Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

100 348. országos ülés 1912 február 23-án, pénteken. a melyre nézve egészen természetesnek találom, hogy a vélemények teljesen szétágazók. Én a magam részéről, és bátran állithatom, hogy az a párt, a melyhez tartozom, szintén ezen a véleményen van, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) az obstiukcziót elvileg, tiszta parlamentarizmus mellett, a nemzeti akarat szabad megnyilatkozása mellett általában véve jogosulatlan fegyvernek tartjuk (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon) és csak rendkiviili, nagyon ritkán előfordulható kivételes alkalmak lehetnek azok, melyek egyes kisebbségeket, de akkor is mindenesetre igen tekintélyes, a nemzet jelentékeny részét képviselő kisebbségeket arra kényszeríthetnek, hogy a kivételes parlamenti eszközöket igénybe vegyék. Mivel ez volt a mi pártunk álláspontja, ezért tartottuk .szükségesnek hangoztatni, hogyha biztosíttatik a nemzeti akarat szabad megnyilatkozása és ha az a nemzeti akarat csakugyan az egész nemzet egyetemes óhajának lesz kifejezése, akkor nem zárkózunk el olyan házszabályrevizió elől, a mely az obstrukcziót, a kivételes parlamenti eszközöket a lehető legszűkebb körre szorítja. (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez természetesen általánosságban áll. A jelen esetben az obstrukczió jogosultságára nézve nagy sajnálatomra nem érthetek egyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársammal, a ki az obstrukc/iót a mostani körülmények között csupán a nemzeti jogállomány megvédésének biztosítására véli alkalmazhatónak, mert a jelen esetben az obstrukczió jogosultságának több igen nyomós oka van. Az első az, a mire már előttem is igen sokan utaltak, hogy a mostani többség nem képviseli a nemzet igazi többségét, sőt állithatom statisztikai adatok alapján azt is, hogy még a mostani választóközönségnek többségét sem, (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen a t. kormány által beterjesztett hivatalos statisztikai kimutatás szerint a múlt választáson leszavazott 808.000 választó közül a t. többségre csupán 377.000 választó, szavazott le és igy többségben vannak azok, a kik szavazatukat a nemzeti munkapárt ellen adták le. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Arra, a mi szintén igen nyomós ok az obstrukczió jogosultsága mellett, hogy még ezt a szavazatkomplexust is micsoda eszközökkel szerezte meg a t. többség, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) ez alkalommal bőven kiterjeszkedni nem is akarok. Gr. Batthyány Tivadar: A félegyházi esetről még lesz szó itt! Sümegi Vilmos: Hamis tanukat vásároltak. Justh Gyula: Még a Jeszenszky szerepléséről is lesz szó. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! F Lovászy Márton : Nagyon nyomós oknak tartom azok között, a melyek az obstrukcziót igazolják, azt a körülményt, hogy itt fontos beváltatlan Ígéretekről van szó. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az 1906-iki megegyezés a király és a nemzet között . i. (Holló Lajos a terembe lép. BlénJc éljenzés « szélsőbaloldalon.) • Ráth Endre : Hogy el van csüggedve ez a párt! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Farkas Pál: Sürgöny jött Bécsből ? (Derültség jobbfelől.) Lovászy Márton : . . . beváltatlan Ígéretekről van szó. mert hiszen a nemzet jogfosztott miihóinak a törvényhozás minden tényezője megígérte a polgári jogok megadását, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) És itt hiába hivatkozik az igen t. kormánypárt arra, hogy uj kormánynak, uj többségnek joga van a régi kormány, a régi többség programmját félretenni és uj programmot alkotni. Engedelmet kérek, abba a megegj^ezésbe foglalt Ígéreteknek épen azok a jogfosztott milliók vannak a birtokában, a kiknek nem volt beleszólásuk az uj kormány és az uj többség megalakulásába. Én igen erkölcstelen és teljesen jogosulatlan felfogásnak tartom azt, hogy mikor a nagy tömegnek bizonyos Ígéret történik, akkor ezen nagy tömeg az ő megkérdezése nélkül ezen ígéret teljesítésétől megfosztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az obstrukczió tehát megindult tudvalevőleg kétféle alapon. A 48-as függetlenségi és Kossuth-párt bizonyos nemzeti követelményeket állított fel, és ezeknek teljesítésétől tette függővé a véderőj avaslatok keresztülbocsátását. A mi álláspontunk pedig az volt, hogy mi követeljük, a mint tudvalevő . .. Egy hang (jobbjelöl) : A provizóriumot! Lovászy Márton : Majd a provizóriumra is rátérek, tessék nyugodtnak lenni! Gr. Batthyány Tivadar: Ez nagyon fáj! Ábrahám Dezső: Vigyázzanak, hogy ne kelljen támogatni! Lovászy Márton : A mi álláspontunk az volt, hogy az 1906. évi megegyezés alapján követeltük a választójog elsőbbségét, a mi annyit jelentett, hogy a véderőjavaslatokat nem bocsájtjuk keresztül mindaddig, míg a választójog törvénybe iktatva nincs, illetve a végleges reform feletti döntést az újonnan megalakítandó népparlamentre bízzuk. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.)} Ez az álláspontunk szolgáltatja a legegyszerűbb magyarázatát annak, hogy a dolgok mostani stádiumában mi nemzeti követeléseket nem állítottunk fel, mert hiszen, ha mi nem eresztünk át egy javaslatot, akkor nevetséges volna megszabni azokat a feltételeket, a melyek mellett nem eresztjük át. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A mint mondom, a véderőj avaslatok elleni kivételes parlamenti harcz kétféle alapon indult meg és ez a kétféle alap szolgált okul vagy ürügyül az igen t. ministerelnök urnak arra, hogy konstatálja a megegyezés lehetetlenségét és konstatálja azt, hogy a múlt év őszén a ház tiszteletreméltó volt elnöke által megindított béketárgyalások eredményre nem vezethettek. Ez szolgál tehát okul vagy^. ürügyül Jarra, hogy ezen béketárgyalásokat megszakítsa. Ujabban azonban azt tapasztaljuk.. — és bocsánatot kérek, ha bizonyos következetlenséget konstatálok az