Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-324

80 32i. országos ülés 1912 január 13-án, szombaton. ezeket a kifejezéseket, a melyek miatt elitéltetett. Nevezetesen, t. képviselőház, ha az a passzus ugy szólana, mint a hogy a t. képviselő ur azt tótul idézte, egyszerű képtelenség volna abban valamely büntetendő cselekményt látni, mihelyt valaki tótul tud, mert »horesa« nem vonatkozhatik dologra, tehát késre, hanem csak személyre. Mig ellenben, t. képviselőház, ha tudjuk, hogy az illető képviselő ur mit irt, akkor nyilvánvaló lesz, hogy ő elitéltetésének tényálladékát — nyilván tendencziózus felhasználás czéljából — hamisan állitotta a képviselőház elé. Mert az a paszszus, a mely miatt ő elitéltetett és a melyben a kés benne volt, igy szólt: »És ha akarjátok,tovább megyünk, késhegyre, életre-halálra ezért a mi tót nyelvünkért. Tót, készülj kegyetlen harczra a jogért, a szabadságért, a mely a tót nemzetet megilleti !« (Mozgás.) Ezt az iratokból hivatalosan állapítom meg. Ez egészen más, mint a mit a t. képviselő ur itt a tolmács szájába adott, a mikor rá akarta fogni a tolmácsra, hogy hamisan tolmácsolta a czikk tartalmát. En nem akarom untatni a t. házat azzal, hogy végig olvassam az inkriminált czikket, a mely miatt a képviselő ur elitéltetett, de egy passzust mégis fel kell olvasnom. A Fáraók és Herodesek kegyetlenkedéseinek leírásával kezdi, a kik kirabolják a gyermeket a szülő kezéből s a kiknek utódai ma a tót nemzet fáját akarják aláásni. Minthogy azonban ma nem lehet olyan rendeleteket kiadni, hogy a gyermekeket karddal kell pusztítani vagy a Dunába fojtani, nem lehet továbbá a népet deresre húzni, ezek a magyarok közt is feles számban levő bestiák a népiskolákra vetették magukat, a hol a gyermekek neveltetnek. Ez a közlemény volt az, — csak egy részét olvastam fel — a mely miatt a képviselő ur kétévi államfogházra és 600—(500 korona pénzbüntetésre Ítéltetett. (Felkiáltások : Kevés volt !) Most, t. képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy tovább menjek ebben a dologban. Ezt az urat tudniillik jó lesz egyszer s mindenkorra megismerni, mert ő visszaél azzal, hogy 5—6 esztendő elmúlt azóta, és most ő itt a képviselőházban az izgatási paragrafus eltörlése mellett tarthat plaidoyert, a mi legfényesebb tanújele annak, hogy milyen mérhetetlen türelemmel viseltetik a képviselőház az ilyen nemzetiségi izgatókkal szemben. (Ugy van! Ugy van! halj elől.) Ez az ur, a mikor elitéltetett. a büntetés elhalasztásáért folyamodott. A fennálló szokások értelmében a kir. ügyész felkérte, hogy becsületszó mellett vállaljon kötelezettséget az iránt, hogy sem szökést nem fog megkísérelni, sem pedig az alatt, míg büntetésének elhalasztása tart, sem a közpályán, sem másutt a magyar nemzet elleni gyűlölködésre ujabb tényeket elkövetni nem fog. Ezt ő becsületszavára fogadta; a jegyzőkönyv itt van az iratok között. A képviselő ur ennek daczára, polgári becsületszavának daczára ujabban is izgatásokat követett el, és daczára, hogy a halasztás neki megadatott, ezzel visszaélt, ugy hogy a pozsonyi kir. ügyészség által szökési gyanú okából még külön vizsgálati fogságba is került. De még nincsen vége. Mikor minden jogerőre emelkedett, akkor Juriga Nándor ur barátai, a nemzetiségi képviselők, kegyelemért jöttek. Fájdalom, épen én voltam az a szerencsés, a kihez fordultak. En a nemzetiségi képviselő uraknak a feleletet a következőkben adtam meg : A kegyelmezés fundamentuma az, hogy csak maga az illető elitélt folyamodhatik érte, nem pedig politikai elvtársai. Miután j^edig a Felséges urnak kegyel mezési joga csak a büntetés elengedésére, vagy annak átváltoztatására áll fenn. de sohasem mondhatja ki azt, hogy valaki ártatlanul Ítéltetett el, a mi csak perújítás utján lehetséges : a kegyelmezés tényének fundamentuma az, hogy a ki kegyelemért folyamodik, lássa be, hogy bűnös volt, javulást Ígérjen. (Helyeslés a baloldalon.) Ennek folytán én a nemzetiségi képviselőknek, a kik nálam megjelentek, azt a feleletet adtam, hogy ha Juriga Nándor ezeknek az alapfeltételeknek megfelelően, javulást ígérve, be fogja nyújtani személyesen a kérvényét és ha a megfelelő hatóság kegyelemre ajánlja, részemről annak akadálya nem lesz. Akkor — sajnálom, hogy ezt az aktát még nem értem rá kikeresni — kaptam egy nyilatkozatot, a mely talán még rosszabb volt, mint ez az izgató czikk. Juriga ur azzal a untával akart élni, hogy tovább is a mártír szerepét játszhassa, a ki ártatlanul Ítéltetett el. Ennek folytán igen természetes, hogy én ilyen játékba bele nem mentem és ragaszkodtam ahhoz, hogy a képviselő ur állj a ki büntetését, a mi az ittlévő akták szerint meg is történt, a jjénzbüntetés rajta be is hajtatott. Ez az oka annak, hogy a t. képviselő ur most, a büntetés kiállása után előáll és engem s az én személyemmel együtt a magyar államot megvádolja azzal, mintha mi itt egy Szibériát csináltunk volna, mintha megtöltöttük volna — különösen az én időmben — az államfogházakat ugy, hogy elégtelenek voltak az elitéltek befogadására. Miután a magyar államot érintő kérdés fontosabb, mint az én személyem ügye, határozottan kijelentem, hogy ez az állitás nemcsak az én személyemmel kapcsolatban, hanem, a mennyire én Magyarország igazságszolgáltatását ismerem, az összes előttem és utánnam volt igazságügyministereket is értve,. szemenszedett, vakmerő, valótlan rágalom. Ilyen dolog sohasem, történt Magyarországon. Teljesen igaz az, hogy a fogházak nem voltak elégségesek annak idején, a mikor a büntetőtörvény életbelépett, és a fogházbüntetéseknek egyik-másik részét kénytelen volt az igazságügyi kormány börtönökben végrehajtatni. Ezért igenis volt szó arról, hogy a fogházak és különösen a javítóintézetek szaporítása szükséges. De Magyarországon sohasem volt eset, hogy a nemzetiségi izgatok oly tömegben lettek volna elitélve, hogy azoknak helyük nem lett volna, vagv hogy egyáltalában ennek okából valaha uj börtönöket vagy fegyházakat kellett volna épi-