Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

108 3í8. országos ülés 1912 február 23-án, pénteken. lünk azonban e tekintetben mivel talákozunk és találkozhatunk % Hiszen tudjuk, hogy volt egy ministerelnökünk, a kivel találkoztunk itt ebben a házban, a ki azt mondotta, hogy hagytatok volna engem tovább kormányozni, majd akkor megvalósítottam volna a többi Ígéreteket is. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Mi szemére hánytuk gróf Tisza István volt ministerelnök urnak akkor azt, hogy ő akkor azokat a programmpontokat, a melyeket a király által is elfogadtatott, tartózkodott megvalósítani, pedig a parlamenti életben akkor, egy hosszú időn keresztül, nyugodt kormányzás következett be, és ezeknek az Ígéreteknek a megvalósítása mégsem történt meg. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De én még ettől is eltekintek t. képviselőház ! Hát egy Ígéret van velünk szemben, olyan ígéret, mint a többi eddigiek is voltak, de én ennek a bírálatába bele nem bocsátkozom. Csak felemlítem a t. ministerelnök ur azon tanúsított közjogi felfogását, hogy azok az ígéretek, a melyek egy kormány részéről elhangzanak, az illető kormányra nézve kötelező, a kormány eltávozásával azonban ez a kötelezed tség megszün k. (Zaj.) Ott van a választójognak az előtérbe helyezése a koaliczió alatt, a véderőjavaslattal szemben. Azt mondja, az azon kormánynak a megállapodása volt, és a következő kormányt nem köti. Ezt a felfogást kell tehát alkalmazni erre az Ígéretre is. Most nekünk vau egy igéretünk. Az a kérdés, hogy ezt a cserét előnyösnek talájuk-e ! Nekünk igéretünk van a király részéről, a ki megígérte, a kilenczes-bizottság programmjának tejesítését. Ez közjogi jelentőségű tény, nincs kötve kormányváltozásokhoz, ennek következtében, ha a jelen kormány távozik is, a király nak közjogilag érvénynyel biró ígérete köti az uralkodót. Tehát nem hiszem, hogy jó cserét tennénk, ha az uralkodónak már fennálló igéretét fölcseréinők a Khuen-kormány Ígéretével. Polónyi Géza: Ezüst pénz helyett újpesti hatosok ! Holló Lajos: De nincsenek ezen a téren tapasztalataink ? Hiszen itt vannak nemcsak azok a példák, a melyeket előttem szólott t. barátaim oly ékesszólóan felhoztak. Vegyük a legutóbbi idők példáját, a melyre t. barátaim nem hivatkoztak, vegyük a kvótaemeléssel szemben az önálló bank felállításának igéretét. Emlékeztetem a t. házat arra, hogy itt felálltak 67-es kormányférfiak és jTOlitikusok, a kik azt mondották, hogy ők pedig garantirozzák, hogy az önálló bank kérdésében a nemzetnek szabad keze lesz. Közjogi állásban levő egyének, nemcsak magukra nézve kell, hogy kötelezőnek tartsanak egy ilyen ígéretet a nemzettel szemben, hanem ilyen Ígéreteket csak akkor tehetnek, ha meggyőződtek róla, hogy a közjogi hatalom másik faktoránál is teljességben biztosítva van a szabad kéz. Es a mikor ennek érvényesítésére került volna a sor, akkor azok a más pártállásu politikusok eltűntek a közszereplés teréről, nemcsak, hanem ellenkezőleg minden befolyásukat latba vetették, hogy ezen, sajnos, drágán megfizetett érték a nemzet részére ne realizáltassék. Pedig akkor nem elégedtünk meg kormánykijelentésekkel ; ott van az egy évvel azelőtt megalkotott törvény, a melyen rajta van a királynak az aláírása és szentesítése, abban benne van, hogy egy év malva, ha az önálló bank felállíttatik, akkor ilyen és ilyen stipulácziók lépnek életbe. A király által szentesitett törvényben tehát benne volt az Ígéret arra nézve, hogy az önálló bank felállítása, mint egyik lehetőség oda van állítva, és még ez sem volt elég arra, hogy az a nagy többség, a mely itt volt, a mely házhatározatokkal deklarálta a maga állásjrontját, melynek vezérei odamentek az uralkodóhoz és felajánlották a többség kormányalakítását a gazdasági önállóság alapján, még ez sem volt elég arra, hogy az. a nagy többség a maga akaratát érvényesíthesse : a terhek megmaradtak, azonban ennek a megvásárolt és drágán megfizetett ellenértéknek az érvényesítése nem következett be. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Hát ilyen közvetlen tapasztalatok után most menjünk bele a nyolcz év óta fennálló Ígéretnek azon ujabb megigérésébe, hogy ezt majd meg fogják csinálni alkalmas időben ? Bízzunk egy ityen ígéret megvalósításában akkor, a midőn szivünk a nemzettel szemben ujabb garancziát követel arra nézve, hogy a mikor ezen terheket rárakjuk, egyúttal ezen érték is meg fog valósulni ? Hát lehet becsületes lélekkel ilyen tapasztalatok után odaállani, és ezt a felelősséget nemcsak magunkkal szemben, hanem a nemzettel szemben is elvállalni ? (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldálon.) Tehetnők-e ezt még akkor is, ha kellő ellenértéket nyújtanának ezek az Ígéretek ? Pedig, a mint mondom, nagyon csekély értékűek, és nagyon csekély jelentőségűek azok az Ígéretek, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a melyeket itt a béke ára gyanánt felajánlanak. Ez az egyik, a másik pedig, a mire szintén rá kell mutatnom, az a büntető perjogban a német szolgákéi nyeV törvénybeiktatására vonatkozó kívánalom. Hát lehet ilyen kívánsággal egyáltalában elébe jönni a magyar törvényhozásnak, hogy egy idegen nyelvet, mint az ő állami intézményébe bevezetett törvényes állapotot iktasson törvénybe, és annak jogosultságát elismerje % Hisz ez rettenetes ! Ennek megváltoztatása feltétlenül szükséges ! De hát, kérem, megint ez legyen nekünk ok arra, hogy mi ezen súlyos katonai terhekhez hozzájáruljunk 1 Hiszen így akkor a vívmányok politikájának egész sorozatát szaporítani lehetne, csak kell véderőj a vaslatokat csinálni, a melyekbe a közjogi sérelemnek egész rakását beteszik és örülnünk kell, ha azt bizonyos perczentben kihagyhatják és kihagyják : ezt fogadjuk mi el ellenértéknek és ne haladjunk előre azon az utón, a melyet magunk elé kitűztünk, hogy az állapniságnak jogait előbbre vigyük, hanem elégedjünk meg csak azzal, ha az ujabb sérelmeket ekként reparálhatjuk és ezen törvényekből kiküszöböljük? (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.)