Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-324
90 324. országos ülés 191% január 13-án, szombaton. mint az osztrák államé is, En ugyanis mindig csak a pragmatika szankczíó által reánk szabott kötelességet tartom szem előtt, a mely ozélnak megvalósítására az én meggyőződésem szerint szükségtelenül kerültünk szorosabb kapcsolatba Ausztriával, de kát a kölcsönös védelem szempontjából kívánnunk kell nekünk is, hogy ez a kérdés a vederének másik részében is ugy szabályoztassék, hogy az is teljesíthesse azon kötelezettségét, a melyet reá ép ugy szab a pragmatika szankczíó, mint reánk. En az altiszti kérdésnek üdvös megoldását — nem tehetek róla — nem tudom máskép elképzelni, mint ezen a téren a német példa követésével. (Ugy van! balfelől.) S ezt szocziális szempontból is végtelenül fontosnak tekintem. Németországban t. i. az a megvalósításhoz mind közelebb és közelebb vitt czél, hogy egészen ugy, a mint van hivatásos főtiszti kar, állittassék fel egy élethivatásképen szolgáló altiszti kar is. (Helyeslés balfelől.) Ezt a német hadseregekben altisztképző iskolák felállítása által vélik a legkönnyebben elérni. S ha már áldozatot követelnek tőlünk a véderő fejlesztésére, ez ezen a téren volna az én meggyőződésem szerint a legteljesebb mértékben igazolható, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) már azért is, mert, mint mondám, ez fontos szocziáüs kérdésnek is tekintendő. A közös hadseregnél és a honvédségben altiszti helyeken szolgáló legénységnek az a jelentékeny száma, a mely az eddigi költségvetési állományban is elébünk állittatik, valamint az a fokozás és emelkedés, a mely a véderőreformnak és a honvédség fejlesztéséről szóló törvénynek megvalósítása után okvetlenül be fog következni, egyaránt azt a helyzetet állítja elibénk, hogy a lakosságnak a véderő keretében szolgáló jelentékeny része volna munkaképes tartamára az életének elhelyezhető olyan módon, hogy élethivatásos altiszti állásokba juthatnának. Hiszen a t. honvédelmi minister urnak tömérdek baja van az altiszti kérdés megoldása oly módozatainak keresésével, hogy az u. n, továbbszolgáló altisztek, azután, ha igazolványt kapnak és igényjogosultakká lesznek, miként lennének elhelyezhetők. (Ugy van! a bal-és szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Elveszik a czivil elől a kenyeret! Bakonyi Samu : Szocziális szempontból megint ennek a vonatkozásai rendkívül hátrányosak, mert a polgári népesség jelentékeny részétől veszi el a helyet az ily része a kiszolgált altiszteknek. Bgj r csapással lehetne oly megoldást találni ugy a szocziális szempontból, valamint katonai tekintetből is, a mely által azután lehetségessé válik azoknak a horribilis intézkedéseknek enyhítése, a melyeket a szolgálati időnek az altiszti kérdés szempontjából való meghosszabbítása von maga után. T. ház! Hiszen a morális vonatkozásaival ennek a törvényj avaslatban foglalt megoldás helytelenségének nem akarok most foglalkozni; csak érintem azt, hogy végre ahhoz, hogy az altiszt a maga hivatását katonailag helyesen betölthesse, ahhoz neki a képességén kivül az ambiczióra is mérhetetlen nagy szüksége van. Ezt az ambicziót kiölni vagy mindenesetre nagy mértékben csökkenteni alkalmas az a megoldás, a melyet a katonai kormány, a t. honvédelmi minister ur választott, hogy t. i. a legénységnek épen azt a részét, a melytől a dolog természete szerint a legtöbbet keh várnia, rákényszeríti egy ily büntetés jeUegével bíró további szolgálati esztendőre. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem lehet tehát eléggé a t. minister ur szivére kötni, hogy jusson, a mennyire lehet, közelebb ahhoz a megoldáshoz, a mely által szerintem, a kérdést minden vonatkozásban egyaránt megoldani lehet és a melyet a magam felfogása szerint bátor voltam az imént ajánlani. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! A mikor álláspontomat ekként indokoltam, méltóztassék nekem megengedni azt, (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy kiterjeszkedjem bizonyos politikai czélokra kihasznált fázisaira a delegáczió legutóbbi ülésezésének, (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) mert hiszen e jelenségek igen szoros összefüggésben állanak, nézetem szerint, a homloktérben levő véderőkérdéssel. Politikai vonatkozásúak ezek a jelenségek és, bocsánatot kérek, igazán nem tudom összeegyeztetni a pártok egymás iránt tartozó méltányos viselkedésével azt a tényt, hogy a függetlenségi és 48-as párttal szemben mindenféle, ha nem is rágalmak, de mindenesetre teljesen indokolatlan ráfogások, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Gyanúsítások !) gj^anusitások vitetnek be a közvéleménybe, (Ellenmondás a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) amit, t. képviselőház, azóta, a mióta a véderőtör vényjavaslatot tárgyalja e t. ház, léptennyomon tapasztalni alkalmunk van. En nem állitom, nem is állithatom azt, hogy e jelenségek a t. kormány akaratából merülnek fel, de meg kell állapitanunk, hogy a sajtó azon részében, a melyről köztudomású, hogy a t. kormányhoz közel áll, e ráfogások és gyanúsítások napról-napra ismétlődnek. (Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) így történt ez a delegáczió legutóbbi ülésezése alkalmából. (Désy Zoltán a terembe lép. Eljenzések a bal- és a szélsőbaloldalon.) Két közös ministeri beszéd hangzott volt el a delegáczió legutóbbi ülésezése során, a külügyminister uré és az uj hadügyminister uré. Állitom, t. képviselőház, és a delegáczió üléseiről megjelent naplók tartalma ezt be is fogja bizonyitani mindenki előtt, ki azokat, ha bírálatot akar mondani, kötelességszerüleg kell, hogy figyelemre méltassa, hogy részünkről semmiféle külön elbánásban nem részesült a hadügyminister ur szemben a külügyminister úrral. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Mégis a nyilvánosan elhangzott beszédek daczára a sajtónak általam jelzett részében oly ráfogások jelentek meg, mintha mi a hadügy-;