Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-341

%i. országos ülés 1912 február 3-án, szombaton. Sl9 Polónyi Géza — a triálisztikus üzelmek tárgyában a ministerelnökhöz. Elnök : Javaslom, hogy az interpellácziókra a napirend letárgyalása után térjünk át. (Helyeslés.) Most következik a napirend szerint az Adria m. kir. Tengerhajózási Részvénytársasággal kötött egyezmény beczikkelyézéséről szóló törvényjavaslat (írom. 446, 473) harmadszori olvasása. Gr. Draskovich János jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásában is elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) A törvényjavaslatot tehát harmadszori olvasásában is elfogadottnak jelentem ki és igy az tárgyalás és hozzájárulás czéljából a főrendiházhoz küldetik át. Meg fogjuk állapítani a következő ülés napirendjét. Javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülését szerdán, f. hó 7-én, délelőtt 10 órakor tartsa a következő napirenddel: elsősorban természetesen, miután szerda van, az indítvány- és interpellácziós könyvek fognak fölolvastatni, azután pedig javaslom, hogy az elnöki előterjesztések után a napirend legyen : határozathozatal a ház teendőinek megállapítása czéljából. (Helyeslés.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Akkor a legközelebbi ülés idejét és napirendjét evvel megállapítottnak jelentem ki. Méltóztassanak most meghallgatni a mai ülés jegyzőkönyvének ezen részét. Rudnyánszky György jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvének megfelelő részét). Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a jegyzőkönyv ezen pontját hitelesíteni? (Igen!) A jegyzőkönyv hitelesíttetik. Következik az interpelláczió. Farkas Pál képviselő ur ! Farkas Pál: T. ház! Az aUíalmak, melyek a sajtó és a sajtó munkásainak kérdését a ház szine elé hozni szokták, rendesen a politikai izgalmak legnagyobb erejével, a politikai szenvedélyek legnagyobb feszültségével szoktak megtörténni és felesleges hangsúlyoznom, hogy ezek a szenvedélyes pillanatok nem alkalmasak arra, hogy ennyire fontos kérdésekről higgadtan, nyugodtan és tárgyilagosan ítélkezzünk. Épen azért választottam a mostani pillanatot, hogy a t. ház figyelmét néhány oly mozzanatra hívjam fel, melyek a sajtóval és a sajtó munkásainak kérdéseivel és viszonyaival a legszorosabban függenek össze, mert ugy vélem, hogy a mostani pillanat alkalmas arra, hogy nyugodtan, minden aktuális politikai benyomástól menten foglalkozzunk e kérdések lényegével. T. ház! Ha a sajtószabadság és a sajtó munkásainak kérdését abból a szempontból nézzük, hogy hogyan állítják be a közvélemény és a ház szine előtt, akkor konstatálnunk kell, hogy míg a sajtószabadsággal szemben mindenki a feltétlen tiszteletet hangsúlyozza, addig a sajtó munkásaival, az újságírókkal szemben szkepszis, bizalmatlanság uralkodik, ha nem is a fórumon künn, de pro foro interno. Altalános a vélemény, hogy a sajtószabadság magasztos elvét éppen a sajtó tényleges munkásai befolyásolják kedvezőtlen irányban és hogy azok a hibák, visszaélések és kinövések, a melyek a sajtószabadsággal nálunk is és másutt is kapcsolatosak, elsősorban a sajtó munkásainak tanultságával, tudásával, etikai és erkölcsi súlyával függnek össze. Alkalmasnak vélem e pillanatot arra, hogy ezt a kérdést a maga igazi mivoltában konstruáljuk meg és hogy lássuk, hogy a kérdés lényege tulaj donképen egészen más. Nem a sajtó munkásaiban rejük a hiba, hanem abban, hogy az újságírók jogi helyzete nincs rendezve és ennek következtében teljes anyagi és erkölcsi bizonytalanság a sorsuk. Előttem fekszik egy ítélet, a melyet a múlt hónapban hozott a budapesti kereskedelmi és váltó-törvényszék és a melyet, miután a bíróság ítélete előtt feltétlenül tisztelettel meghajolni alkotmányos kötelesség, a legtávolabbról sem akarok kritika tárgyává tenni. Egy igen kiváló újságíró, a név nem tartozik ide, a ki a mellett a szépirodalomnak is jelentős munkása, elbocsáttatott a lap kötelékéből, a hol dolgozott és kérte a három hónapi felmondási időt. Ezt a járásbíróság meg is adta neki, de a budapesti kereskedelmi és váltótörvénj'szék a következő indokolással utasította el a keresetet: »A felperes keresetében három havi felmondási időre járó 600 korona fizetés iránti igényét érvényesítette azon az alapon, hogy az alperes őt, mint belső dolgozó társat felmondás nélkül elbocsátotta az alperes bejegyzett czég, tehát kereskedő, a felperes pedig alperessel, mint főnökével állandó szolgálati viszonyban állott és bár igen magasfoku képzettséget igénylő teendőket végzett is, segédnek tekintendő. Minthogy pedig a kereskedősegéd a szolgálati szerződés megszüntetéséből keletkező igényét az ipari törvény alapján az iparhatóság előtt tartozik elsősorban érvényesiteni«, (Felkiáltások jobbról: Hallaila.n ! Hihetetlen !) — tehát alperest elutasították és a perköltségekben is elmarasztalták. Méltóztassanak elképzelni, a mikor férfiak, a kik nagy tudással, nagy tehetséggel szolgálják éveken keresztül egy lap szellemi nivójának az emelését, a maguk tudásával, tehetségével, egyéni nevükkel biztosítják a lap nagy fejlődését, akkor a kiadónak egy szeszélye, egy üzleti érdeke, talán más érdeke egyszerűen kidobja, és még a három hónapi felmondási időt sem kaphatja meg, mert azt mondják, hogy kereskedősegéd, menjen tehát az iparhatósághoz, a többi kereskedősegéddel együtt. Azt hiszem, hogy ez egy olyan jogállapot, a melynek rendezése égető szükség. (Helyeslés.) Miért ? Mert ha újságíróról beszélünk, legyünk őszinték; az újságírónak megvannak a maga teljesen sui generis törvényei, egészen sajátságos fejlődése, a melyek igenis egy egészen sajátságos, egészen egyéni helyzetet állapítanak meg számára a szellemi munkások között. Mi azt kívánjuk, hogy a sajtó független legyen, hogy a sajtó minden