Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-337

432 3$7. országos ülés 1912 január 29-én, hétfon. mes uzsorát üz a költségekkel. (Ugy van! ügy van ! a baloldalon.) T. képviselőház ! A ki látja azt a mérhetetlen pusztítást, a melyet az amúgy is már zilált gazdasági helyzetben lévő az az ember elszenved, a ki végrehajtás alá kerül, hogy hányszor kell annak a halasztási dijak czimén súlyos perköltségekkel menekülni, annak nincs kétsége az iránt, hogy ez valóságos uzsora. Rá kell mutatnom arra, hogy én csak az úgynevezett parazitaügyvédekről beszélek, és mindig hozzáteszem, hogy kalapot emelek a tiszteletreméltó ügyvédi kar előtt, a melynek nemes hivatását és azt, hogy be is tölti, ismerem, és tudom ; de épen feladatunk, hogy lássuk, hogy vannak ilyen paraziták is. Hiszen valóságos telekkönyvi hiénák vannak, a kik ott lesik és keresik a telekkönyvben a 30 esztendőre visszamenő állapotokat és keresik, hogy hogy lehet pert csinálni. A t. minister ur meg fogja állapítani velem együtt azt a statisztikát, hogy Magyarországon tényleg — gondolom egyszer már fel is emiitettem a képviselőházban — ahány ügyvéddel megszaporodik az ügyvédi státus, ugyannyiszor ötvennel szajsorodik a perek statisztikája, vagyis miután nem áll arányban sem a lakosság szaporodásával, sem a forgalmi élet fejlődésével a perek szaporodása, kétségtelenül van egy olyan neme az ügyvédi karnak, a mely mesterségesencsinálja a pereket. Most már ha ehhez egy olyan perrendtartással rendelkezünk, a mely lehetővé teszi azt, hogy egy perből hármat csinálnak, a hol azután a jogorvoslatokkal való visszaélésnek egész lajtorjáját ki lehet használni: ne méltóztassék csodálkozni, ha elszaporodott az ügyvédi kar. De én, t. minister ur, bátran merem állitani, hogy a ki az ügyvédi kar szellemi, erkölcsi nivójának emeléséhez hozzá akar járulni, annak nem kell megijednie annak a tételnek feállitásától, hogy épen ezen likvid adósságokra vonatkozó behajtási praxis minden a világon, csak nem ügyvédi hivatás. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ahhoz, hogy valaki az exekuczióknál a bútorokat össze tudja irni, vagy azoknak azonosságát az árverésen meg tudja állapítani, nem szükséges doktori diploma, ügyvédi diploma és 7 esztendei praxis. Az ügyvédi karnak erkölcsi színvonalán semmi sem volna alkalmasabb segíteni — becsületes meggyőződésem szerint — mint az, ha az ügyvédi kar visszaadatnék az ő igazi jogvédői hivatásának és ne csinálnánk belőle végrehajtót, mert ez az, a mi őt gyűlöltté teszi a szegény nép előtt, és ez az, a mi számtalan visszaélésre bő alkalmat kinál. (Ugy van t Ugy van I a baloldalon.) Hát, t. képviselőház, a mint egyszer lesz egy igazságügyministerünk —• én óhajtanám, hogy maga a t. minister ur lett volna — a ki vállalkoznék arra, hogy megmondja, hogy ez nem ügyvédi funkczió: méltóztassanak nekem elhinni, hogy rövid idő alatt 60%-kal kevesebb lesz az ügyvéd, a megmaradó 40% pedig értelmi, erkölcsi és társadalmi erőiben" bizonyára . annyit fog növekedni, hogy bátran megcsinálhatja ä törvényhozás ezt a cserét. Mert az, t. ház, hogy mi parazitákat neveljünk akármely téren is, legyen az ügyvédség, orvostudomány vagy más, az még sem lehet törvényhozási feladat és nem lehet helyes dolog, s ha egy ilyen társadalmi bajt látunk, talán kötelességünk is ezen baj továbbterjedésének elébe vágni. Rátérek már most beszédem második részére s itt szives engedelmükkel kénytelen leszek, a nélkül, hogy a vallást érinteném, bizonyos felekezeti dolgokra is kitérni. (Halljuk! Halljuk!) Végre is, a ki őszintén, igazán és objektíve akarja ezt a kérdést kezelni, annak tisztán kell látnia, hogy mi a bajnak tulajdonképeni gyökere Magyarországon és általában máshol is. Statisztikával fogok a t. háznak szolgálni a tekintetben, hogy mély sajnálatomra az utolsó évtizedek eredményei olyan forrásokra utalják a kutatót, a mely forrásokat lehetetlen elválasztani a felekezeti —• hangsúlyozom : nem a vallási, hanem a felekezeti kérdéstől. Nem ok nélkül hozom ezt fel. Rá akarok mutatni arra is, hogy miként lehetne az orvoslásról gondoskodni a nélkül, hogy bárkinek felekezeti érzékenységét vagy vallását érintenők. (Halljuk! Halljuk !) Exponálom azt az állításomat, hogy Magyarországon az utolsó időben az ügyvédi karnak és hozzáteszem, az orvosi karnak szaporodása is kétsételenül összefügg egy felekezeti jelleggel, a mit eltagadnunk lehetetlenség. (Igaz ! Ugy van!) Érvelésem alapja gyanánt megállapítom, hogy Magyarországon az izraelita hitfelekezet a statisztika szerint az általános lakosság 5%-a. Haller István : Es 50%-a az egyetemi hallgatóknak izraelita. Sághy Gyula: Több ! Polónyi Géza : Hogy milyen arányokban áll a középiskolai látogatás és a felsőiskolai látogatás a lakosság számarányaival, arról hiteles és hivatalos adatokkal fogok nyomban beszámolni. Előbb azonban szives engedelmükkel konkrét tényekre utalok. Itt van pl. Budapest székesfőváros. Azt hiszem, senki sem fog tendencziával vádolni, mikor tényeket konstatálok. Budapesten a lakosság 23%-a izraeüta lakosság. Mikor én 1871-ben ügyvéd lettem, 400—450 ügyvéd volt Budapesten. Ma, gondolom, 2000 a hivatalos szám. Tehát 35—36 esztendő alatt 500%-kal emelkedett az ügyvédek száma. Ha ezt a számot felekezetileg taglalom, a 2000 ügyvédnek jelentékenyebb, nagyobb százaléka, körülbelül 60%-a egy felekezethez tartozik. . Csuzy Pál: Melyikhez ? (Mozgás és derültség.) Polónyi Géza: Ne kérdezze,tisztelt barátom. Hiszen én nem akarok izgatni ; én tényeket akarok konstatálni. . . Szmrecsányi György: Helyes!