Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-338

4U 338. országos ülés ÍUÍ2 január 30~án, kedden. szépen kifejtette, hogy az itt lefektetett jogot gyakorolják-e valamely bíróval szemben vagy nem. A bírákra magukra, a bírák tekintetében intézkedő autonóm hatóságra, a fegyelmi bíróságra kétségtelenül rá lehet bízni ezt az uj dolgot, ép ugy, a mint hogy a törvényhozás sokkal fontosabb és nehezebben gyakorolható diszkreczionális jogot is helyesen ruházott reá a magyar bírákra, s ezek azt oly módon gyakorolják, hogy eljárásuk ellen semminemű ala|<os kifogás nem emelhető. így pl. méltóztassék tekintetbe venni magát a fegyelmi eljárást, mely a fegyelmi bíróságoknak és tanácsoknak teljes diszkreczionális és egészen az elmozdításig menő jogot ad, de sohasem hall­juk azt a panaszt, hogy a biró ellen az elmozdítást, vagy az egyéb büntetést kimondó határozatok helytelenek lennének, kivált nem halljuk azt a panaszt, — a t. képviselő urak részéről sem emel­kedett még eddig semmi olyan vád, legalább az én tudtommal nem — hogy ily Ítéletek politikai nyomásra hozatnának, hogy ilyen határozatok politikai indokokból keletkeznének. Ha ez a fontosabb, ha ez a súlyosabb disz­kreczionális jog az eddigi gyakorlat és törvény­rendszer mellett helyesen és minden nagyobb panasz nélkül gyakoroltatott, nem látom be, miféle jogos aggodalom lehet eme szerény 9. §. ellen, a mely szintén czélszerüségi szempontok­ból módot ad a fegyelmi bíróságnak arra, hogy az eddigi büntetési nemeknél enyhébb módon járjon el, hogy az eddigi büntetési tételeknél kisebb, szerényebb, csekélyebb sulyu határozat­tal orvosoljon egy olyan bajt, a mely az ő szemei előtt, az ő megítélése szerint kétségtelenül jelent­kezik. (Ugy van ! jobbfelől.) A mi pedig azt illeti, hogy vájjon milyen czél­zatból eredett, milyen forrásokból táplálkozott e javaslat, — tévedni méltóztatnak abban a fel­tételezésben, mintha ez akárminő rejtett politikai tendencziákból származott volna. Legyen szabad felvilágosításul előadnom, hogy annakidején ez a rendelkezés a törvényjavaslatba eredetileg is azért vétetett fel, mert maguk a birák, maguk a bírói szervezetek, maguk a bírói fegyelmi tanácsok elnökei kérelmezték ezt az igazságügyi kormányzatnál, ők maguk mondották el, hogy vannak és folytonosan előfordulnak esetek a gya­korlatban, a melyekben ők, a fegyelmi bírósági tagok, nem tudnak jó lelkiismerettel a fegyelmileg vádolt biróra elmozdítást, vagy hasonló szigorú büntetést kiszabni, de belátják, hogy kellene vala­mely intézkedést tenni, kellene valami oly hatá­rozatot hozni, a melylyel azt a fegyelmileg meg­vádolt, de fegyelmileg, különösen súlyosan el nem ítélhető bírót abból a társadalmi körzetből sok­szor a saját jól felfogott érdekében, máskor pedig annak az egész társadalmi körzetnek érdekében is eltávolítsák, tehát más helyre áthelyezhessék. (Helyeslés jobbfelől.) Annak bizenyitására, hogy ebben a tekintet­ben a törvény tervező kellő körültekintéssel járt el, legyen szabad figyelembe ajánlanom. az. első bekezdés harmadik sorát, mely bizt siíja, h"gy az ilyen módon áthelyezendő biró addigi állásá­nak megfelelő állásba fog áthelyeztetni. Magát a rendelkezést négy kir. táblai fegyelmi hatóság elnöke kérelmezte, azonkívül az országos birói és ügyészi szervezet is indítványozta és olvasható volt ez mint javaslat és óhaj az egyesület hiva­talos értesítőjében a nyilvánosság előtt is az 1910. évi 6. és 8. számokban. Vertátl Endre : A fegyelmi törvényt kell meg­változtatni. Várady Zsigmond előadó: Ennélfogva a fel­hozott aggodalmakat alaptalanoknak gondolom. (Helyeslés jobbfelől.) A mi azt illeti, hogy a fegyelmi eljárást kell megváltoztatni, ez a 9. §. nem is tesz egyebet, mint a fegyelmi eljárást ezzel a rendelkezéssel kibővíti és ilyen értelemben megváltoztatja. Justh Gyula t. képviselőtársamnak azt az in­dítványát és módosítását, hogy korlátoztassék ennek az áthelyezésnek lehetősége azokra az ese­tekre, a mikor a biró fegyelmileg el is Ítéltetik, azért nem fogadhatom el és ez a módosítás az igaz­ságügyi bizottságban is azért maradt kisebbségben, mert léteznek esetek, — a mint bátor voltam emlí­teni — melyekben magának a fegyelmileg vádolt bírónak is érdeke az, — talán csak ő maga nem látja be — hogy ő arról a helyről elszabaduljon és egy más olyan körzetbe kerüljön, a melyben tár­sadalmi súrlódásoktól mentesittetik, jóllehet, nem létezik olyan anyag az ügycsomóban, a melynek alapján ezt a birót, mint birót fegyelmileg lehessen elitélni. Sághy Gyula t. képviselőtársam módosító ja­vaslatát az én csekélységem részéről — őszintén megvallom — feleslegesnek gondolom, (Helyeslés jobbfelől.) mert egyetértek Benedek János t. kép­viselőtársunkkal abban, hogy tulaj donképen egé­szen felesleges annak kimondása, hogy egy fegyelmi eljárásban az ott ítélkező birák a fegyelmi eljárás szabályainak megtartásával ítélkezzenek. Ez körül­belül annyit tesz, mintha azt mondanók, hogy a büntető biró tartozik a büntetőtörvényt és a büntető perrendtartást Ítélkezésében, eljárásában érvényesíteni és köteles az ezekben foglalt szabá­lyokat megtartani. Szerény véleményem szerint ez önmagától érthető, mindazonáltal, mivel ugy gondoltuk és az igazságügyminister ur is abban a véleményben volt, hogy ennek a módosításnak elfogadása esetén talán határozottabban domborodik ki az a tény, miszerint a törvényhozás ennek a szakasznak tör­vénybe iktatásával nem czélozza a fegyelmi eljárás szabályainak, különösen pedig az áthelyezésre vonatkozó határozatnak fellebbezhetősége szabá­lyát érinteni, ennélfogva Sághy Gyula t. képviselő urnak ezt a módosító javaslatát elfogadom, a többi javaslatokat azonban elutasítani, a szakaszt pedig eredeti szövegében elfogadni kérem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A tanácskozás be lévén fejezve, követ­kezik a. szavazás, Győrffy Gyula képviselő, ur

Next

/
Oldalképek
Tartalom