Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-336

408 336. országos ülés 1912 január 27-én, szombaton. szolt és Rakovszky István t. barátomnak és mikor a pénzügyminister urnak válaszolt. Csodálatos módon, ámbár én egyáltalában nem vagyok büszke rá, (Mozgás a szélsőbaloldahn. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) de mégis véletlen tény, hogy ebben a kérdésben közelebb állok gróf Batthyány Tivadar t. képviselő úrhoz, mint Lukács László pénzügyminister úrhoz. Talán mégis ugy áll a dolog, hogy az egyik kérdésben, a katonai kérdésben, álláspontunk ugyanaz, és csak a másikban van ellentét közöttünk, a pénzügyminister ur és a t. képviselő ur között pedig minden kérdésben homlokegyenest ellenkező a nézet és mégis szükségesnek tartotta megtámadni engem, a ki eddig, azt hiszem, talán politikai szolgálatot is tettem az uraknak odaát (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) nem most, de a múltban, (Mozgás a szélsőbaloldahn.) mert együtt küzdöttünk nehéz időkben, de Lukács László pénzügyminister úrral sohasem küzdött együtt gróf Batthyány Tivadar t. képviselő ur. A mikor én múltkori beszédemben is tisztán csak arra szorítkoztam, hogy objektiv aggodalmaimat felhozzam, akkor ő szükségesnek tartja személyes támadásban részesiteni, kimutatni, hogy mikép jutottam önmagammal ellenmondásba és hogy mikép feledkeztem meg kötelességeimről mint belügyminister. Miért nem mondta ezt akkor ? (Felkiáltások a, szélsőbaloldahn: Megmondtuk!) Visszatérek majd erre. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta a t. képviselő ur. hogy én izolálni akarom őket és hogy ez furcsa, a mikor én is izolálva vagyok. Ebben ugyan semmi ellenmondást nem látok, de valóban a dolog ugy áll, hogy én őket nem akarom izolálni. A mit én akarok, az a béke. Én kivánatosnak tartom az ország érdekében ezt a békét és azt szeretném, ha mind a két küzdő ellenzéki párt és a kormány között ez a béke létre is jönne. Rá is mutattam beszédemben egyenesen arra, hogy kivánatosnak tartanám, ha a kormány tárgyalásokat kezdene a Justh Gyula vezetése alatt álló 48-as párttal. Hát kérem, honnan veszi a t. képviselő ur azt az állítást, hogy én izolálni akarom őket ? En akarom a békét, de miután azt hiszem, hogy esetleg csak ugy lesz béke, ha az egyik féllel is megkötik, ezért én mindig csak azt mondtam, hogy jobb az egyikkel, mint egyikkel sem, ne kössék magukat a kormány oldalán ahhoz, hogy csak együtt tárgyaljanak velük, mert esetleg külön is leket békét kötni az egyik küzdő fél és a kormány között. Justh Gyula: Ez az izolálás! Gr. Andrássy Gyula: En tehát azt mondom, hogyha nem akarnak békét, akkor legyenek izolálva. A czél azonban sohsem volt az izolálás, mert tudom, hogy az félbéke, ha nincs mind a két féllel megkötve, mivel annak végleges kibontakozása és végeredménye kiszámíthatatlan. Azt mondta azután a t. képviselő ur, hogy mostani beszédem ellentétben van a múltkorival. Akkor óvat adtam az ő törekvéseiknek, most pedig ! ellene szegültem. Bocsánatot kérek, ezt ma már olvastam egy lapban. (Felkiáltások : Melyikben ?) Igazán nem méltó a képviselő úrhoz, hogy ugyanazt mondja, a mi másutt már meg van írva. W\ Gr. Batthyány Tivadar: Melyikben olvasta ? f'f- Gr. Andrássy Gyula: Azt hiszem »Az Újságban !<< Gr. Batthyány Tivadar: Nem olvastam <>Az Ujság«-ot, legyen nyugodt a t. képviselő ur. (Derültség. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Andrássy Gyula: Ekkor visszavonom, a mit mondtam. Igazán alaposabb ellenérveket kérnék, mert igen jól tudja t. képviselő ur, hogy akkori beszédemben kizárólag a katonai kérdésről szólottam és egy szóval sem emlékeztem meg a választási törvényről, most pedig beszéltem a katonai kérdésről ugyanabban a szellemben, mint azelőtt. Akkor sem mondtam, hogy minden kompromisszumot a katonai kérdésben vissza kell utasitani, a választási törvény tekintetében akkor sem voltam a junktim álláspontján, ma sem vagyok azon. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi sem !.) Sőt kijelentettem, mikor a junktimpolitikát védtem, — méltóztassanak utánanézni beszédemben — hogy én azt a junktimot tartom igazoltnak, a mely tárgyi kapcsolatban van magával a javaslattal. Mikor támadtak és azt mondták, hogy eljárásom hasonlít a régi rendi eljáráshoz, a mikor nem volt parlamentarizmus, akkor erre azt mondtam, hogy ez nem áll. Mindig igy lesz a jövőben is, hogy az összefüggő dolgokat együtt kell elintézni; a mi természetes folyománya a véderőnek, azt ilyenkor kell tisztázni. Erőltetett junktim az, ha bevonunk otyan kérdéseket is, a melyeknek semmi néven nevezendő köze az alapjavaslathoz nincs. (Ugy van ! jobbfelől.) Aztán azt mondta a t. képviselő ur, hogy nekem nincs jogom ellene szólni a választási törvény és a véderő közötti junktimnak . . . Justh Gyula: Nem junktimnak, hanem priusnak ! Gr. Andrássy Gyula : .... hát priusnak, ez is jól van. (Derültség.) En azonban azt hittem, a junktimmal is meg volnának elégedve, de legyen prius. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy nekem nincs jogom ehhez, mert a múltban én ilyen priusokat felállítottam. Ebben azonban nagyon téved a t. képviselő ur. Az első példa az, hogy aztmondja, mikor Tisza István ellen folyt az obstrukczió, akkor én közbejártam és a béke feltétele az volt, hogy a választási jog reformáltassék és a választói jog bővíttessék ki. Ez igaz. De miról volt akkor'szó ? Akkor nem volt a véderőről szó, hisz a véderőj avaslatot akkor már rég visszavonta Tisza István. Akkor a házszabály revíziója volt a napirenden, akkor be volt jegyezve egy házszabályjavaslat, a mely ellen az összes ellenzékiek éles harczot folytattak. En akkor is — mint ma — a béke hive lévén és a végletekig menő küzdelmektől féltvén a magyar parlamentet ' és a magyar közéletet, akkor is törekedtem köz-