Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-337

426 M^. országos ülés Í9Í2 január %9-én, hétfon. melynek értelmében nem egy esztendő lenne az átmeneti idő, hanem, a mint már a múltkor megígértem, másfél esztendő. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelöl.) B módositványokat a részletes vita alkalmával be fogom terjeszteni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kivan az előadó ur szólni ? Várady Zsigmond előadó : Nem! Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az igazságügyministernek egyes igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módositásáról szóló törvényjavaslatát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház többsége a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Várady Zsigmond előadó: T. ház! (Halljuk ! Halljuk 1) Indítványozom, hogy az 1. és 2. §-okat, azok belső összefüggésére való tekintetből, egységesen méltóztassék tárgyalni. (Helyeslés.) j Elnök: A t. ház hozzájárul ahhoz, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslat 1. és 2. §-a együttesen tárgyaltassék. Következik először a ozim. Szász Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét; észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa az 1. és 2. §-okat). Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani. | Székely Ferencz igazságügyminister: Bátor vagyok az 1. §-hoz a következő módositványt beterjeszteni (olvassa) : »Az 1. §. második bekezdése utolsó sorában és utolsó bekezdésének első sorában »egy« szó helyébe »másfél« szót kell tenni.« A 2. §-hoz a következő módositványt nyújtom be (olvassa) : »A 2. §. második bekezdésének utolsó sorában és utolsó bekezdésének utolsó sorában »egy« szó helyett »másfél« szót kell tenni.« (Helyeslés jobbfelöl.) " . Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. ház! Már az általános vita alkalmával jeleztem, hogy a törvényjavaslat 1. és 2. §-aihoz módositást fogok benyújtani, (Zaj. Elnök csenget.) mert már akkor kifejtettem, hogy ezen szakaszok némely intézkedéseit, ha ne m is látom azokban szerzett jogok sérelmét, mert ilyen nincs, de mindenesetre az aequitas-szal, a méltányossággal ellentétben állóknak tartom. Mindarra, a mit a t. minister ur ezen szakaszok mellett az általános vitában felhozott, természetesen nincs jogom reflektálni a részletes vitánál, tehát azokkal nem foglalkozom, csak egy olyan megjegyzésével, a mely ide is tartozik, ö t. i. az ügyvédi karnak érdekét hangsúlyozta, és azt mondotta, hogy annak szempontjából szükséges ez a szakasz. Bocsánatot kérek, az ügyvédi rendtartás vagy a perrendtartás intézkedései sohasem indulhatnak ki az ügyvédek érdekéből, hanem csak az állam magasabb érdekéből és a jogszolgáltatás érdekéből, (Helyeslés a baloldalon.) tekintet nélkül arra, hogy azok az ügyvédekre előnyösek-e vagy hátrányosak. Az ügyvédség csak a jogszolgáltatás előmozdítására behozott intézmény, tehát ne lépjen több ember erre a pályára, mint a mennyi abból meg tud élni a jogszolgáltatás érdekének felkarolása és istápolása mellett. Épen azért a tulaj donképeni panacea — a melyről most nem akarok szólani, mert már arról az általános vitában szóltam — egyedül a numerus clausus-nak kellő garancziákkal való behozatala lenne. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Sághy Gyula: Az ügyvédjelölti gyakorlatot annak szempontjából, hogy ennek folytán kevesebb ügyvéd legyen, hogy kevesebb egyén lépjen erre a pályára, nagyobb mérvben meghosszabbítani, mint a mennyi az az ügyvédség kellő kiképzésére szükséges, mint a mennyi szükséges arra, hogy képzett és jellemes ügyvédi karunk legyen — abszolúte nem tartom helyesnek. Már pedig ez a javaslat ugyan azt mondja, hogy öt évre tolja ki az ügyvédjelölti gyakorlat idejét, azonban tényleg a legjobb esetben is, mert a legszorgalmasabb és legtehetségesebb hallgatónak is egy év kell a négy évi elméleti tanfolyamok bevégzése után, hogy a szigorlatokat letegye, tehát a legjobb esetben is a gyakorlati idő hat évre van kitolva, nem öt évre. A ki ismeri a nagy anyagot, az tudja ezt. A mikor én szigorlatokat tettem, — pedig a kitűnő tanulók közé tartoztam (Éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) — mégsem voltam képes egy évnél előbb letenni azokat. Elvégeztük júliusban az egyetemet és csak a következő június végén tudtam magamnak a promocziót megszerezni. Legkevesebb tehát, hogy legalább is 6 évre kitolódik a gyakorlati idő. Erre semmi szükség nincs. Azért az én módosításom tendencziája az, hogy az ügyvédi és birói gyakorlati idő lehetőleg ne legyen hosszabb, mint öt év. Ennek folytán azt fogom indítványozni módosításként, hogy először is ne tessék az ügyvédjelöltek lajstromába való felvétel feltételéül a jogi doktori diploma megszerzését kitűzni; hanem a tételes szigorlat letétele legyen a feltétel. Arra nézve nem értek egyet Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársammal, hogy az ügyvédnél az elméleti képzettség jelentéktelen dolog. Az a fiatalember, a ki kilép az életbe és a tételes jogot nem ismeri, alig tud boldogulni. Szükséges és fontos ez, mert e nélkül nem tud haladni. Ellenben az, a ki jó theoretikus és a kinek egy kis praktikus érzéke van, az könnyen megszerzi a praktikus ügyességet, a mi szükséges ahhoz, hogy jó ügyvéd vagy biró lehessen. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek folytán általában azt a módositást kérem elfogadm, hogy a tételes szigorlat letételétől számit assék bírónál és ügyvédnél a gyakorlati idő, akkor ho zájár lok ahhoz, hogy