Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

H8. országos ülés 1912 február 23-án, pénteken. 117 azon oknál fogva, mert először is, a mint látj uk,. ., (Zaj. Elnök csenget.) Justh Gyula: Azt is elfogadnák, meggondolás nélkül! (Nagy zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Holló Lajos : . . . sem a többségnek, sem más pártoknak, a melyek a békeségre hajlandók, nemsikerül a terhek lényeges mérséklését a véderőj avaslatokkal szemben keresztülvinni, sőt az altiszti-kérdésnek rendezése, a mint tudjuk, 16 miihónak ujabb problémáját fogja az ország elé állitani, már pedig a provizórium esetleges elfogadásával ezek a terhek mindenesetre csekélyebbre redukálódnának, mert csupán a legszükségesebb hézagok kitöltésére szükséges létszámfelemelésről lehetne ideiglenesen, egy-két évre szó. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek következtében tehát ezen egy-két évnek elfogadása azoknál, a kik a véderőnek 12 évre szóló terheit akadálytalanul keresztülbocsátani hajlandók, természetesen nem lehet aggodalom tárgya. Ezt nekünk, a kik ezt a küzdelmet viszszük, kell a legjobban mérlegelnünk, hogy miként lehet biztosítani a nemzet jogait a vederével szemben akkor, a mikor majd letelik ez az egy-két évi provizórium és jön ismét a véderő megalkozása, miként lehet főleg biztositani azt, hogy akkor már egy népparlament üljön itt, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a mely a maga jogait érvényesiti, . . . Justh Gyula : Ugy van ! És nem ilyen gyenge parlament! (Zaj a jobboldalon.) Holló Lajos : ... a mely parlamentnek át kell hatva lennie attól, hogy a provizórium következtében nemcsak a terheknek kell kevesbbedniök, de a fenforgó közjogi sérelmeket is ki kell küszöbölni, és azokat az Ígéreteket is fenn kell tartani és érvényre kell emelni, a melyekre mi is és más képviselőtársaink is súlyt helyezünk ennél a provizóriumnál. Mi hát godalom, a mely önöket a provizórium gondolatától visszariasztja. ' Talán a keresztülengedett létszámemelésnek esetleges leszállítása, vagy kevesbbitése kétséges önök előtt % Mert, ismétlem, ezek az aggodalmak bennünk élhetnek, bennünk, a kik nem vállalkozunk a véderőnek a maga egészében, 12 évre való keresztülhajtására, de hogy azok lelkében merüljenek fel ilyen aggodalmak, a kik ezt szó nélkül tizenkét évre elfogadják, (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) ezt nem tudom megérteni. Justh Gyula: Gondolkodás nélkül szavazzák meg ! (Zaj.) B. Podmaniczky Endre: Nem áll! Justh Gyula : Tisza mondta ! (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond : Csak provízió lenne, megszavaznák ! (Felkiáltások jobbfelől: A nagy gondolkozók !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Holló Lajos : Hogy egy-két év múlva nem áll majd módunkban a véderőt törvényes alapra fektetni, hogy ha meg van szavazva egy vagy két évre, egy ilyen provizórikus megoldás, hogy annak lejártával az ujonczmegajánlásnál megint törvényes rendelkezésnek, felhatalmazásnak, törvényalkotásnak keü jönnie, ki vonja ezt kétségbe ? Hiszen lehetetlenség még a mostani állapotban is ezen hadsereget tovább, hosszabb időn keresztül fentartani törvényes intézkedések, törvényes megszavazás nélkül. Hát miképen lesz vájjon lehetséges egy-két év múlva azt a hadsereget abban az állapotban fentartani ? Ha a törvényhozás nem járul hozzá ; ha a törvényhozás magát jogaiban kijátszva érzi, s ha a törvényhozás kívánalmait hozzáfűzi az állandó és végleges véderő megszavazásához és ebben nem éri el jogainak érvényesülését, hol van annak az indoka, hogy ezt nem fogjuk érvényesíteni a hadseregnél, most ellenben érvényesítjük egy 12 éves állandó véderőj avaslat megszavazása vagy keresztülengedése által ? De, t. ház, itt még egy dolgot kell felemlítenem. Először is, a mi ezt a provizóriumot illeti, azt gondolom, hogy ha a ministerelnök ur szavait veszszük szemügyre, nem kell attól félni, (Derültség a szélsőbaloldalon.) midőn azt mondja a ministerelnök ur, hogy semmi komoly tényező ezzel nem foglalkozik. Hiszen, ha nem foglalkozik, ha nem jönnek ilyen kívánalmakkal: nekünk semmiféle okunk és érdekünk, hogy ezeket máskép hangoztassuk ; mi csak egy magyarázatot fűztünk ahhoz a nyilatkozathoz, a melyet három-négy hónappal ezelőtt igen tisztelt elnökünk Szabadkán egy gyűlés alkalmával odavetőleg mondott és a mely sokszor felhozatott; megmagyaráztuk, hogy milyen értelme és milyen jelentősége van. Az sem a nemzeti kívánalmaknak megtagadását, sem a terhek hasonló összegben való elfogadását nem jelenti, sem egy végleges megoldást nem jelent, hanem egy ideiglenes átsegítő problémát old meg, a melyhez azonban mi hozzáfűzünk egyet és e felfogásunkban lehet, hogy nem mindenki osztozik; hozzáfűzzük azt, hogy még ezzel a provizórikus megoldással is összeköttetésben állólag és azzal egyidejűleg megalkottassék azon általános választói jog, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a mely megoldja ezt a kérdést, a mely ezt nem ígéretek tárgyává teszi, hanem ennek megoldását valósággal a nemzet javára biztosítja, (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) a melyet mi nagy értéknek tekintünk, uraim, nem azért, hogy azzal szemben talán a katonai terhek terén semmiféle ekvivalenst fel ne állítsunk ; nem ; ott majd a véderő tárgyalása és végleges megalkotása során, midőn ezen nagy problémák megoldásra fognak jutni, lesz erre alkalom, de addig is, ezen ideiglenes expedienst is felhasználjuk arra, hogy az általános választói jog nehézségein keresztülessünk ; megalkossuk azt akként a nemzet javára, hogy az a nemzet részére az előrehaladást, nem pedig talán csak a mai állapotok konszolidálását és fentartását jelentse. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Es én nem látom e tekintetben indokoltnak azt a félelmet, hogy majd jön egy uj kabinet és