Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

JíS. országos ülés 1912 február 23-án, pénteken, 113 küszöbön. Nem is kell Hivatkoznom arra, a miket tegnapelőtt itt Baross János t. képviselőtársam nyilatkozatával f elderiteni iparkodott, hogy szerinte már tanácskozások folytak volna arra nézve, hogy ellenünk és a mi radikális törekvéseink ellen egy védő szövetség alkottassák. Nem kell hivatkoznom arra, hogy itt szintén mutatkoznak mozgalmak egy ilyen irányú akczió létesítésére. Azt gondolom, hogy tényleg abban nyer ez kifejezést, hogy félelem mutatkozik, vagy legalább is védekezés történik abban az irányban, hogy ne jöjjön egy uj kormány, a mely a választói jogot más irányban kivánja megvalósítani, mint talán a jelenlegi kormány. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Hogy ne jöjjön egy uj kormány, ez nekünk ellenzékieknek gondolom nem argumentum, mert nekem a szivem azért, hogy a Khuenkormány megmaradjon vagy megbukjék, egyáltalában nem fáj. Ha ő a véderőj avaslataival, a bennük lefektetett kedves közjogi intézkedésekkel, melyeket belevett a maga közjogi tudásával vagy felfogásával ; azonkívül avval a pompás tojástánczával, melyet az általános választói jog körül jár, letűnik is a szereplés szinteréről, ezért nekem mint ellenzéki politikusnak, őszintén szólva, a szivem nem fog fájni, és nem fog fájni azért, ha a véderőj avaslatokkal együtt a kormány megbukik. De ha megbukik a jelenlegi kormány és jön egy uj kormány, ez nem lehet rám oly csábitó erővel, a mely előtt meg kellene hajolnom. Az pedig, hogy ha jön egy uj kormány demokratikus választójogi programmal, és ez nem lesz kedves : ez az első eset rá, hogy egy nem létező kormánynak nem létező programmja ellenében ilyen nagy sorakozás tapasztalható. (Tetszés és derültség a szélsőbaloldalon.) Én felajánlom bárkivel szemben a fogadásomat, hogy ha jön egy ilyen uj kormány ilyen programmal, nem lesznek olyan hangosak azok a nagy ellenvetések, a melyek e házban el fognak hangzani. Ezért mondom, hogy sohasem lehet elbirálni kormányprogrammokat akkor, a mikor azok még előttünk sincsenek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hallottam olyan kijelentést, hogy rendkivül veszélyes a mi választójogi álláspontunk, mert ime, az uralkodó is helyesli, az uralkodó tetszésével is találkozott. Ehhez egy kis kritika fér. Csodálatos dolog, hogy az uralkodói felfogással szemben ez a nagy ellenvetés olyan oldalról jön, a melynek nincs ellenvetése a katonai téren mutatkozó terhekkel szemben. (Ugy van! ügy van ! Tetszés a szélsőbaloldalon.) Csodálatos dolog, hogy mikor azonban az uralkodói kivánalom átkalandozik arra a térre, a hol a népjogok vannak, ez nemtetszést kelt bizonyos körökben. (Ugy van 1 a szélsőbaloldalon.) Erre vonatkozólag legyen szabad röviden két tényt a t. ház figyelmébe ajánlanom. Az egyik az, hogy igaz, hogy az uralkodóknak szokása, — a történelem igazolja —• hogy ők a maguk pozicziójának megerősítésére bizony hozzányúlnak a KÉPVH, NAPLÓ 1910 —1915. XY. KÖTET. népjogok kiterjesztéséhez, és hogy vannak törevések, melyeket eszközül használnak fel erre: De kérdem, nem az-e ezeknek a törekvéseknek 'helyes ellenszere, hogy maga a nemzet és politikai vezetői állanak rá a megérett és időszerűvé vált népjogok realizálásának alapjára; (ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy nem engedik meg, hogy ez izgató fegyver legyen az uralkodók kezében, a ki szembeáihtja a nép nagy rétegeit a politikai hatalommal birok csekélyebb számával ? Hiszen a 40-es években is felülről, Bécsből jött a jobbágyság felszabadításának gondolata, onnan jöttek ezekkel a nagy izgató eszmékkel, a melyeket nem ők találtak fel, hanem a melyeket a művelt nagy nemzetek forrongó korszelleme tolt előtérbe. (Ugy van ! a széls "baloldalon.) Ma sem mi találtuk fel az általános választói jog követelését, hanem a művelt nemzetek nagy szocziális áramlata, a politikai jogosultságnak mindig jobban duzzadó elismerése mely felvetette, és ha az uralkodó ezt meglátja, ha ebben ő fegyvert keres a hatalmon levő osztályoknak vagy törekvéseknek megbénítására: ezen ne csodálkozzanak. Azon kellene csodálkozni, ha épen az illető politikai faktorok nem fognák fel az ebben rejlő erőt és ők maguk nem ragadnák meg ezt az eszközt, hogy magukhoz lánczolják a nemzet millióit, hogy így az egyetemes nagy nemzeti élettel erősítsék a nemzet czéljait és szaporítsák azt a tábort, mely a nemzet jövőjéért harczolni kész. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az egyik tény. A másik, a mire ebben a házban már rámutattam, az az igen érdekes és emlékezetes jelenség, hogy a midőn a vezérlőbizottságban annak idején nagy viták folytak az általános választói jog előtérbe tolásával kapcsolatban, a mellettem ülő gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam volt az, a ki talán elsőnek emelte fel szavát és azt mondotta, hogy azért, mert az uralkodó kivánja a jogoknak kiterjesztését, ezt nekünk nemcsak elutasítanunk nem szabad, hanem kettős kötelességünk, hogy e jogok kiterjesztése érdekében zászlónkat fennen lobogtassuk; ő volt az, a ki a vezérlőbizottságban ellentétes politikai felfogású más tényezőket meggyőzni akart az ő álláspontjának helyességéről, ö mondta azt, hogy igenis nemcsak elveink régi alakulata folytán, hanem a kényszerítő politikai szükség következtében is kell, hogy az általános választói jog megvalósítását kézbevegyük, és annak keresztülvitelére minden tőlünk telhető eszközzel törekedjünk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk !) Az tehát, hogy az uralkodó is akarja, egyáltalában nem lehet megbélyegző egy eszmére, és nem lehet visszataszító arra nézve, hogy mi a magunk részéről is kívánjuk. De van ennél egy tetszetősebb érv : az, hogy ők szövetséget kívánnak kötni és alkotni a radikális, nemzetietlen választói jog megalkotása ellen. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezennel felajánljuk támogatásunkat minden párt, minden 15