Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

116 3í8. országos ülés 1912 február 23-án, pénteken. Holló Lajos:... történeti jogait akarjuk megdönteni. Történeti osztályok vannak a nemzet életében mások is, nemcsak azok a különben érdemes magasabb régiók, a melyek a nemzet történetében sokszor nagyon sok érdemet szereztek, és a kiknek egyénei közül nagyon kiváló elmék váltak ki a múltban és a jelenben. Magyarországon csak ezen történeti osztályok vannak ? Hát Magyarország ezeréves fennállásának azon történeti osztályai nincsenek, a melyek lent állottak, a melyek megvédelmezték ennek a nemzetnek nyelvi erejét,. . . (Zajos éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond: Nem az uj bárók a történelmi osztályok ! Holló Lajos : . ., a melyek megvédelmezték faji jellegét, és a melyek azon véres szabadságharczokban a fegyverek százezreit forgatták a nemzet dicsőségére ? Hát azok nem történeti osztályok ? Azok Magyarország nemzeti egészének és szervezetének nem épen olyan jelentőségteljes rétegei és részei, mint talán az előbbiek ? Itt nem arról van szó, hogy mi a történeti osztályok jogát akarjuk csorbítani, hanem a történeti osztályok jogait tiszteletben akarjuk tartani azoknál, a kik jogokkal birnak, és akarunk jogokat szerezni azon történeti osztályoknak, a melyek jogokkal nem birnak. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Hogy evvel mi nemzetünket gyengitenénk, hogy ez által talán mi beláthatatlan időknek és eszméknek nyitnánk tért, a melyek ebben az országban uralkodni fognak, ezt mi nem hiszszük, hanem bekövetkezik más, bekövetkezik az, hogy megszűnik a politikai érvényesülésnek az a módja, a mely eddig Magyarországon megvolt. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Igenis azt akarjuk, hogy a nagy történet rétegeknek is a bevonásával, a jognak nem a szélsőségekre való kiterjesztésével, hanem annyira, a mennyire a mi viszonyaink szerint el kell menni, egészséges rétegek jöjjenek felszinre, s következzék be ezeknek támogatása, az általános jog alapján bevonassanak a mi alkotmányos életünk ujjáteremtésének munkájába : erre van szükség, mert uj parlamenti életre és az alkotmány uj támogatóira feltétlenül szükség van. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mi itt harczolunk és küzdünk önfeláldozóan és jönnek azok, a kik a küzdelmekben soha részt nem vettek és nem tudom hogyan, milyen termek cselszövényei alajrján igyekeznek hatalmi érdekeiket érvényesíteni, szembefricskázni és sárral dobálni azokat, a kik önzetlen küzdelmet folytatnak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindig szégyelltem azt a szerepet, a mely önérzetes emberekre és pártokra vár, a kik egy ilyen küzdelem nehéz munkáját kell, hogy végezzék, de a mikor arról van szó, hogy ezen czéloknak megvalósítása, az életbe való átvitele megtörténjék, mindig mások iparkodtak kiragadni ezt a munkát azok kezéből, a kik küzdöttek, olyanok, a kik nem a czélok megvalósítását tűzték Iá, hanem épen ellenkezőleg, azok meghiúsítását, Nem látják, hogy mi volt az érvényesülés útja eddig % Felfelé kellett beígérni mindent, a mi ott kívánatos volt, hogy magukat a hatalomba becsempészszék, mindent áldozatul kellett hozni felfelé, és lefelé gyakorolni az önzésnek, az önkénynek minden módját, a melyet a független rétegek gel szemben gyakorolni szükségesnek láttak. Ez volt az érvényesülés módja. Nem parlamentáris mód. Nekünk küzdőteret kell teremtenünk, minden történelmi osztály részére, a nagy előkelőségek, a nagyipari, gazdasági élet vezetői részére épen ugy, mint a közönséges osztályok részére; mindezek mérjék össze erejüket a szellemi tornában, fejlődjenek ki a jellemek és ne csak azok, a kiket a születés vagy a név predesztinál erre, vagy a kik más úton-módon akarnak érvényesülést szerezni, hanem a nagy jellemek, a nagy nevek itt fejlődjenek, a mint hogy a múltban is láttuk, hogy fejlődtek nagy nevek, nagy jellemek ; kell hogy ez továbbra is példa legyen mindenki előtt, hogy ne a hatalom hátsó ajtóin surranjanak be kikunyerálni a hatalom birtokát, hanem (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) küzdeni és a nemzet előtt méltókká válni egy ilyen hatalom birtokára, mert ha igy jön valaki ilyen czélok szolgálatára, azt a nemzet tisztelete és elismerése fogja kisérni. (Élénk éljenzés a szélsöbaloldálon.) Ez az, t. képviselőház, a mit bátor voltam a mi általános választójogi kívánalmainkra, programmunkra, a mely itt felvettetett, elmondani, és ebből méltóztatnak megítélhetni, hogy ilyen meggyőződés mellett mi azokat a kijelentéseket, a melyeket a választój ogra vonatkozólag a ministerelnök úrtól hallottunk, kielégítőknek nem találhatjuk és küzdelmünket abba nem hagyhatjuk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Végezetül még csak egy kérdést óhajtok nagyon röviden szőnyegre hozni, a mi szintén felvetődött és ez ; a provizórium kérdése. T. képviselőtársam Lovászy Márton már rámutatott felszólalásában erre és én is csak azt mondhatom, hogy ennek ujabb sérelem, vagy ujabb okként való feltüntetése . . . Justh Gyula : Ürügy, nem ok ! (Zaj.) Holló Lajos:.. . mintha valaki a küzdelmet ennek okából lenne kénytelen abbahagyni, gondolom, nem lojális dolog, mert hiszen a provizórium gondolata nem ma lett felvetve, a provizórium gondolata felvettetett hónapokkal ezelőtt és a küzdelmet azért továbbvittük és az volt a hitünk és az volt a meggyőződésünk, (Zaj. Hátijuk ! Halljuk I Elnök csenget.) hogy, habár helyesebb ma is az az álláspont, hogy alkossuk meg előbb az általános választójogot, üljön össze előbb az uj parlament és az döntsön a véderőj avaslatok sorsa felett, az határozza meg a nemzeti igényeknek azt a mértékét, a melyet felállít a véderő terheivel szemben, mondom, ha ma is állítjuk, hogy ez a helyesebb áUáspont, mégis, ha bármily okból egy ideiglenes megoldást kivannak, az ideiglenes megoldás olyan módja elől, a mely valamely provizórikus megoldás, el nem zárkózhatunk,