Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

1Ö4 &Í8. országos ülés 1912 február 23-án, pénteken. az ő részükről majdnem valamennyi felszólalótól azt hallottuk, hogy a hadsereg legszükségesebb, legégetőbb fejlesztése elől ők sem zárkóznak el. Egy hang (baljelől) : Nemzeti ellenszolgáltatások és nemzeti engedmények fejében ! Lovászy Márton : Ne vegye rossz néven, t. képviselőtársain, ha azt mondom, hogy nem tudom, hogy a jelen pillanat alkalmas-e arra, hogy a nemzeti engedményeket vagy a nemzeti ellenszolgáltatásokat emlegessük, de arról az egyről biztosithatom, t. képviselőtársam, hogy annyi nemzeti engedményt vagy nemzeti ellenszolgáltatást, a mennyit a végleges véderő javaslattal szemben a ministerelnök ur kivan, mi a provizóriummal szemben is elérhetünk. (Elénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) Helytelennek tartom, t. ház, a véderőprovizoriumot ezekből a szempontokból birálni el, hogy t. i. hány ezer ujonczról lesz szó, mert hiszen itt nem végleges dologról, hanem csak felvetett eszméről van szó és ha az igen tisztelt ministerelnök ur beszédjét komolyan figyelembe nem vehetem, ez azért van, mert ő maga bevallotta azt, hogy erről a tervről csupán az újságokból értesült. A provizórium alapgondolata az, hogy mindazokat a nehéz függő kérdéseket, a melyek erre a nemzetre nézve rendkívül fontosak és életbevágók, a melyektől ezen nemzet jövő fejlődése függ, most elimináljuk és halasszuk el azok megoldását azon időkre, midőn nem a mostani gyenge parlament fog fennállani és nem a mostani rothadt választói rendszer lép érvénybe, hanem a midőn egy erős öntudatos népparlament fog itt helyet foglalni. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Szüllő Géza : Több lesz akkor az ujoncz vagy kevesebb 1 (Mozgás.) Lovászy Márton : Azt majd a népparlament határozza meg. Szüllő Géza: Provizórium mellett több lesz-e az ujoncz, vagy nem ? Lovászy Márton : Bocsánatot kérek, ennek a provizóriumnak az a legfőbb előnye, hogy rövid ideig tart, hogy lejár . . . Szüllő Géza : Több lesz-e az ujoncz, vagy nem ? (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : Mondom, ennek a provizóriumnak az a legfőbb előnye és ennek az egész gonlatnak az az alapja, hogy ez a provizórium rövid időre szól, hogy lejár, és igy kényszeríti a hatalmat arra, hogy egy pár év múlva, a mikor majd a népparlamenttel áll szemben, újra jöjjön a nemzethez kérni (Zaj. Elnök csenget.) és újra induljon meg helyes irányban, szilárd alapon folyó alkudozás, a mely azután alkalmas lehet arra, hogy ugy a királyi hatalomnak, mint a nemzetnek igényeit kielégítse. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Felhozzák itt még az igen t. Kossuth-párt eljárásának magyarázatául a mi szövetkezésünket a szocziáldemokrata párttal. (Halljuk ! Halljuk !) Engedelmet kérek, ez sem uj dolog, ez is már hónapok óta megvan, ennélfogva ezt nem lehetett most felfedezni, ez nem szolgálhat magyarázatául annak, | hogy az utolsó héten változzék meg az igen t. Kossuth-párt magatartása. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én a magam részéről azt mindig méltatlan eljárásnak tartom, hogy a mikor politikai pártok ad hoc czélokra szövetkeznek,... (Zaj. a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk I a szélsőbaoldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Lovászy Márton : . . . akkor az ebben a szövetkezésben résztvevő pártokat azzal vádolják és gyanúsítják, hogy a velük szövetkezett pártoknak irányát vagy elveit magukévá tették. En pl. a magam részéről határozottan állithatom azt, hogy én leghatározottabban visszautasítottam volna a múlt koaliczióban azt a vádat, hogy 48-as függetlenségi érzelmeimet megváltoztattam és áttértem a 67-es alapra azért, mert 67-es párttal szövetkeztünk, így áll a dolog a szocziálistákkal való szövetséggel is, (Felkiáltások a szélsóbaloldalon: Nem is szövetség !) \ agy mondjuk, az azzal való együtt működéssel is. Azért, hogy mi együttműködünk egy ad hoc czélra : a demokratikus választói jog érdekében, méltatlan vád és gyanúsítás ellenünk, hogy mi azokat a törekvéseket, a melyeket nem helyeslünk és elitélünk a szocziáldemokrata pártnál, magunkévá tettük, annál is inkább méltatlan ez, mert a mint egyik előttem szóló t. barátom, gondolom, gróf Batthyány Tivadar rámutatott, nem is tettük magunkévá azt a választójogi tervezetet és törekvést, a melyet a szocziáldemokrata párt kifejezett . . . Holló Lajos: Természetes! Lovászy Márton : ... és a melyet megvalósítani akar. Ez sem szolgálhatott tehát okul arra, hogy az igen t. Kossuth-párt ezt az álláspontját megváltoztassa. És ezért táplálom én még mindig azt a reménvt, hogy az igen t. Kossuth-párt meg fogja még gondolni az utolsó pillanatban a dolgot és ragaszkodni fog ahhoz a férfias, nyilt határozathoz, a melyet a múlt vasárnap este tudtommal nagy lelkesedéssel és egyhangúlag megszavaztak. (Igaz ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre : Ez a vasárnap is csak 24 óráig tartott. (Zaj a baloldalon.) Lovászy Márton : De ha nem is igy lenne, hanem bekövetkeznék is az a reánk nézve, őszintén megvallom, nagyon fájdalmas esemény, hogy t. eddigi küzdőtársaink abbahagynák a küzdelmet és minket a további küzdelemben magunkra hagynának, ebben az esetben is kötelességem kijelenteni, — és azt hiszem, ebben a tekintetben pártunknak minden egyes tagja teljesen egyetért velem — (Ugy van! a szélsóbaloldalon.) hogy ez reánk nézve nem szolgálhat okul arra, hogy mi az eddigi küzdelmet lankadatlan erővel ne folytassuk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az izolálás bennünket elcsüggeszteni nem fog. Mert ne vegyék rossz néven igen t. képviselőtársaim : a további küzdelemre nekünk erőt és biztatást nyújt az a tudat, hogy e küzdelemben az első sorban eddig is mi állottunk (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és a küzdők táborának zömét eddig mi szolgáltattuk. (Ugy van ! a szélső-