Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-338

460 338. országos ülés 1912 január 30-án, kedden. Lovászy Márton jegyző: Egry Béla! (FelMáltások : Nincs itt!) Elnök: Kíván valaki szólam ? (Nem!) Ha szólani senki sem kivan, kimondom, hogy a ház a szakaszt elfogadja. Szász Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslat 18. §-át). Elnök: Szólásra következik? Lovászy Márton jegyző: Csermák Ernő! Csermák Ernő: T. ház! Ennek a törvényjavaslatnak az a czélja, hogy addig is, mig a polgári perrendtartás életbelép, bizonyos előnyös intézkedések vitessenek be az eljárásba, a melyek előbbreviszik azon utat és módot, a melyen az igazságszolgáltatás czéljait jobban el lehet érni, az igazságot könnyebben ki lehet deríteni. A 18. § ebből a szempontból igen nagy fontossággal bir, a mennyiben az eddigi pertári kezelés helyett feljogosítja az előadó bírót arra, hogy a feleket ő maga meghallgathassa és azok nyilatkozatát maga vegye jegyzőkönyvbe. Az eredeti törvényjavaslat indokolásában különösen ki van emelve az, hogy közvetlen érintkezés utján a kiderítendő tény könnyebben tisztába hozható. Nekem itt az az aggályom van, hogy a szakasz ebben a szövegezésében ezt a czélt még nem éri el, mert a felek meghallgatása alatt nem érthetünk mást, mint azt, hogy a feleket ügyvédeik fogják ott képviselni és azoknak az ügyvédeknek nyilatkozatait fogja a biró jegyzőkönyvbe venni. Ámde az egész polgári perrendtartásnak, az egész sommás törvénynek legfontosabb és legértékesebb része az, hogy a mikor a felek ügyvédei a jogvitát előkészítették, akkor a bíróságnak módjában áll a feleket személyesen is meghallgatni, azoknak nyilatkozatait jegyzőkönyvbe venni s ekképen a felek személyes meghallgatása utján tisztázni azt, hogy voltaképen melyek azon vitás ténykörülmények, a melyek a bíróság döntését megkívánják. Ha mi az előadó bírót csak arra jogosítjuk fel, hogy a feleket hallgassa meg, és nem teszszük oda kifejezetten azt is, hogy a feleket személyesen is meghallgathatja, akkor a czélt csak félig értük el. Ezen aggályomat közöltem az előadó úrral is, a kinek véleményével azonban az én véleményem nem találkozott és sajnosán kell tapasztalnom azt, hogy ezen igazságügyi kérdésekben is mi voltaképen pártállás szerint szavazunk, a mi pedig nézetem szerint nem helyes. Mindannak d kérdés nagy fontosságára való tekintettel, mégis megteszem a módosításomat, a mikor azt indítványozom, méltóztassék ennek a 18. §-nak folytatásaként felvenni ezt a rendelkezést: »A bíróság elrendelheti a felek személyes kihallgatását is, a mit az előadó biró foganatosít«. Ajánlom, méltóztassék ezt a módosítást elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.). Elnök: Szólásra következik? Lovászy Márton jegyző: Egry Béla! Egry Béla: T. képviselőház! Az elébb, a mikor a kézbesítésre vonatkozó szakasznál szólásra hívtak fel, nem voltam abban a helyzetben, hogy jelen lehessek, miután azonban ez a szakasz is összefüggésben van a kézhesitéssel, de nem szorosan a szakaszhoz óhajtok hozzászólni, a t. ház engedelmét kérem, hogy a magyar állampolgárokat, különösen a kereskedőket és iparosokat érdeklő nagyfontosságú kérdést ajánlhassak ez alkalommal a t. igazságügyminister ur figyelmébe (Halljuk! Halljuk!) Elnök: A t. ház az engedélyt megadja. Egry Béla: A dolog ugyanis ugy áll, hogy minden kézbesítés, a mely tárgyalásra idéző végzést foglal magában, ha külföldi ember az alperes, mindig az igazságügyministerium utján kézbesittetett eddig. Az eljárás következménye volt az, hogy a bíróságok figyelemmel körülményre, hogy az igazságügyministerium utján kellett az ottani külföldi bírósággal és hatósággal érintkezni, két hónapos terminusokat tűztek ki, mert sajnosán kell konstatálni, hogy az igazságügyministeriumhan sokszor négy-öt hétig is elhever az ilyen kézbesítés. Most különösen Bosznia-Herczegovinára vonatkozólag, a mióta az annekszio végbement, különös helyzet állott elő az osztrák bíróságok részéről, a mennyiben az osztrák bíróságok ma már nem az osztrák igazságügyi kormány utján, hanem közvetlenül az ottani hosznia-herczegovinai bíróságokkal és hatóságokkal leveleznek, érintkeznek és kézbesittetnek. Nem akarok rátérni ezúttal annak a kérdésnek a taglalására, hogy ez prejudikál-e közjogilag Bosznia-Herezegovina helyzetére vonatkozólag, csak arra a visszás helyzetre akarok rámutatni, a mely bekövetkezhetik, a mikor mondjuk, egy és ugyanazon a napon egy osztrák állampolgár, egy boszniaherczegovinai embert bepörölt ós ugyanazon a napon j>erli a magyar állampolgár is. Nálunk most is az igazságügyministerium utján kell mennie a kézbesitásnek, a mig az a kéthónapos határnap elkövetkezik, addig az osztrák állampolgár, a ki mint említettem, ugyanazon a napon adta be keresetét, mint a magyar állampolgár, a közvetlen érintkezés folytán sokkal rövidebb idő alatt kajD határnapot a tárgyalásra, sőt az alatt az idő alatt, a mig a magyar állampolgár, a magyar kereskedő és ij^aros csak keresetre tárgyalási határnapot kap, az osztrák állampolgár már régen végrehajtott, behajtotta a követelését, miáltal elvonta a magyar állampolgár, magyar iparos és kereskedő elől a végrehajtási alapot, a melyből magát kielégíthette volna. Azt hiszem, a paritás is ugy hozza magával, hogy ezen változtassunk, és hogyha, már az osztrák bíróságok és hatóságok közvetlenül érintkezhetnek a boszniai és herczegovinai bíróságokkal és hatóságokkal, arra kérem a t. minister urat, méltóztassék rendeletileg intézkedni, hogy a régi állapot Bosznia-Herczegovinára vonatkozólag megváltoztattassék és a mi bíróságaink is felhatalmazást