Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-338

33&. országos ülés 1912 január 30-án, kedden. 4Ö3 a mennyiben nem hivatalból "foganatosítandó, minden körülmények közt akár csak ingóra, akár ingóra és ingatlanra kéretik és rendeltetik el, a végrehajtónak adassék ki, természetesen az a megkeresés, mely a telekkönyvi hatósághoz megy, ennek közvetlenül keUene, hogy kézbesittessék. Ebben semmi akadály nem lehet, mert hiszen az ingatlanvégrehajtás amúgy is egészen külön szakittatott attól a percztől, fogva a mely perczben ez a megkeresés a telekkönyvi hatóság hoz átment. Azután maga a járásbíróság, a mely a végrehajtást elrendelte, tehát a sommás bíróság legtöbb esetben nem is tud róla, mi történt azzal az ingatlanvégrehajtással; attól eltekintve, ha nála szorgalmazzák az ingóvégrehajtást, viszi azt keresztül és az, hogy két helyen folyik esetleg az eljárás, egyik eljárás menetét sem akadályozza és nem gátolja. Mivel pedig azt feltételezni, hogy magát az ingatlan végrehajtást is a felek csak azért kérték, hogy esetleg a végrehajtási kéréssel bizonyos költségek állapíttassanak meg, de ez a kérés nem volt komoly, sem nem honorálható, azt indítványozom, hogy a 26. §. első bekezdéséből ezek a szavak »kizárólag ingóra irányuló* hagyassanak ki. Mivel pedig, ha ez megtörténik, ennek folyományaként szükséges lesz, hogy intézkedés történjék az ingatlan végrehajtására vonatkozó arról a példányról, a mely a telekkönyvi hatóságnak átküldendő, indítványozom továbbá, hogy az első bekezdés után pótlólag a következő szöveg iktattassák (olvassa) : »Ha a végrehajtás ingatlanokra is lett kérve és elrendelve, a telekkönyvi hatóság ennek foganatosítása czéljából közvetlenül keresendő meg.« Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur kíván szólni. Várady Zsigmond előadó: T. ház! A 26. §-hoz indítványozott módosítást ellenzem és kérem, méltóztassék a szakaszt változatlanul elfogadni. A szakasz eredeti intencziój a és czélzata egyesegyedül annyi, hogy mivel a gyakorlat megmutatta, hogy az ingóra irányuló végrehajtási eljárásból tömérdek meddő kezelési teendő, tömérdek felesleges Írásbeli munka állott elő, előállt pedig tisztán azért, mert ezeket a kizárólag ingóra irányuló végrehajtásokat a felek rendkívül nagy számban nem foganatosították, hanem szünetelésbe tétették és azután ismét felvétették, ennek a tömérdek felesleges kezelési és irodai munkának tehát apasztása vált szükségessé. Csermák Ernő: Vertán is azt czélozza! Várady Zsigmond előadó: Ezt a gyakorlati szükséget a 26. §. első bekezdése tökéletesen Melegíti ennélfogva egy további és különösen a telekkönyvi eljárásra is részben áthúzódó módosítás egyfelől bonyodalmaknak vetné meg alapját, másfelől nem lenne czélszerü, és a gyakorlati szükségnek a 26. §. mai szövegezése megfelelvén, kérem, méltóztassék a szakaszt változatlanul elfogadni.. V Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Minthogy a szakasz 2., 3., 4. és 5. bekezdései nem támadtattak meg, ezeket elfogadottaknak jelentem ki. Az első bekezdésre vonatkozólag Vertán Endre képviselő urnak van egy módosítása. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e az első bekezdést változatlanul elfogadni, szemben Vertán Endre képviselő ur módosításával, igen vagy nem ? Kérem azokat, a kik az első bekezdést változatlanul elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház az első bekezdést változatlanul határozatra emeli, ennélfogva Vertán képviselő ur módositványa elesik. Következik a 27. §. Szász Károly jegyző (olvassa a 27. §-t). Lovászy Márton jegyző: Hegyi Árpád! Hegyi Árpád : T. képviselőház ! Az utalványozás tekintetében nem tartom szerencsésnek a 27. §-t, mert hiszen e §-nak az a czélja, hogy megvalósítsa azt, a mit a bíróságok a gyakorlatban már eddig is követtek, hogy t. i. az árvereztetők költségeit, vagy ha egy fél, az árvereztető és egyéb igényjogosult nem jelentkezett, akkor az árverési vételárat, azt a tömeget rövid utón minden különösebb határidő bevárása nélkül az árvereztető javára kiutalványozták. A szakasz ezt egyszerűsíteni és törvényileg szabályozni kívánja azzal, hogy: »ha az árverésen megígért vételár nem több, mint az árverés kihirdetése és foganatosítása körül felmerült és bíróilag megállapított költség, a vételárt annak, a kit a költség megillet sorrendi tárgyalás mellőzésével kell az emiitett költség fedezésére kiutalványoznk. Már most, t. képviselőház, szerintem ott van a hiba, a mikor a törvényjavaslat azután azt mondja, hogy az utalványozásnak azonban csak az utóajánlat megtételére szolgáló határidő eredménytelen elmulta után, vagy az utóajánlat folytán megtartott árverés jogerőre emelkedése után van helye. Én, t. képviselőház, nem tartom ezt szerencsésnek, mert a mit a törvény egyik rendelkező részében megtakarítunk, azt a másik részében elrontjuk. A törvény intencziójának az felel meg, hogy az utalványozás nyomban megtörténhessék, az utóajánlati határidő bevárása előtt, vagy a nélkül. Mert hiszen az utalványozás alapján a végrehajtató ugy sem veheti még fel a pénzt, a mig a jogerő-jelentés meg nem történik és a mig az utalványozásra nézve nem történt felhatalmazás az illető közpénztárnál. A szakaszt nézetem szerint ugy kellene módosítani, hogy az utalványozás nyomban megtörténhessék, ellenben a pénz kifizetése az illető közpénztárnál, a hol letétbe helyeztetik az árverési tömeg, csak akkor történhessék meg, hogy ha az utóajánlati idő bevárása után, a mely amúgy is megegyezik a jogerő-jelentéssel, az illető közpénztárt értesiti a megfelelő hatóság, hogy kifizetés megtörténhetik.