Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-323

323. országos ülés 1912 január í2-én, pénteken. 39 pontnak azt tartom, hogy minden alkalmas eszközt, legyen az szóbeliség, vagy Írásbeliség, kombináljunk annak a czélnak elérésére, hogy az anyagi igazságot kiderítsük. Feltétlenül szükségesnek és helyesnek tartom a nép erkölcsi nevelését, hogy a nép erkölcsi nívója azon a magas színvonalon álljon, a mely az anyagi igazság érvényesüléséhez valóban szükséges. Ez a panasz nem uj. A régebbi emberek is hangoztatták. Ha figyelemmel olvassuk a franczia forradalom történetét, Mirabeau beszédeiben is azt látjuk, hogy ő azt mondja pl. ; »Régóta elhomályosította bennünk az elhanyagolt vagy bűnös nevelés az igazság és igazságtalanság fogalmát*. Kétségtelen dolog, hogy a népeknek fel-, fogása visszatükrözi azt az erkölcsi felfogást, a meiv nevelésében kifejezésre jut és hogy ennek óriási nagy hatása van az igazságszolgáltatás menetére, az anyagi igazság megtalálására is. Ha valaki járt a külföldön, tudja azt, hogy a modern európai államokban milyen, tiszteletben részesül a magántulajdon. Egy gyümölcsöt le nem szakítanak a fáról az emberek. Hol van ez azonban nálunk Magyarországon, a hol ha valakinek kertje van, el lehet rá készülve, hogy nemcsak termését lopják el, hanem megrongálják még azokat a terményeket is, a melyek éretlen állapotban vannak. Ez az erkölcsi elvaduitság nálunk feltétlenül kiküszöbölendő, mert e nélkül nem lehet a népet odajuttatni, hogy már magában az erkölcsi érzésében meg legyen a törvények tisztelete. Ezeknek a kérdéseknek helyes megoldása voltaképen a közoktatás keretébe tartozik, azért itt lényegileg nem kívánok velük foglalkozni. A miről szólani kívánok, az az, hogy biráinkat kellően neveljük a bíráskodásra. Ezenkívül pedig foglalkozni kívánok azzal a kérdéssel is, a melylyel az előttem szóltak még nem foglalkoztak, hogy t. i. a bírák tehermentesittessenek minden olyan munkától, a mely őket a voltaképeni igazságszolgáltatásban az anyagi igazságnak keresésében megakadályozza. Körülbelül másfél éve lehet annak, hogy itt a t. igazságügyminister urnak figyelmébe ajánlottam, hogy biráinkat a joggyakorlatot feltüntető jó könyvekkel kellene ellátni. Ezen a téren az a javulás, a melyet én kívántam, nem következett be. A mint értesültem róla, beszerezték a bíróságok számára a Révai nagy lexikonját. Ez igen jó munka, kétségtelen, minden privátembernek nagy hasznára lehet, de a bíróságoknál bizony nem elsőrangú szükséglet és leginkább talán csak Révainak lehet az érdeke, hogy a bíróságokat e lexikonokkal ellássák. En tehát ismétlem azt a kérelmemet, hogy az irányban méltóztassék intézkedni, hogy a bíróságok olyan könyvekkel láttassanak el, a melyek a joggyakorlatra és a törvényekre vonatkoznak, mert azokra van nekik voltaképen szükségük. Most már bizonyos adminisztratív dolgokra kívánok rámutatni. A bíróságok életében azt látjuk, hogy különösen az úgynevezett vezetés leginkább a gazdasági munkák elintézésében kulminál. Hetedik, hatodik fizetési osztályú bírákat neveznek ki azért, hogy az illető járásbíróságot gazdaságilag tudják vezetni, hogy annak gazdasági dolgai rendben legyenek. Ezt oly kicsinyes gazdálkodásnak, oly kicsinyes eljárásnak tartom, a mely nemcsak nem éri el a czélját, hanem sokkal rosszabb és drágább, mint az a czél, az az eredmény, a melyet vele elérünk. Találunk például a járásbíróságoknál és a törvényszékeknél egy igazságügyministeri rendeletet 1896-ból, a mely a lámpákat is kvázi rangosztályba sorolja. Most már következik egy másik rendelet, a mely meghatározza azt, hogy minden lámpába hány gramm petróleum dukál, elsőrangú lámpába 60, másodrangú lámpába 30 gramm petróleum és mindenféle ilyen kérdés. Már most annak a járásbíróság vezetőjének kötelessége az, hogy ő ellenőrizze, mennyi petróleumot fogyasztanak. Következik azután a gyertya kérdése. A gyertyára vonatkozólag az igazságügyministerium azt mondja épen a múlt esztendőben, 1910-ben kibocsátott rendeletben: »Ismételten hangsúlyozom, hogy miután a stearin-gyertya, épen ugy, mint más egyéb világitóanyag személyzet járandóságot nem képez, az csak a felmerülő szükséghez képest és pedig csakis a hivatali helyiségekben folytatott működés tartamára számitható fel. A kőolaj fogyasztás az órákban igazolt rendkívüli világítás tartama után az 1896 és 97-ben kiadott rendeletekhez képest megállapított mennyiség arányához képest számitható fel azzal a módosítással, hogy . . .«, itt aztán elősorolja, mennyi az előszobára, mennyi erre a szobára, mennyi arra a szobára, szóval mennyi petróleum szükséges mindenféle szobára. A gyertyára vonatkozólag azt mondja a rendelet, hogy minden igazolt nyolczórai világítás után fél pakli gyertya j ár a fogalmazó személyzetnek, harmad pakli a segéd- és kezelőszemélyzetnek. Méltóztassék csak figyelembe venni, mennyi egy ilyen járásbíróságnak az évi gazdasági szükséglete koronákban. Ha jól kiszámítjuk, körülbelül ezer korona szükséglete van egy járásbíróságnak egy esztendőben kisebb forgalomban és ez felmegy egész 4000 koronáig. Ha ezeket a paragrafusokat mind megtartjuk, annak eredménye az, hogy egy járásbirónak körülbelül egész munkásságát ilyen gazdasági dolgok intézése foglalja el, mert nemcsak a járásbiró foglalkozik vele, hanem foglalkozik a segéd- és kezelőszemélyzet egy része, foglalkoznak a birák is és ha az a biró, a ki időn kívül akar dolgozni, mert nagyon sok a restancziája, a mit nem képes a rendes időben elvégezni és ilyen sok van különösen a járásbíróságnál, mondom, ha az a biró bemegy délutáni munkára, akkor kénytelen a járásbiróval igazoltatni azt, hogy mennyi ideig volt ott és mennyi petróleum, mennyi gyertya fogyasztatik. A rendelet így szól és a ki lelkiismeretesen fogja fel ezeket a dolgokat, kénytelen a rendeletnek megfelelőleg eljárni. így eljutottunk arra az