Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-338

456 338. országos ülés Í912 január 30-án, kedden. bírákra nézve ugyanaz az előmenetel lehetősége tartassék fenn aránylagosan. mint az elsőfolyamodásu törvényszéki elnökökre nézve. Helyeslem magát az intézkedést, de épen, mert helyeslem, az arányosság megtartását óhajtom a méltányosság szempontjából és az igazságszolgáltatás érdekében is, hogy megmaradhasson az illető a táblánál, vagyis ott helyben lehessen kúriai biró az olyan, a kinek ott maradása az igazságszolgáltatás érdekében is kivánatos. Most is van 11 ilyen táblai biró, de ez csak annyi, hogy minden kir. táblánál csak egy érheti ezt el, vagy ha valamelyiknél több részesül ily helyi előléptetésben, akkor egyikmásik táblánál egy sem. Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Egry Béla! Egry Béla: T. képviselőház! A magam részéről szívesen adózom elismeréssel az igazságügyminister urnak ennél a törvényszakasznál tett módosításáért, a melyikben kimondja azt, hogy a kuriásitandó királyi törvényszéki elnöki állásokat 10-ről I5-re emeli fel, vagyis öttel szaporítja azokat. Az igazságügyminister urnak ezzel a módosításával a kuriásitott törvényszéki elnökök száma összesen 19 ez idő szerint, mert egy régebbi törvény alapján a budapesti kir. törvényszékek elnökei már kúriai bírói rangba, az V. fizetési osztályba soroztattak. Az igazságügyminister ur ezzel a módosításával beváltotta a polgári perrendtartási vita folyama alkalmával 1910. évi november 21-iki beszédében foglalt Ígéretének egy részét, a kir. törvényszéki elnökök kuriásitására vonatkozó részét, a mi mindenesetre lelkesitőleg fog hatni a kir. törvényszéki elnökökre, valamint az ezen állásra aspiráló biró urakra is, mert láthatják, hogy ők abban az állapotban, a melyben ott vannak, elérhetik azt a czélt, hogy kúriai birói fizetéssel és ranggal szolgálhatják az igazságszolgáltatást ott, a hol alkalmazva vannak, a mely állást egyébként ritkán, vagy sohasem érhetnék el. A mikor én elismeréssel adózom a minister urnak ezen ténykedéséért és módosításáért, sajnálattal kell konstatálnom, hogy az igazságügyminister ur Ígéretének csak egy részét váltotta be ezen módosítás beterjesztésével. Mert az igazságügyminister ur 1910 november 21-én az uj polgári perrendtartás tárgyalása alkalmával itt a házban elmondott beszédében szószerint a következőket mondotta : »Leszek bátor kimutatni majd később statisztikai adatokkal, hogy az uj rendszer szerint a kuTia és a táblák még további tehermentesítést fognak nyerni, mint most, és hogy annak következtében bizonyos állások meg lesznek szüntethetők, a melyeknek pénzbeli fedezetét arra lehet felhasználni, hogy a királyi ítélőtábláknál a táblabirákat kúriai birói czimmel, jelleggel és fizetéssel lássuk el, valamint hogy az első folyamodásu törvényszékeknél ugyancsak a kúriai czimmel és jelleggel ellátott, ma kevés számú elnökök számát megszaporíthassuk, hogy azután ennek következtében ne törekedjék a törvényszéki elnök, vagy a táblának valamely jó birája a kúriához feljutni, hanem értékesítse erejét, tudományát az első. illetve másodfokon«. A t. minister ur ígéretének első részét, a mely a királyi törvényszéki elnökökre vonatkozik, e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mint emiitettem, beváltotta, a mikor a 11. §. szerint tizenötre emelte fel a kuriásitandó elnökök számát. Második igéretét azonban egyáltalán nem váltotta he, mert ebben a törvényjavaslatban egyetlen szó sem foglaltatik arról, hogy a királyi táblabírák kuriásitása iránt intézkedés történjék. Pedig a méltányosság is azt hozza magával, hogy akkor, a mikor 67 törvényszéki elnök közül 19 kúriai birói czimmel, jelleggel és fizetéssel ruháztatik fel, akkor a királyi táblai birói kar is részesedjék ebben az előmenetelben, mivel most az 1907:1. t.-cz. második szakasza szerint csak 11-gyel van képviselve a kúriai birói czimmel és jelleggel felruházott birák sorában. Annál is inkább méltányos ez, mert hiszen fedezet és pénz van erre. Sághy t. barátom és t. képviselőtársam múltkori képviselőházi felszólalása alkalmával az általános vita folyamán az igazságügyminister ur közbeszólás alakjában azt mondotta: »nincs pénz«. Ki fogom mutatni, hogy igenis, van pénz, mert az igazságügyminister ur ezen törvényjavaslat 15. §-ában megszünteti az összes kisegítő kúriai birák számát. E 29 kisegítő birói állás megszüntetésével 290.000 K szabadul fel, a mint azt a törvényjavaslat indokolásából és a számadatokból ki lehet venni. A minister ur számitása szerint ennek az öt kuriásitott törvényszéki elnöki állásnak fizetéstöbblete csak 12.500 K. Már most az állások beszüntetése folytán megtakarítandó 290.000 K-ból 277.500 K marad az igazságügyminister ur rendelkezésére, a nélkül, hogy a költségvetésbe ujabb tóteleként egy fillért is be kellene állítani, és a nélkül, hogy az adózó polgárok csak egy fillérrel is meg lennének terhelve. Ha már most az arányszám szerint a törvényszéki 67 elnök közül 19-et kúriai birói czimmel, jelleggel és fizetéssel látunk el, akkor a 225 tagot számláló királyi táblai birói karnak legalább is egy ötödrészét szintén kúriai birói czimmel, jelleggel és fizetéssel kellene nézetem szerint ellátni. Ez az összeg a felszabadult 290.000, illetőleg 277.500 K-ból, mondjunk egy nagy számot, kereken 100.000 K-t fog igénybe venni és még mindig marad a felszabadult összegből a minister ur rendelkezésére 177.500 K, a melyből azután a kir. törvényszékeknél és járásbíróságoknál, nemkülönben az ügyészségnél táblásitandó, nemkülönben a kezelőszemélyzet, az Írnokok, dijnokok és hivatalszolgák helyzetének javítására is marad tetemes összeg, a nélkül, hogy a költségvetés realitását csak egy fillérrel is érintené, vagy egy fillért is többet kellene felvenni a költségvetésbe, mint eddig felvéve van.