Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

3Í8. országos ülés 1912 február 23-án, pénteken. 101 igen t. ministerelnök ur eljárásában — hogy ő, mikor már konstatálta, hogy kétféle alapon lehetetlen a további tárgyalás, vagy megegyezés, mégis elindult az egyik utón azon az alapon, melyet számára igen t. képviselőtársaim álláspontja kijelölt. Itt azonban konstatálnom kell azt, hogy a megegyezés azon az utón, a melyen az igen t. ministerelnök ur megindult, ugy a mint azt a dolgok mai állása mutatja, a legteljesebb mértékben meghiúsult. Mielőtt erre rátérnék, csak közbevetőleg legyen szabad egy kérdést tisztázni, mely az eddigi tárgyalások folyamán tisztázást nem nyert, azt t. i., hogy a nemrégmultban az igen t. ministerelnök ur vállalta azt a missziót, hogy az igen t. gróf Apponyi Albert képviselőtársam által közölt pontozatokat elbírálás vagy döntés végett a korona elé terjeszti, és mikor ezek a pontok, a mint köztudomású, visszautasításban részesültek, akkor az igen t. ministerelnök ur azt az álláspontot foglalta el, hogy ezek a pontozatok nem az övéi, ő azokat nem osztja, azokat magáévá nem teszi, hanem ő azokat csak közvetiti, ő azokat a felség elé terjeszti, és ha azok visszautasittatnak, — a minthogy visszautasitt attak — akkor reá nézve ebből semmiféle konzekvenczia nem származik. Bocsánatot kérek, ez az eljárás és ez az álláspont az alkotmányosság legelemibb követelményeivel sem egyeztethető össze semmikép. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az igen t. ministerelnök ura korona alkotmányos tanácsadója, ennélfogva lehetetlen, hogy azt az álláspontot foglalhassa el, hogy ő pusztán közvetítő, pusztán üzenetvivő. Ha a korona alkotmányos tanácsadója a korona elé terjeszt valamit, feltétlenül szükséges, a legszigorúbb alkotmányos kötelessége neki akkor azokra nézve javaslatot tenni : vagy azt javasolni, hogy az előterjesztést elfogadja, magáévá tegye a korona, vagy pedig hogy azokat elutasítsa. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tisztára lehetetlen álláspont az, hogy az igen t. ministerelnök ur a koronára hárítsa a döntést, a nélkül, hogy arra nézve a felelősséget magára vállalja. Tisztára lehetetlenség az, hogy a korona első alkotmányos tanácsadója elmenjen a kcronához, nem azért, hogy ő adjon a koronának tanácsot, hanem hogy ő kérjen a koronától tanácsot, ő kérjen a koronától alkotmányos utón nem fedezett döntést. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az igen t. ministerelnök ur eljárásának alkotmányos következése az, hogy ha ő azokat előterjesztette, ha ő azoknak elutasítását nem javasolta, ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy ő azokat magáévá tette ; ha pedig magáévá tette, akkor az elutasításból feltétlenül le kellett volna vonnia a konzekvencziákat. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek fontossága abban rejlik, hogy lehetetlenség bármiféle nemzeti kívánalmat, bármiféle nemzeti óhajt, nemzeti törekvést megvalósítani akkor, ha az azokat előterjesztő ministerelnök azokat magáévá nem teszi és abból a konzekvencziát lenem vonja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Elindult — mondom — az igen t. ministerelnök ur azon az utón, a melyet számára az igen t. 48-as és függetlenségi Kossuthpárt álláspontja jelölt meg és — a mint mondottam — a dolgok mai állása szerint ez az útja, ez az eljárása ma már teljesen meghiúsultnak tekinthető. Nem kívánok bővebben foglalkozni ezekkel a pontozatokkal, hiszen előttem szóló t. képviselőtársaim ezt a munkát már nagy részben elvégezték. Csak röviden és csak a legfontosabbaknál állapodom meg egy pillanatra, (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) a melyek közül első a czimerés zászlókérdés. Erre nézve a kormány csak annjdt tudott hozni, hogy azok rendeztetni fognak ugyan és azok rendezéséhez a kormány a maga állását köti, de ennek időpontját önmagára kéri bízatni. Bocsánatot kérek, ez a klauzula teljesen értéktelenné teszi a Hiinisterekiök urnak azt az álláspontját, annál az egyszerű oknál, annál az egyszerű jogi elvnél fogva, hogy olyan kötelezetség, a mely időponthoz kötve nincs, kötelezetségnek egyáltalában nem tekinthető (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és az olyan garanczia, a melyre nézve időpont kikötve nincs, semmiféle garancziának nem tekinthető. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az 1888. évi XVIII. t.-cz. ügye olyan dolog, a melyről már igazán bővebben felesleges beszélni. Mert a czél mi volt ? Az, hogy a törvény a törvényhozás intencziója ellenére ne alkalmaztassák és ne magyaráztassék, ki által í A korona által. Hogy a korona ne alkalmazhassa azon esetre, ha a törvényhozás tőle az ujonezokat megtagadja, a nemzet ujonczmegajánlási jogának ha nem is teljes kijátszásával, de lényeges gyengítésével, a tartalék első évének visszatartását és a póttartalékosok behívását. Nos hát, t. képviselőház, azon nyilatkozatok után Ítélve, a melyek ebben a kérdésben elhangzottak, ezt a czélt még csak megközelítőleg sem látjuk elérve. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert akár ministerelnöki deklaráczió, akár házhatározat, akár országos határozat legyen az, a mely itt ennek a törvénynek reánk nézve kedvezőbb és helyesebb magyarázatát akarja megadni, ez mindenkit kötelezhet és kötelez, csak a koronát nem, azon egyszerű oknál fogva, hogy a korona ezen házhatározathoz vagy országos határozathoz hozzá nem járult. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A mi a katonai büntető perrendtartás kérdését illeti, e tekintetben a kormánytól a leghatározottabb elutasító választ kaptuk. Az igen t. ministerelnök ur a leghatározottabban kijelentette, hogy ő a 80-ik szakaszt, a mely az annyira sérelmes intézkedést és a nem magyar szolgálati nyelvnek a törvénybe iktatását tartalmazza, büszkeségének tartja, egy nagy nemzeti vívmányt lát abban és ennélfogva ennek a szakasznak a törléséhez vagy másként való szövegezéséhez semmi körülmények között hozzá nem járul.