Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-336

•396 336. országos ülés 1912 j, gressziv zászló szerint. Konstatálom, én nem tartozom épen azokhoz, a kik konzervativizmussal dicsekednek, de másrészt elismerem azt, hogy minden parlamentnek okvetlenül egy konzervatív és egy progresszív szárnyból kell alakulnia, mert csak akkor van ott egészséges iejlődés. Ép ugy, a, mint nem ülnék olyan automobilra vagy vasútra, a melynek a féke elromlott, nem ülnék olyanra sem, a melynek a masinája, a melynek a vontató, az inditó gépe romlott el, mert az egyik esetben veszedelemnek menne neki az ember, a másik esetben pedig nem haladnánk előre. A mi pártjaink — eltekintve az egyik párttól és egyes töredékektől — tulaj donképen össze vannak alkotva progresszív és konzervatív elemekből, és a helyett, hogy itt a, parlament porondján ütköznék össze ez a két erő és igy haladna előre a mi parlamentáris és törvényhozói életünk, e helyett összemorzsolódnak magában a pártban. Ez az oka azután, hogy igazán egy helyen maradunk, megrekedünk és nem tudunk előre menni, (Ugy van! ügy van! a széJsöbalolddon.) Mégis a legutóbbi vita egy tényt hozott előtérbe és ez a tény az, hogy a mi körül tulaj donképen a küzdelem ma is folyik és a mi a legközelebbi jövőnek lesz a küzdelme, az a választói jog kérdése. (Élénk helyeslés a szélsőhaMdalon.) Ez az a tengely, a mely körül csoportosulniuk kell a pártoknak. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) Az egyik oldalon kell lenniök a konzervatív férfiaknak, a másik oldalon pedig a progresszív irányt követőknek, és ennek a két tábornak becsületes összemérkőzéséből kell fejlődnie egy oly törvényalkotásnak, a mely hivatva van Magyarország jövő fejlődését biztosítani. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Épen ez a kérdés az, a mely előtérbe tolul és e körül a kérdés körül kell nekünk mindenekelőtt tisztán látnunk, (ügy van I a szélsőbaloldalon.) Az, hogy itt zavar van, hogy itt nincs ép a kormány részéről tiszta programm, hogy itt nem látunk tisztán, okozza azt, hogy a mi parlamentáris életünk nem tud előremenni, nem tud fejlődni, hogy megreked és mindaddig meg fog rekedni, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) míg a kormány e tekintetben nem foglal teljesen határozott álláspontot. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Ugy van! A nélkül nincs kibontakozás ! Giesswein Sándor : Épen ez határoz abban a kérdésben, hogy mi a prius. hogy igenis egy tiszta programm a választójogban minden másnak a priusa. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldahn.) Justh Gyula: Homályba burkolt kijelentésekkel nem elégszünk meg. Giesswein Sándor: Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam egyik remek szép beszédében, a melyet nem ugyan itt a parlamentben tartott, hanem a kecskeméti gazdakongresszuson, egy mondatot mondott, a melyben annyi igazság van, mint egy egész könyvben. Azt mondotta, — nem imidr 27-én, szombaton. tudom, hogy egészen ezekkel a szavakkal-e, de igenis az értelem szerint — hogy a forradalmak az elmulasztott reformoknak következményei. (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Hát igen, az a már évek, évtizedek óta égető szükséglet, hogy a mi választójogunkban, a mi parlamentünk fejlődésében — hiszen ez képezi alapját a parlamenti életnek — egy korszerű, egy az idő követelményeinek, a demokratikus haladásnak megfelelő reform létesüljön. (Igaz.' ügy van! a szélsöbaloldahn.) Azért nem tudok képzelni semmit sem, a mi ennél sürgősebb volna, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert ennek az elhalasztása nagy felelősséget ró miránk és elsősorban a kormányra, mert ez egy olyan elmulasztott reform, a mely forradalmi hangulatot teremthet, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és azért azok a felelősek, a kik mintegy készakarva vissza akarják tolni ennek az égető sürgős kérdésnek a megoldását. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István t. képviselőtársam, az ő nagyon szuggesztív beszédében, azt mondotta, hogy a véderőreformot még nemzeti engedményekkel sem lehet megszavazni azon terhek miatt, a melyeket a népre ró. Ezzel szemben azután egy másik tételt is állított fel, azt t. i., hogy a véderőreform egy imminens szükséglet. Mind a kettőben van igazság, én teljesen aláirom mind a kettőt. Egyrészt teljes elismeréssel tartozom annak a képnek, a melyet Andrássy Ctyula t. képviselőtársunk nekünk tegnap fostett, a mikor azon komplikácziókra terelte rá a mi figyelmünket, a melyek a Keleten vannak és esetleg Magyarországot is belevonhatják a küzdelembe. Elismerem, hogy ilyen küzdelemre, nekünk fel kell fegyverkezve lennünk. Daczára annak, hogy jjaczifista vagyok, daczára annak, hogy arra törekszem, hogy lehetőleg minden nemzetközi konfliktus megegyezéssel legyen elintézhető, elismerem, hogy mindaddig, a míg más hatalmak fegyverkeznek, nekünk is fegyverkeznünk kell, nekünk is elő kell haladnunk ezen a téren. De t. képviselőház, nem pusztán a fegyverek, nem pusztán az ágyuk adják meg a hadseregnek az erőt, hanem az, ha megvan a nemzet fejlődésének biztos és szocziális alapja. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ezt kell mindenek előtt biztosítani. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Kérdem én, vájjon a magyar államiság fejlődésére minek volt nagyobb befolyása, Königgrätznek-e vagy Bosznia okkupálásának ? (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Mielőtt azonban mi belemegyünk abba, hogy a népre uj terheket rakjunk, mindenekelőtt azt a népet kell megerősíteni, hogy azokat a terheket elbírni tudja. (Helyeslés a szélsőbahldalon.) Ez a természetes következetesség. A logika ezt a természetes fejlődést parancsolja nekünk, és a ki ennek a természetes fejlődésnek ellentáll, az bün' hődni fog. (Helyeslés a szélsőbahldalon.) A tény az/t. képviselőház, hogyha uj terheket rakunk a népre, és ha másrészt számolni kell azokkal a körülményekkel, hogy a véderőnket is fejleszteni