Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-324
M4. országos ülés 1912 január 13-án, szombaton. §§ vitelének egyáltalában nem mondhatjuk azokat a rendelkezéseket, a melyek erre vonatkozólag a véderőtörvényj avaslatban foglaltatnak. Sőt, a mi a honvédséget illeti, ezzel szemben egyenesen a viszszafejlesztést kell megállapitanunk, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) a viszszafejlesztést olyan mértékben , a melyet egyáltalában senkisem helyeselhet, a ki a honvédségnek eddig igazolt értékét nemcsak jóakarattal, hanem a kellő tárgyilagossággal itéli meg, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És ezt a megítélést (Mozgás. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) a honvédség fennállása óta tapasztaljuk jó barát és ellenség részéről egyaránt. Én legalább nem tudok visszaemlékezni nagyobb hadgyakorlatoknak legalább olyan megbeszélésére, a mely a nyilvánosság elé került, a melyben a honvédség által felmutatott eredményekről nem a leghizelgőbb elismeréssel nyilatkoztak volna meg. Természetesen nemcsak olyan hadgyakorlatokról beszélek, a melyek kizárólag a honvédség keretében tartattak, hanem főképen és tulaj donképen azokról a nagy hadgyakorlatokról, a melyek során a honvédség a véderő közös részével együtt manövrirozott. Nos hát, ha ezek az elismerések tárgyilagos alapon nyugodnak és igazságosan méltatják a honvédségnek fokozatosan emelkedő képzettségét, akkor a logika minden törvénye szerint csak arra a következtetésre juthatnak, hogy az a szolgálati idő, a mely mellett a tényleges szolgálat a honvédségnél fegyvernemre való tekintet nélkül eddig szabályozva volt, különösen tekintetbevéve a magyar honvédtisztikarnak azt a lelkiismeretes és odaadó munkáját, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) a mely az egész katonai világ előtt ragyogó például szolgál, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) és a tagadhatatlanul szintén kitűnő legénységi anyag kötelességtudásával egybevetve, teljes mértékben elegendő volt arra, hogy a honvédség az elismerésnek ezt a fokát a maga részére egészen tárgyilagos alapon kivívhassa. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon). És ha ez igy van, nem tudom belátni, miért kell a honvédségnél bizonyos fegyvernemeknél az eddig bevált és elegendőnek bizonyult szolgálati időt felemelni ? (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennek a nyitját nem tudom egyébben megtalálni, mint abban, hogy az ekviparálásra, az egyenértékűvé való emelésre irányuló törekvés ebben az irányban nyilatkozik meg, (ügy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy e tekintetben se legyen ezentúl semmiféle különbség a honvédség és a közös hadsereg között; hogy ugyanazon terhek sújtsák a honvédséghez besorozott, mint a közös hadseregbe besorozott, tiszteket. A terhek megoszlásának egyenlőségét mi mindnyájan csak helyeselhetjük, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) de mikor a t. honvédelmi minister ur a maga javaslatainak a védelmében arra támaszkodik, hogy ezek a szolgálati idő leszállításában találják meg legnagyobb értéküket, akkor én e védekezés folyományának nem tekinthetek egyebet, mint azt, KEPYH. NAPLÓ. 1910 —1915. XIV. KÖTET.] hogy méltóztassék azon lenni, hogy ezek a javaslatok abban az irányban dolgoztassanak át, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) hogy a szolgálati idő legyen csakugyan egyforma ugy a honvédségnél, mint a közös hadseregnél. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De ezt ne akképen méltóztassék végrehajtani, hogy a honvédség bizonyos fegyvernemeinél, a lovasságnál és a tervezett tüzérségnél felemeltessék az három esztendőre, hanem megfordítva : méltóztassék, a mint mondám, módot találni arra, hogy a közös hadseregben is a szolgálati idő ezen leszállítása vitessék következetesen keresztül. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De hiszen jól tudjuk azt, hogy a szolgálati időnek ezen egyenlőtlen, szabályozása ugy a honvédségnél, mint a közös hadseregnél nemcsak ezekre a fegyvernemekre, t. i. a lovasságra és a tüzérségre terjed ki, hanem ki fog terjedni a javaslatok szerint, a melyekből hitem és reménységem szerint mostani formájukban törvény nem igen lesz (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.), a gyalogságra is, a mit azzal indokol a t. kormány, a t. honvédelmi minister ur, hogy az altiszti kérdésnek helyes megoldása a mai viszonyok között máskép nem lehetséges, mint ugy, hogy az altiszti állomány betöltésére szükséges legénység tartassék vissza minden fegyvernemnél, tehát a gyalogságnál is, harmadik további tényleges szolgálati esztendőre. Lovászy Márton : Szép megoldás ! Gr. Batthyány Tivadar: Teljes dezorganizálása a hadseregnek ! Bakonyi Samu : Itt is rá kell mutatnom arra, a miben, azt hiszem, egyetértünk a honvédelmi minister úrral — legalább a minister urnak itt a házban tett nyilatkozata erre vall — hogy t. i. az egész véderőreformj avaslatnak leggyengébb része épen az altiszti kérdésnek ott kontemplált szabályozása. (Igaz! ügy van! balfélől.) S tudjuk azt is, félhivatalos és hivatalos nyüatkozatokból egyaránt, melyek különösebben konkrét alakot a delegácziónak legutóbbi tárgyalásai alkalmával is nyertek, hogy a hadügyi vezetőség ebben az irányban gondolkozik olyan megoldási módokról, hogv az a ma csak abszurdnak nevezhető helyzet, a melyjabban az esetben állana be és gyakorolná a maga romboló hatását, ha a kérdésnek ez a szabályozása bekövetkeznék, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Elnök csew(/eí.j jV ,változtattassék meg és cseréitettessék fel valamely megfelelő módozattal. Természetesen nem lehet az én feladatom az, hogy e tekintetben a t. kormánynak irányt akarjak adni, csak egyre vagyok bátor rámutatni, s ez nekem régi meggyőződésem, a melyet én pártállásomra való tekintet nélkül minden alkalommal kötelességemnek tartom hangoztatni, hogy igenis a véderő értékének legfontosabb tényezője az altiszti karnak helyes beállitása. Lovászy Márton : A minister ur is elismeri! Bakonyi Samu : Ettől függ ma már igazán az állam véderejének értéke, a magyar államé ép ugy, 12
