Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

114 3íB. országos ülés 1912 február %3-án, pénteken. politikus részére, hogy, ha jön egy olyan kormány, a mely egy radikális, nemzetietlen, nemzetromboló választójogot akar megalkotni, elsősorban fogunk azzal szemben állani. (Zajos helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Tesssék nekünk megmutatni és produkálni, hol van az a programm, hol van az a kormány, a mely ilyent akar, és hol vannak ebben a házban ezek a politikai faktorok, a kik ilyen választójognak szószólói lehetnének. (Ugy van I a szélsóbaloldalon.) Mesékkel a politikai világban nem kell küzdenünk, hanem reális valóságokkal kell szembehelyezkednünk és azokat a reális valóságokat kell kritika tárgyává tennünk. Igenis, én láttam azt, és látja mindenki, hogy itt kialakult kétféle választási felfogás, kétféle eszme és irányzat,- a mely a választói jog megalkotásának keresztülvitelét czélozza. Az egyik irányzat az, a melyet talán leginkább mi képviselünk prononszirozottabban ebben a házban, és a melynek, nagyon jól tudom, hogy függetlenségi t. barátaink között és a túloldalon is számos odaadó támogatója van. Miben áll a mi választói programmunk, a nélkül, hogy kénytelenek volnánk ebben az irányban detailokat is mondani ? (Halljuk ! Halljuk !) Homályban van-e a kérdés egyáltalában ? A mi választójogi programmunk áll (Zaj jobb felől. Haüjuk ! Halljuk ! a szélsóbaloldalon.) abban a függetlenségi programúiban, a melyet Irányi Dánieltől kezdve már az összes függetlenségi politikusok tápláltak, (Igaz! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) tápláltak, mielőtt még az uralkodó zászlajára tűzte volna, tápláltak, mielőtt szoczialista pártok egyáltalában lettek volna. (Igaz ! Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) Mi a függetlenségi-pártnak Irányi Dánieltől kezdve soha, senkitől kétségbe nem vonható programmját szolgáltuk és szolgáljuk, midőn az általános választói jog megalkotását kívánjuk. (Igaz ! Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) Közelebbi formára is vagyok bátor rámutatni. Mi kivánjuk annak a választói jognak megalkotását, a melyre, mint parlamenti többség felajánlottuk támogatásunkat akkor, a mikor a koaliczió megalakult és annak kormánya kormányzást vállalt ezen programm alapján, a mely programmban benne volt a számnak is meghatározása, hogy milyen arányokban, milyen méretekben kívánja ennek a programmnak megvalósítását. f Ugy van! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) Hol állunk mi ? Mi állunk ezen a téren. Hol változtattuk mi meg ezen programmunk alapját, hol tértünk el csak egy lépéssel is attól, a melyet magunkévá tettünk akkor, midőn mint többség felajánlottuk támogatásunkat és készek voltunk ilyen programm keresztülvitelére ? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igaz, nem ajánlottuk fel támogatásunkat a pluralitás keresztülvitelére, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) de felajánlottuk az általános választói jog azon méreteinek keresztülvitelére, a mely méretekre akkor öntudatos politikusok, a függetlenségi párt vezéremberei is vállalkoztak. Hát ez veszélyes, ez nemzetietlen 1 Hát egy Andrássy, vagy leginkább a függetlenségi párt vezérei közül egy Apponyi és egy Kossuth vállalkoztak volna egy olyan politika keresztülvitelére, egy olyan általános választói jog megalkotására, a mely az ő függetlenségi törekvéseikkel, a nemzet érdekeivel, és a mi faji szupremácziánkkal ellentétben állott ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ezt nem lehet feltételezni, és mi. a kik odaadóan támogattuk ez irányban törekvéseiket, teljes mértékben azonosítottuk és ma is azonosítjuk magunkat ezekkel a törekvésekkel. Az általános választói ]0g mértékének, a mint az urak is jól tudják, különböző módozatai vannak. Már maguknak a szoczialistáknak á kívánsága is más, és jól tudják önök is, hogy ők nem ezt'az álláspontot képviselik. A szoczialisták igen helyesen, az ő elveikből kifolyólag, a szélsőbb álláspontot foglalják el, ők nem merem mondani, hogy hazafiatlan, de a fejlődés további fokán levő álláspontot képviselnek, és nem vetnek e tekintetben semmi határt, semmi korlátot, a melyeket mi nemzeti viszonyaink fejlettségéhez képest szabunk és mindenesetre a szélsőbb állásponthoz tartoznak, a melynek a végső czélja a választói rendszert minél tágabb körre kiterjeszteni. Mi azonban, a mint ezt kinyilvánítottuk, ezen szélső állásponttal sohasem azonosítottuk magunkat, mindig a függetlenségi párt programmján állottunk ebben a kérdésben is. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Mi az általános választói jogtól, — természetesen nem a legszélsőbbet értem — a mi viszonyaink megfelelő fejlesztésétől és a választójognak azokhoz való alkalmazásától vártuk épen nemzeti erőink gyarapítását és vártuk azon eszközöknek a megszűnését, azoknak a nagy fogyatékosságoknak, sőt jobban mondva, nem is fogyatékosságoknak, hanem egyenlőtlenségeknek a megszűnését, a melyek a mai választójogban bennfoglaltatnak és épen azért ennek a megszüntetése mellett egy egészséges, igaz, becsületes, helyt álló általános választói jog létesítését óhajtjuk. (Igaz ! Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) Ez a mi álláspontunk a választói jog tekintetében. Ez a választói jog először is az egyenlőség elvén nyugszik, a melyre nézve, ugy gondolom, itt a házban már különbség nincsen, mert igen t. képviselőtársam gróf Andrássy Gyula meg kellett, hogy érje azt, hogy a saját gyermeke élve eltemettessék, mert ugy tudom, hogy most már sem t. barátaim és képviselőtársam a függetlenségi párton, sem a túloldalon ülő t. képviselőtársaim a pluralitásért nem lelkesülnek, azt a maguk részéről is visszautasítják. Az egyenlőség, az egyformaság álláspontján állunk, nem akarunk különbségeket tenni a jogok mértékére nézve, mert hiszen ugy is lesznek egész nagy kizárt kategóriák, a kiket akár az életkor, akár az irás és olvasni tudás mértéke zár ki majd a választói jogból, és a törvényhozás bölcseségétől fog függni, hogy a törvény megalkotása alkalmával mindenesetre egy nemzeti alapon álló választói