Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-322

322. országos ülés 1912 január 11-én, csütörtökön. 33 hanem vegyük a tényállást ugy, a mint van és ne ferdítsük el azt. Az az ember nem vétkes, nem bűnös. Akárhány millió és millió ember van az országban, a ki nem tehet arról és nem vétkes azért, mert magyarul nem tud. Ok egyáltalában nem vétkesek és tiltakoznának is ez ellen. Hogyha vétkesek, tessék megbüntetni őket. Egy hang (a jobboldalon) : Önök a vétkesek! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselőház ! Juriga Nándor: Ha tehát őket büntetés nem érheti, épen azért, mert nem vétkesek, és ha nem vétkesek, akkor miért kell őket nagy anyagi Hátrányokban részesíteni, miért kell nekik annyi pénzt kiadni, annyi jogi bizonytalanságon keresztül esni, miért kell nekik annyi hiábavaló ügyvédi kiadást fedezni? Epén azért én azt mondom, hogy ha nem is a fajok egyéni jogosultságának szempontjából, hanem a nyelvértés szempontjából, t. i. az állampolgári egyenjogúság szempontjából nem képezhet senkire nézve előnyt az, ha valamely nyelvet tud és nem származhatik senkire jogi hátrányt azért, mert valamely nyelvet nem ismer. A függetlenségi pártnak talán az álláspontjához tartozhatik az, hogy az uj szavazati jog megadását a magyar nyelv tudásához köti. Természetes azonban, hogy ez csak utópia; azt majd csak csinálják meg ők, de egyelőre ez még nincsen az országban kimondva és nem is hiszem, hogy valaha az megtörténhessék, hogy bárki részére előny vagy hátrány szármázhassák azért, mert valamely nyelvet beszél vagy nem beszél. Épen azért a polgári egyenjogúság szempontjából határozottan szükséges, hogy az a törvény a saját szelleme, betűje szerint végrehajtassák, mert különben az országnak milliói nem lehetnek azzal a bizalommal az igazságszolgáltatás iránt, a melylyel kell, hogy legyenek. De nem lehet azonkívül majd a biró sem abban a helyzetben, hogy az igazságot feltalálja és egyáltalában az egész ország nem lehet abban a helyzetben, hogy a törvények kellőkép megtartathassanak. Épen azért arra kérem az igen t. igazságügyminister urat, hogy emanczipálja magát a közsovinizmus alól és legyen annyi bátorsága, hogy megkívánja a bíráktól bármely hazai nyelvnek a tudását és ne lehessen biró az, aki a felek nyelvét nem érti. Emanczipálja magát az igazság érdekében e sovinizmus alól, hogy a biró ne tolmács utján érintkezzék a felekkel, hanem közvetetlenül, a mi sok bürokratikus dolognak is az elejét venné. Az illető biró necsak ugy mende-monda után mondja, hogy ismeri annak a vidéknek a nyelvét, hanem szorítsák valamelyik fórum előtt az illető nyelvből vizsgára. Hiszen ma már még egy biczikli-motorosnak sem szabad egy városon keresztül mennie, hogy ha vizsgát nem tett. Hát csak épen a bírótól ne lehessen megkívánni, tisztán soviniszKÉPYH. NAPLÓ. 1910 —1915. XIV. KÖTET. tikus motívumokból, hogy tudjon az illető felek nyelvén beszélni és hogy rendes vizsgát tegyen az illető nyelvből? Mert ma a birák mondják ugyan, hogy értenek az illető nyelvhez, de többnyire csak konyhaiasan povedálnak, magát az illető nyelvet azonban nem beszélik jól. Bornemissza Lajos: Szép irány nagyon! Hát az állam nyelvével mi lesz ? luriga Nándor: Most van itt az alkalom ezek fejtegetésére, mert tudjuk, hogy az igazságügyminister ur igen jóakaró ember, a ki alatt legjobban tapasztaltuk, hogy az ilyen ügyekben, a politikai igazság dolgában, nagy különbség van a tegnap és a ma között. A tárgyhoz tartozik még az is, hogy nem elégséges, hogy a törvényeket csak egy hazai nyelven adják ki. A más anyanyelvűek is magyar állampolgárok, azok is szeretnék tudni, hogy mi van a törvényben. Egy hang (jobbfelöl): Nem tudnak olvasni! Juriga Nándor: Kérem, a tótok jobban és többen tudnak olvasni, mint a magyarok, becsületükre legyen mondva. Ez be van bizonyítva statisztikailag. A nép tanulni akar és az a vágya, hogy a törvényt betarthassa, hogy tehát rend legyen az államban, ne legyen szükség a bíróságok munkájára, a büntetésekre. De nincs módja és alkalma, hogy a törvényt megismerhesse, mert nem tud magyarul, a törvényt pedig csak magyar nyelven teszik közé, noha a törvények valamikor kiadattak minden hazai nyelven. De amellett olcsóbbnak is kell lenni a törvénynek, a magyar szövegűnek is, mert különben nem vehetik meg; nem adhatnak érte 20—25 forintot. Olcsó, népies kiadásban kell a törvényt a nép között terjeszteni. Ha tud a földmivelésügyi minister ur, a kultuszminister ur olcsó népiratokat kiadni, az igazság érdekében a legfontosabb volna, hogy a törvényt a lehető legolcsóbban tegyék hozzáférhetővé, sőt a rend érdekében talán ingyen kellene minden községházának egy példányt juttatni, még pedig az illetők anyanyelvén. Akkor mindjárt kevesebb volna a gonosztett, nem volnának annyira tele a börtönök és kevesebb biró és ügyvéd kellene. Bégebben talán még nem voltak az állampolgárok kulturigényei oly nagyok, nem voltak olyan öntudatosak és felvilágosodottak, hogy kívánták volna ismerni a magyar törvényt. De most az iskolák fejlesztésével, mikor kultúrában fejlődtek, modernebb viszonyok között természetes dolog, hogy a más anyanyelvűekben is felébred a tudásvágy és mindenesetre teszünk róla mindnyájan, hogy a magyar újságírók frázisával fejezzem ki magam, a leggonoszabb májú izgató is gondoskodni fog arról és agitálni fog a mellett házról-házra járva, hogy a nép megismerhesse Magyarország törvényeit a saját anyanyelvén, hogy a nép intelligens, törvénytudó és törvénytisztelő legyen, hogy igy haladhasson, érvé5