Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-338

3í8. országos ülés Í'J12 január 30-án, kedden. 461 kapjanak rendelet utján arra, hogy közvetlenül lépjenek érintkezésbe a bosznia-herczegovinai bíróságokkal és hatóságokkal. Ezt ajánlom a t. minister ur figyelmébe. (Helyeslés.) Elnök : Kíván még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Várady Zsigmond előadó: T. ház! Csermák Ernő t. képviselő urnak a 18. §-hoz beadott módosítását nem fogadhatom el, és pedig egyszerűen azért nem, mert a 18. §. csak átmeneti rendelkezést tartalmaz arra az időre, a míg a polgári perrendtartás életbe nem lép. Erre az időre további intézkedés nem szükséges és ez a módosítás a jelenlegi eljárással szemben homlokegyenest ellenkeznék. Csermák Ernő: Ezt is azért veszszük be, mert jó. Várady Zsigmond előadó: Méltóztassék megnyugodni, hogy az uj szóbeli eljárásban a bírónak az ott meghatározott mód szerint a rendes tanácsÜlésben, mint az egyes bíróságnál az egyes bírónak módja lesz magát a felet, felperest és alperest személyesen meghallgatni. Az átmeneti időre a jelenlegi eljárásnak egy további bővítése a javaslat értelmében nem lenne indokolt és a mai eljárás képviseleti elvével nem egyeztethető össze. Elnök: A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Maga a szakasz nem támadtatván meg, azt hiszem, a t. ház azt elfogadja. (Helyeslés.) A szakaszhoz Csermák Ernő képviselő ur pótlást adott be, melyre külön fogom feltenni a kérdést. Csermák képviselő ur pótlása így hangzik : »A bíróság elrendelheti a felek személyes kihallgatását is, a mit az előadó bíró foganatosít.« Kérdem a t. házat, méltóztatik-e ezt a pótlást elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Azt hiszem kimondhatom, hogy a ház többsége Csermák Ernő képviselő ur pótlását nem fogadja el. Következik a 19. §. Szász Károly jegyző (olvassa a 19. §-i). Elnök: Ki van szólásra feljegyezve ? Lovászy Márton jegyző : Csermák Ernő ! Csermák Ernő: Nem kívánok ehhez a szakaszhoz szólni. Lovászy Márton jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor : T. ház ! Ez a paragrafus az 1893: XVIII. t.-ezikk 47. §-ának kiegészítésére szolgál, mely szakasz a tárgyalási jegyzőkönyvekről szól. Tulajdonképen azért szólalok fel, mert a javaslat ezen szakaszának harmadik bekezdését nem látom elég világosnak, sőt olyannak találom, mely esetleg igen nagy félreértésekre adhat okot. Ha nem csalódom, az volt ezen szakasznak az intencziója, hogy meg nem jelenés folytán hozott marasztaló ítéletek esetében, mikor a bíróság az ítéletet hozza, miután nincs külön tárgyalási jegyzőkönyv, melyre a jegyzőkönyvi és Ítéleti bélyeget felragasztani szokás, azért ezen harmadik bekezdés intézkedik, hogy ez esetben, nem lévén tárgyalási jegyzőkönyv, ott a tárgyaláson a jegyzőkönyvi és Ítéleti bélyeget magára a beadott keresetlevélre kell leróni. Ha ez az intenezió, akkor nagyon helyes, de a szöveg ezt nem fejezi ki. A harmadik bekezdés ugyanis ekkép szól (olvassa) : »A tárgyalási jegyzőkönyv és az ítélet bélyegét is a keresetlevélen kell leróni«. Miután ezen szakasz a hivatkozott 47. §, kiegészítésére szolgál, mely 47. §. nemcsak az u. n. makacssági eljárás során felvett tárgyalási jegyzőkönyvre vonatkozik, hanem általában a tárgyalási jegyzőkönyvről szól, a ki ezen harmadik bekezdést elolvassa, máskép ezt nem értheti, mint ugy, hogy itt egészen uj rendszert méltóztatik bevezetni, a mely rendszert pedig nem akarja bevezetni a törvény, t. i. hogy a sommás perben a beadott keresettel egyidejűleg a beadott keresetre kell a tárgyalási jegyzőkönyv és Ítélet bélyegét leróni, holott nézetem szerint a szöveg csak annyit akar mondani, hogy makacssági Ítéleteknél nem lévén tárgyalási jegyzőkönyv, megjelöli a helyet, hol a jegyzőkönyvi és Ítéleti bélyeget leróni kell. Ez pedig óriási különbség. Lehetetlen volna ugyanis elfogadni azt, hogy miként a váltókereseteknél szokásos, hol mindjárt ítéletet hoz a bíróság sommás végzés formájában, a sommás keresetre is lerójja a fél a jegyzőkönyvi és Ítéleti bélyeget, mert hiszen körülbelül fele a sommás pereknek nem kerül tárgyalásra és ítéletre s így az előre lerótt jegyzőkönyvi és Ítéleti bélyeg után futhatna a fél, szóval oly fáradságot rónánk rá, melynek semmi értelme nincs. (Igaz! Ugy van !) Ha tehát ez az intencziója a javaslatnak, a mit én mondtam, akkor csak azt vagyok bátor előadni, hogy ezen harmadik bekezdésben jó volna a világosság kedvéért egy kis szövegmódosítás, és pedig javaslom, hogy méltóztassék ezen 19. §. harmadik bekezdését következőkép elfogadni. Most ennyi van a bekezdésben (olvassa) : »A tárgyalási jegyzőkönyv és az ítélet bélyegét is a keresetlevélen kell leróni«. Ehhez bátor vagyok javasolni még a következő szöveget (olvassa) : >> A tárgyaláson, ha a bíróság alperes meg nem jelenése alapján.hoz ítéletek. Miután ugyanis a törvény csak erre az esetre Mván rendelkezni, azt hiszem, a világosság kedvéért helyes volna ennek a módosításnak elfogadása. Elnök: Miután szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Várady Zsigmond előadó: T. ház! Pető Sándor t. képviselőtársamnak a dolog érdemében annyiban igaza van, hogy a törvényhozónak, a törvényhozásnak czélzata világosabban lenne kifejezve akkor, ha ilyen irányú módosítást vennénk be a harmadik bekezdésbe. Mindazonáltal az általa ajánlott szöveget nem tartom elég szerencsésnek és arra kérem őt és a t. házat, hogy az ő czélzatának mindenben megfelelő következő módosításomat