Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-324
324. országos ülés 1912 január 13-án, szombaton. 85 5. a m. kir. honvédelmi minister urnak az 1880 : XXVII. t.-cz. 5. §-a értelmében létesített hadmentességi díjalap, álladékáról az 1910. évben szóló jelentése (írom. 408, 427); 6. a m. kir. honvédelmi és belügyminister uraknak a honvédmenház 1910. évi állapotáról, működéséről és számadásairól beterjesztett együttes jelentése (írom. 409, 428). Miután a honvédelmi minister ur ugy a régebbi képviselőházi határozatoknak, valamint az előző kormányok Ígéretének eleget tett, kérem a t. házat, méltóztassék ezen jelentéseket is a költségvetéssel együtt elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Gróf Somssich Tihamér ! ; Gr. Somssich Tihamér: T. képviselőház! Mindnyájan elismerjük, hogy ugy a hadseregnek, mint a honvédségnek fejlesztése szükséges. Látjuk, mily lázasan erősitik az összes hadseregek haderejüket ; látjuk, hogy a haladás, különösen a jelenlegi technikai haladás szükségessé teszi, hogy mind nagyobb befektetéseket eszközöljünk a hadseregbe, és ezek a befektetések, valamint a technikai haladás folytán szükséges változások természetesen a legénységi létszám szaporítását is maguk után vonják. De ha már ekkora pénz- és véráldozatot hozunk, szükséges, hogy ez a hadsereg, a melybe annyi pénzt és életet ölünk bele, meg is feleljen czéljának. Sajnosán vagyunk azonban kénytelenek konstatálni, hogy a hadseregre fordított ezen áldozatok nem használtatnak fel helyesen. Ugyanis a hadvezetőség, a mely intézi ezeket a dolgokat, olyan felfogást vall, a melylyel mi Magyarországon nem érthetünk egyet, (ügy van ! a szélsőbaloldalon,) Azt mondja a hadvezetőség, hogy lehetetlen csakis magyar szempontokat tekintetbe venni, hanem igenis, tekintetbe kell venni az egész osztrák-magyar monarchia szempontját, harczkészségét. Sőt még nálunk is vannak olyanok, a kik politikailag is azt mondják, hogy inkább áldozzunk fel a mi nemzeti kivánalmainkból az osztrák-magyar monarchia érdekeiért, mert Magyarország maga gyenge, Magyarország hadserege is gyenge lenne egyedül és Magyarországra óriási előnyök hárulnak azáltal, hogy Ausztria erős hadseregével összekapcsolva, Magyarország hadserege erős pozicziót képvisel Európában. De ha figyelemmel kisérjük a hadvezetőség intézkedéseit, látjuk, hogy ezek az intézkedések tulajdonképen nem az osztrák-magyar monarchia szempontjából történnek, hanem kizárólag csakis osztrák érdekek lebegnek szem előtt. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A hadvezetőség intézkedései leginkább a hadügyministerium intézkedései által jutnak kifejezésre és maguk a hadügyi körök is a hadügyministerium intézkedéseit Böhmische Montursvervvaltungnak nevezik. Nem akarok a hadügyministerium ezen téves intézkedéseinek összes részleteire kiterjeszkedni; csak néhány pontot kivánok itt kiragadni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Az első dolog, a mi okvetlenül a szemünkbe tűnik, az, hogy a hadvezetőség mereven ragaszkodik a csapatok exterritoriális elhelyezéséhez. Ugyanis nagyon jól tudjuk azt, de főleg szakértő tudja kellőleg méltányolni, hogy mennyire függ egy háború szerencsés kimenetele attól, hogy mikép vonul fel a két hadsereg, és menrryivel olcsóbb már béke idején is, ha ugyanazon a helyen vannak a csapatok elhelyezve, a honnan azokat rekrutálják. Mégis, mit látunk ? Hogy azokat a csapatokat, a melyek, mondjuk, Debreczenből vagy egyáltalában más magyar vidékről lesznek regrutálva, elviszik Ausztriába vagy Galicziába és más mindenfelé, szóval, görcsösen ragaszkodnak egy bizonyos álláspontjukhoz és felfogásukhoz, a melyből kifolyólag talán félnek, hogy nem tudom, miféle baj származhatnék abból Ausztriára nézve, hogyha a magyar csapatok Magyarországon vannak elhelyezve. Itt van azután egy másik dolog, t. képviselőház. Mereven ragaszkodnak ahhoz, hogy nekünk a vezérleti nyelvet semmiképen sem akarják megadni. (Igaz I Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy a két hadsereg között való szerves összefüggés, valamint a főparancsnoksággal való szerves összefüggés következtében szükség van arra az egységes német nyelvre. Pedig épen a jelenlegi elhelyezések szerint menynyire nincsen igazuk nekik. Ha veszszük a magyar hadsereget, látjuk azt, hogy egy-egy Corp, egy hadtest áU két közös hadseregbeli és egy honvéd gyaloghadosztályból. És itt már két különböző nyelv érvényesül; a két közös hadosztály németül lesz vezényelve, a honvédség pedig magyarul. Nem sokkal egyszerűbb dolog lenne-e, ha az összes magyar ezredek, az összes magyar hadosztályok és a magyar hadtestek magyarul lennének vezényelve 1 (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És van még egy harmadik dolog, a mi szintén érdekes világításba helyezi az ő felfogásukat. Jól tudjuk, hogy épen T mi magyarok voltunk azok, a kik rajta voltunk, hogy honvédségünk mindinkább kifejlesztessék, mert mégis ebben a kis honvédségben láttunk valamit, a mi előttünk magyar volt, és ezért régen szorgalmaztuk a tüzérséget. Ök azonban mereven ragaszkodtak az álláspontjukhoz] nem akarták sehogysem a tüzérséget felállítani. Es ha most nézzük a véderő]avaslatokat, látjuk, hogy ime, egyszerre felkínálják a honvédségnek is a tüzérséget, de ez csak azért van, mert maguk rájöttek arra, hogy tüzérségünk igen gyenge szervezeti alapon áll és így remélik inkább
