Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

3í8. országos ülés 1912 február 23-án, pénteken. 109 De vájjon kiküszöbölj ük-e ? Hiszen most előbb meg kellene ezt szavazni, lehetővé kellene tenni, hogy menjenek keresztül a véderő javaslatok és mikor arra a törvényjavaslatra kerül a sor, vagy kiküszöböljük vagy nem, vagyis szabad ellene küzdenünk, szabad ellene felvennünk tehát az ellenállásnak minden fegyverét, és akkor milyen dilemma elé állittatik ugy a háznak ezen oldala, mint az egész képviselőház ? Hogy nekünk azon elavult, régi, embertelen intézményt, a mely a katonai bűnvádi eljárásban most életben van, tűrnünk kell, ha tovább is életben maradnának ; nem lehet azon humánus, bölcs, okos intézkedéseket, a melyek e javaslatban különbenié vannak fektetve, keresztülvinni, mert nem engedik meg ezen súlyos közjogi sérelmek kiküszöbölését, és akkor vagy az egész ellen kell, hogy felvegyük a harozot, vagy eltűrjük ezen súlyos sérelmeket. (Ugy van! Ugy van! a bal-oldalon.) De tegyük fel, hogy olyan formulát mégis sikerül találni, hogy lehet azt mondani, hogy a ma fennálló állapot továbbra is érvényben marad, vagy más olyan megoldást, a mely eltompitja ezen súlyos, közjogunkra rendidvül brutálisan ható intézkedésnek az élét; akkor is, ismétlem, hogy ennek az eltompitása vagy kiküszöbölése ellenérték gyanánt fogadtassék el: azt én a magam részéről soha elfogadni nem fogom. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A harmadik és legutolsó ez irányban a póttartalékosok kérdésének a megoldása. Ez is rendkivül súlyos sérelem. Tudjuk, hogy azóta keletkezett, a mióta ezen küzdelmek folynak, a mikor ezen póttartalékot használták ki a nemzet ujonczmegajánlási jogának kiforgatására. Most már milyen helyzettel állunk szemben itt azon ajánlatok figvelembe vételével, a melyek tétettek % (Halljuk) Halljuk !) Az ajánlat az, hogy hozzunk egy házhatározatot, a melyben ki fogjuk mondani, hogy a király ezen törvényes jogával nem élhet azon esetben, ha meg van tagadva az ujoncz és el van napolva az országgyűlés. Először is ez egy házi használatra hozott intézkedés, a melynél ha a királyt a törvény nyilt intencziói sem tartják vissza az akkori összes körülmények figyelembe vételével, akkor ez a házhatározat sem fogja visszatartani az ő akaratának végrehajtását. Nem, ez nem következik be, hanem bizonyos, hogy azok az ezen házhatározatban fel nem sorolt esetek nyiltan törvényeseknek fognak állani. Ezen felsorolt esetekhez csak egykettőt fűzök hozzá megvilágitás végett. Azon esetben tehát, ha az ujonczjutalék nincs kifejezetten megtagadva és a ház nincs e'napolva, hanem, mint tudjuk, most történik tiz éven keresztül, hogy a katonai terhekkel szemben, az ilyen súlyos parlamenti helyzettel szemben az ellenzék veszi fel a küzdelem fonalát, az ellenzék helyezkedik arra az álláspontra, hogy meggátolja ezen ujonczj avaslatoknak keresztülvitelét, addig, mig a nemzetet törvény szerint megillető jogoknak legalább minimális része keresztülvitetik. Tehát ezzel az eddig folyamatban levő és immár tiz év óta tartó nemzeti küzdelmet önmagunk degradálnók . . (Igaz! Ugy van! Zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : Ujabb megalázása a nemzetnek ! Holló Lajos : ... és egy parlamenti határozattal mi magunk bélyegeznék meg ezt a küzdelmet. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De van még egy másik eset is. Ha itt csakugyan többség van és nem elnapolásról van szó, minthogy az elnapo ás talán a többséget veszélyeztethetné — mondom, ha nem elnapolással élnek, hanem egyszerűen nem terjesztik be az ujoncj avaslatra vonatkozó törvényjavaslatot, akkor ők maguk előidézői annak, hogy nincs megtagadás, mondjuk, hogy a többség nem nyilatkozhatott, mert nem éltek egy ilyen előterjesztéssel. Ennek következtében a kormánynak egy más ténye is lehetséges, mely alkalmas arra, hogy az országot abba a helyzetbe hozhassa, hogy a felajánlott két eset egyike se következik ugyan be, mégis legalizáltassék az uralkodó eljárása. Győrffy Gyula : Fejérváry nem terjesztette be ! Holló Lajos ." De még nem is ez a legsúlyosabb a békefeltételek között. A legsúlyosabb még ezután következik. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Foglaltatik ez abban a beszédben, melyet a ministerelnök ur az ő ismeretes békeajánlatára vonatkozólag elmondott. Gróf Apponyi Albertnak igen korrekt álláspontja, a mit mindenképen honoráltunk és a mit utánavaló felszólalásomban én is mindenképen magamévá tettem, az volt, hogy az eddigi közjogi sérelmet törvényes intézkedéssel küszöböljük ki; (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) vegyük bele nyiltan a törvénybe, hogy az 1888 : XVIII. törvényczikk rendelkezése nem alkalmazható azon esetben, ha az ujonczok megszavazva nincsenek. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) S mi volt erre a válasz ? A válasz az volt, hogy felállt a ministerelnök ur és kijelentette, hogy ennek törvénybe iktatásához pedig nem járul hozzá az uralkodó, nem járul hozzá a többség és ő maga sem, mert az uralkodónak felségjogait csorbitani nem engedi. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Pplónyi Géza : Ugy van ! Ezt a magyarázatot fogják törvényesíteni! (Zaj a jobboldalon.) Holló Lajos: Ezt velünk szemben nyiltan kifejezésre juttatta a ministerelnök ur. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kérdés már most, hogy mi lesz ennek a közjogi következménye. Nem az lesz-e, hogy midőn újból ennek érvényesítésére gondolnak majd valamikor, azt mondják : megüzentük az uraknak, kijelentettük, hogy ez felségjogainkba ütközik, hogy ezt nem engedjük törvényes utón korlátozni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Vagyis a törvényt törlik el, a törvény akaratát és szándékát semmisitik meg, azét a törvényét, a mit midőn megcsináltunk, legjobbhiszemüleg jártunk el és azt hittük, hogy azzal nemzetünk erősségeit gyarapítjuk; s ezt most kihasználják a nemzet gyengítésére, mert azt