Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-323

52 323. országos ülés 1912 január 11-én, pénteken. ban, de alig törődik velük valaki, és ezek a nyugdíjalapok. (Ugy van! balfelöl.) T. ház, a magánhivatalnokokról és azok érdekeiről van itt szó. Bitkán esik meg a házban, hogy ezekkel a kérdésekkel törődnének, pedig méltóztassanak elhinni, hogy ez egy szorgalmas, nagy státus (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.), a mely megérdemli, hogy számára bizonyos garancziák adassanak meg a tekintetben, hogy az a pénz, a melyet nehéz, szorgalmas munkája utján kényszertakarékosságból, még pedig helyes kényszertakarékosságból félretesz, ránézve el ne veszszen. (ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Egy sajátságos uzus van elterjedve a pénzintézeteknél, az t. i., hogyha valamely tisztviselő, a ki a nyugdijalapba természetesen kötelességszerűen befizeti az ő járulékait, a pénzintézettől eltávozik, akkor a pénzintézet egyszerűen megtartja az ő befizetett nyugdíj járulékrészleteit. (Mozgás.) Hiszen, engedelmet kérek, ez a leghorribilisebb igazságtalanság. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Engem takarékosságra kényszerítenek — és ez helyes, üdvös és okos dolog, — hogy azután nyugdijat kapjak, de mi joga van az intézetnek az én pénzemhez, mikor szerezte meg az a nyugdíjintézet arra az én pénzemre a tulajdonjogot olyan mértékben, hogy mikor én spontán elmegyek attól a pénzintézettől, — a mely spontánság lehet olyan, mint a Vajda eltávozása a Magyar Banktól; — vannak ilyen spontán eltávoztatások, — akkor egyszerűen megtartja a pénzintézet magának a tisztviselő által keservesen megtakarított nyugdijat. Igazság ez, t. ház ? Azt hiszem, hogy nincs pártkülönbség közöttünk e kérdésben, abban, hogy ezt feltétlenül reparálni kell. Nagy Ferencz: Ez nem pártkérdés, hanem jogi kérdés ! Simonyi-Semadam Sándor: Mondtam, hogy ebben nincs pártkülönbség. Hock János: Azért nem lehet pártkérdés, mert jogi kérdés. Szmrecsányi György: Épen azt mondta, hogy nem lehet pártkérdéssé tenni az ilyen dolgokat! (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor: Azt hiszem, hogy Nagy Ferencz t. képviselőtársam engem félreértett. Én nem vetettem fel ezt a kérdést pártkérdésként, sőt ugyanazt mondtam, a mit ő, hogy miután jogi kérdés, tehát nem lehet pártkérdés. Én ezt mondtam; ha nem így mondtam, így gondoltam. Nadányi Gyula: így mondta! (ügy van! balról.) Simonyi-Semadam Sándor: Azt hiszem, hogy ezek a kérdések nagyon megérdemlik a ház figyelmét, de megérdemlik különösen az igen t. igazságügyminister ur figyelmét. Az igazságügyminister urnak lehetnek nagy hibái, politikai szempontból kifogásolható ballépései, de egyet elismerek, azt, hogy nagy erélye van a dolgoknak keresztülforszirozásában, Sümegi Vilmos: A véderő, ugy-e! (Mozgás a jobboldalon.) Simonyi-Semadam Sándor: S arra kérem őt, hogy ha valamire nézve azt tartja, hogy jó — s a mint méltóztatik látni, a háznak majdnem osztatlan tetszésével fogadtatott az az idea, hogy ezen kérdéseket fel kell vetni, ki kell dolgozni, meg kell reperálni — méltóztassék ezen szívósságot, a melyet tapasztaltunk nála, ezen kérdésekre is fordítani és méltóztassék ezeket a ház elé hozni, s meg vagyok győződve, hogy mindnyájan pártkülönbség nélkül nagyon szívesen és nagy örömmel segíteni fogunk neki ezen kérdések megoldásában. (Igaz I ügy van ! balfelől.) . < T. képviselőház! A kitérés engedelmével most fogok élni, a mennyiben arra akarok kitérni, hogy a pénzügyek terén és financziális kérdésekben egy másik csodálatos jelensége az országnak az, hogy azzal törődünk, hogy gyermekeink klasszikus nevelést kapjanak, hogy természettudományos nevelést kapjanak, de azzal még eddig nem törődtünk, hogy pénzügyileg és gazdaságilag is helyes nevelést kapjanak. (Igaz ! ügy van ! jobbfelól). Sehol sem láttam megnyilvánulni azt az intencziót, azt a törekvést, hogy meg kell tanítani azt^a fiatal állampolgárt arra, hogy ő maga egy tőke, valódi gazdasági alany, hogy ő benne, az ő szorgalmában és tudásában sokkal nagyobb tőke rejlik, mint azt egyáltalában ő és az emberek gondolják. S ha valamit kellene teni, a pénzintézeteknek volna talán elsősorban, mondjuk, nobilis kötelessége, ez irányban egy akcziót indítani, hogy tessék a nevelést elkezdeni a pénzügyek terén is. Mert hiszen igaz ugyan az a régi mondás, hogy a kié a föld, azé az ország, azonban ma már ennél azt a korrekturát kell alkalmazni, hogy a kié a pénz, azé a hatalom. Sümegi Vilmos: A választás5 Molnár Béla: Már megint ott vagyunk a választásoknál ? Sümegi Vilmos : Azt épen ön tudja legjobban, milyen nagy hatalom ! (Zaj.) Lovászy Márton : Az még nincs elintézve — az a tavalyi választás ! Sümegi Vilmos : Bizon}^ nincs ! Míg a világ világ, az örök szégyenünk lesz ! (Mozgás és zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Simonyi-Semadam Sándor: Az igazságügyminister ur a perrendtartás életbeléptetése tárgyában törvényjavaslatot terjesztett a ház elé, a melyet az igazságügyi bizottságban tárgyaltunk. Neki az az óhaja, hogy szabad kezet adjunk neki bizonyos időre a birói függetlenség felfüggesztése körül és engedtessék meg, hogy ő, a mint tervezte, három éven belül. . . Beck Lajos : Leszállította már ! Simonyi-Semadam Sándor:... mondtam, hogy a mint tervezte, arról beszélek — és a leszállítás folytán két évig vagy egy éven belül a birói függetlenséget oly mértékben kezében tarthassa, hogy penzionálhat, elmozdíthat és áthelyezhet bírákat.