Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-323

323. országos ülés 1912 január 12-én, pénteken. 53 Ez az erős összeütközési pont, a mely köztünk és közte fennáll. Nagyon sajnálom, hogy az igazságügyi bizottságban a tárczáját kötötte ehhez a paragrafushoz ; annál inkább sajnálom, mert épen kormánypárti képviselőtársaim is, legalább egy részük, abban a véleményben voltak, hogy a bírói függetlenséget nem szabad érinteni, nem szabad érinteni annál kevésbbé, mert másutt is életbeléptettek perrendtartásokat, a nélkül, hogy hasonló nagy hatáskört kért volna az igazságügyminister. Sőt a perrendtartás tervezője és készítője, az akkori igazságügyminister, a ki megcsinálta a perrendtartás életbeléptetéséről szóló javaslatot is, abszolúte nem tartotta szükségesnek akkor sem ezt az intézkedést, és mint igazán korrekt éä bátor, a politikai j)ártállástól magát abszolúte nem feszélyeztető jogász, őszintén megmondta az igazságügyi bizottságban is, hogy ő ezt a paragrafust képviselni nem tudja és ma sem látja annak szükségét. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Plósz!) Igen, Plósz ! (Éljenzés a szélsőbaloldálon.) Arra kérem a t. igazságügyministert, hogy e kérdésben fontolja meg állásfoglalását. Nehéz lesz ugyan reparálni ezt, miután tárczáját kötötte hozzá. Mándy Sámuel: Nem is kell azt reparálni! Simonyi-Semadam Sándor: De ha tető alá akarja hozni ezt a törvényjavaslatot, mondjon le erről az óhajáról, mert ezzel nem hiszem, hogy tető alá hozhatná. Egyet ajánlok azonban a t. igazságügyminister urnak e helyett : Németországban, a mikor a perrendtartást életbe léptették, kineveztek körülbelül ezer birót, mert tisztában voltak azzal, hogy a szóbeli eljárás, a mint én akkori beszédemben kifejtettem, legalább háromszor annyi időt vesz igénybe minden ügynél, mint az Írásbeli eljárás; nagyon keveset mondtam. A bírák, a kikkel azóta beszéltem és e kérdést tárgyaltam, referádájuk statisztikája szerint arra a meggyőződésre jutottak, — a budapesti törvényszéknél — hogy hétszer annyi biró kellene, mert ma a hármas tanácsban mindegyik biró legalább tíz ügyet bejelent és elreferál egy délelőtt és ez annyi, mint harmincz ügy, és ugyanaz a három biró szóbeli eljárással nyolcz ügyet fog elreferálni, de könnyen meglehet, hogy egy egész nap csak két ügyet intéznek el. Gondolja meg ezt a t. minister ur, hogy ne találja az országot és az igazságügyi szervezetet a törvény készületlenül, mert ha a mostani birói létszámmal mennek bele az ügybe, akkor csődöt mond az a kiváló perrendtartás, tévedésbe ejti az országot, és azt fogják hinni, hogy a perrendtartás az oka. pedig az igazságügyminister urnak előre nem látása lesz az ok. Es a mily dicsőséget szerzett magának az által, hogy a régen kész perrendtartást keresztülforszirozta nehéz időkben is, be fogja árnyékolni ezt a dicsőséget az előrelátás nagy hiánya, hogy ez az egyébként nagyon üdvös és nagyon jó törvény az életbe áthelyezve, csődöt fog mondani. Nagy Ferencz: Hát megint szaporítsuk a bírákat ? Honnan vegyük a jó birót ? Beck Lajos: Az a kérdés, hogy kell-e vagy nem. (Mozgás.) Darvai Fülöp : Nem kell! Simonyi-Semadam Sándor: Nem az a kérdés, hogy honnan vegyük, hanem az, hogy lehet-e átvinni egy törvényt az életbe, vagy nem, mert hiába, hozunk akármilyen ideális törvényt, ha nincs meg a hozzá való ember, nem lesz a törvénjr. ből semmi. (Zaj.) Bogdán Zsivkó : xlzért kéri a felhatalmazást ! Simonyi-Semadam Sándor: A felhatalmazás a kinevezésre mindig meglesz. De nem arról van szó, hanem arról, hogy elcsaphasson, penzionálhasson bírákat. Beck Lajos: Ettől csak kevesebben lesznek. (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! Ha azt akarja az igazságügyminister ur, hogy ne maradjon csak teória ez a perrendtartás, hanem átmenjen az életbe és tényleg megvalósíthassa az életben, akkor nem fog kitérhetni a szaporítás elől. Kétségtelen igaz, a mit Nagy Ferencz képviselő ur mondott, hogy nagyon sok lesz a biró, ha szaporítjuk, de ha valami nóvumot méltóztatik csinálni, mikor pl. — nem tudom, milyen példát mondjak — az altruisztikus bankot csinálták, nem kellett annak uj személyzetet adni 1 Méltóztassék azt megcsinálni és azt mondani, hogy nem adok neki személyzetet. Darvai Fülöp : Rossz példa ! Heinrich Antal : Az a Központi Hitelszövetkezet személyzetével dolgozik nagyobbrészt! (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor: Én csak azért vettem ezt a hasonlatot, mert néha szabad kicsiny dolgokat nagyhoz is hasonlítani. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Simonyi-Semadam Sándor : Felhívom az igazságügyminister ur figyelmét, hogy most januárban már májusra kapunk terminusokat a budapesti bíróságoktól. Székely Ferencz igazságügyminister: Ez borzasztó, az igaz, de nem az az oka. Simonyi-Semadam Sándor: örülök, hogy konstatálja a minister ur, hogy borzasztó, de méltóztassék a konzekvencziát levonni, mert jogászok megszokták, hogy logikával gondolkozzanak. Ha ma egy évben csak két-három tárgyalást csinálunk, akkor mi lesz azzal a perrenddel, melyről elismeri, hogy hosszadalmasabb ? Székely Ferencz igazságügyminister: Dehogy hosszadalmasabb ! Simonyi-Semadam Sándor: Nagyon sajnálom ezt a nyilatkozatát az igen t. igazságügyminister urnak, mert ebből azt látom, hogy ha ő nagyon kiváló ügyész és kríminalista lehetett is, de soha czivilis pert nem csinált és nem látott. Mert a ki czivilis pert csinált, nagyon jól tudja, hogy egészen más ;;z, a mint eioob mondtam, hogy ma e-refe-