Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-336

336. országos ülés 1912 január 27-én, szombaton. 407 Lovászy Márton : Ily kiváló szónoknak kár nem beszélni. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: A t. pénzügyminister ur ismét elitélte az obstrukcziót és ezt mint nem parlamentáris fegyvert állította fel. Elvben teljesen egy véleményben vagyok a t. pénzügyminister úrral, de nemcsak elvben, hanem a gyakorlatban is. Én igenis oda akarom juttatni és vinni a helyzetet, és pedig mindenekelőtt legelső sorban akarom elérni azt, hogy az obstrukczió fegyverének szüksége egyszer és mindenkorra megszűnjék. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Nemcsak ma mondom ezt, hanem elmondtam már évekkel ezelőtt ebben a házban akkor, a mikor a házszabályokról és a választói jog kiterjesztéséről folytak itt a diskussziók, elmondtam múlt év Julius havában is, hogy a mai j)arlamentben, a mai választójog mellett, a mig ez a parlament igazán nem képviseli még a legtisztább választások mellett sem a nemzet többségének valódi akaratát, mert a nemzeti többség nincs benne a választók közt sem, addig, a mig ez a mai választójog áll fenn, addig Tisza Kálmántól kezdve minden nagy szabású államférfi, Andrássy, Szilágyi Dezső, valamennyien elismerték, hogy az obstrukczió adott alkalommal megengedett fegyver, sőt vannak esetek, a hol ez egyenes kötelesség. (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ez volt a felfogása Tisza Kálmánnak, a ki, mint jól méltóztatik tudni, maga is élt e fegyverrel, épen a választói jog kérdésében. Évtizedeken át és mindig elismerték legkiválóbb vezérférfiaink, hogy a mai körülmények közt az obstrukcziónak jogosultsága van, az obstrukcziót kizárni nem szabad. Akarja-e a pénzügyminister ur legalább ily könnyebben keresztülvihető obstrukcziónak eliminálását keresztülvinni ? Hát, t. képviselőház, ha van junktimnak jogosultsága, a mint hogy soknak van, a legjogosultabb azonban mindenesetre az, melyet mi e tekintetben állitottunk fel, midőn kijelentettük ismételten, hogy az obstrukcziót szűkebb körre akarjuk szoritani, restringálni, de junktimban a választói jog reformjával. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) E téren az én álláspontom egészen preczizen az, hogy mennél szélesebb a választói jog, mennél jobban van körülbástyázva a választások tisztasága, a választók akaratának szabad megnyilvánulása, annál inkább képviseli az igy összealkotott törvényhozás a nemzet igazi, akaratát, és ez mennél inkább van itt képviselve, annál inkább és ezzel parallel kell lehetetlenné tenni a házszabályok reformjával azt, hogy az igazi nemzeti akarattal, a nép akaratával egy kisebbség szembehelyezkedhessek. (Helyeslés és taps a szélsóbaloldalon.) Tessék tehát megalkotni az általános választói jogot, az általános demokratikus választói jogot, — de legyen az igazán általános és demokratikus, mert ebben a két értelemben benne van a választásoknak tisztasága is — s akkor odanyújtjuk kezünket segitségül, hogy a házszabályok legerősebb szigorítását is paraUel keresztülvigyük. Addig azonban jogunk van vele élni, de nem fogunk visszaélni vele, (Zaj jobbfelől.) csak nagy problémák miatt, mint a véderőreformnak nemzeti tartalommal való megtöltése és a választói.jognak a népparlament alapján való megvalósítása, ezen jogokért és nagy törekvésekért igenis élni fogunk ezzel az eszközzel. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) De téved az igen t. minister ur, mert mi nem erőszakot gyakorlunk, mi egyszerűen élünk törvényadta jogainkkal. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezekkel önöknek is joguk van a törvény és házszabályok keretében szembehelyezkedni. Ha azonban ezen törvényes álláspontunkkal szemben az erőszakot állítják, akkor ennek két következménye lesz különösen. Az egyik az, hogy az a véderőtörvény, melyet önök erőszakkal, tehát a törvény és a házszabályok'sérelmével vittek keresztül, az egy rongy papir lesz és nem törvény, mert azt senki teljesíteni nem köteles. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Gondolják tehát meg jól, hogy azokért a nagy érdekekért, melyek mindnyájunk szivén fekszenek, legfontosabb szerveink egyikét, a véderőt szabad-e ilyen labilis hejyzetbe, egy törvényen kivüli állapotba helyezni ? Gondolják meg, hogy a dinasztiának, a nagyhatalmi állásnak, a mi presztízsünknek kifelé, a törvényes rendnek befelé áll-e érdekében és szabad-e egy ilyen törvényt ugy megalkotni, hogy annak törvényességét csupán az ismerje el, a kinek jól esik. Még egy szenijoont van, melyet kénytelen vagyok itt kiemelni. Gondolják meg, hogy más országokban ilyen átalakulások, a minő az átmenet az igazán restringált osztályparlamentről a népjiarlamentre, forradalmi utón mentek keresztül. Mi mindössze egy szerény kis obstrukczióval élünk. (Felkiáltások jobbfelől: Szerény ?) Gondolják meg, hogyha ezzel a törvényes és békés eljárásunkkal szemben az erőszak jön, mi állunk elébe, de az erőszakkal szemben a tömegek erőszakát állitjuk. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások balfelől: Szünetet kérünk. Félkiáltások : Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : gróf Andrássy Gyula képviselő urat illeti a szó ! (Folytonos nagy zaj és jelkiáltások a szélsőbaloldalon : Szünetet kérünk !) Sümegi Vilmos: Pártoskodik az elnök ! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Rendre !) Elnök: Rendreutasítom a képviselő urat. (Helyeslés jobbfelől.) Ne tessék az elnököt pártossággal vádolni. (Zaj). Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! Személyes megtámadtatás és szavaim értelmének helyreállítása czimén kérek szót. (Halljuk !) Az előttem szólt t. képviselő ur beszéde elején azt mondta, hogy felelni fog a pénzügyminister, Rakovszky István és csekély személyem beszédére. Igaz, hogy felelt mind a háromnak, de megvolt a nagy különbség a tenorban, megvolt a nagy különbség az egész feleletben, mikor nekem vála-