Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-333

333. országos ülés 1912 január 2k-én, szerdán. 329 zetének, államának fentartásából, ha arra érett és arra képes, ha arra megvan a megfelelő érettsége, fejlettsége, képessége és hivatottsága, kivegye a maga részét. (Ugy van! a'Jszélsőbaloldalon.) Én a választói jogot e tekintetből nem is jognak tartom. Nem adásvétel és csere tárgyának tartom a választójogot,' kogy a kinek jó a vére, annak legyen joga is, a ki fizet adót, annak adjunk jogokat is. Én ezt nem üzlet tárgyának tekintem, hanem igenis kötelességnek, a melyet minden becsületes polgárnak, a haza minden fiának teljesítenie kell államával szemben, és a melyben részt kell vennie az államientartás, az államigazgatás, az államkormányzás gondjaiban a kötelező szavazással. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ez miképen legyen, erre vonatkozólag mi már megmondottuk a magunk álláspontját, csak még a t. túloldal késlekedik a maga álláspontjának kifejtésével és bizonyos dolog, hogy mikor ugy állittatott fel a közelmúltban a tétel, hogy abban a nagy vitás kérdésben, a mely nemzet és király közt felmerült, majd a népparlament, az általános szavazati jog vagy legalább is a demokratikus választói jog alapján összeülő parlament, fog Ítéletet mondani, mi a magunk részéről erkölcsi, politikai, becsületbeli kötelességünknek tartjuk azt, hogy a véderőreformot mindaddig, a mig tőlünk telik, a mig le nem tipornak törvénytelenül bennünket, ne engedjük le tárgyaltatni, a mig csak a választói reform nincs megalkotva. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert a mint t. barátom és képviselőtársam, Holló Lajos mondotta, a véderőreformhoz csakis a választójog megalkotásán, a parlamenti reformon keresztül vezet az ut, másképen nem. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De még akkor is kérdés, hogy vezet-e, mert az általam már kifejtett indokok szerint mi a véderőreformot is csak bizonyos, a nemzeti és a humanitárius követelményeknek megfelelő módosításokká] és a nemzet pénzügyi teherhordó képességének megfelelő figyelembevételével vagyunk hajlandók annak idején majd megszavazni . . . Bakonyi Samu : Megszavazni talán nem ! Benedek János: ... illetőleg annak megalkotása elé akadályokat nem gördíteni. Ezek főbb vonásokban azok az indokok, a melyek engem és barátaimat arra'indítanak, hogy mi a felhatalmazási törvényjavaslatot, a mely bizalmi kérdés, ne fogadjuk el. (Helyeslés baljelől.) Tisza István gróf abban a beszédében, a melyben Deák Ferenczet emiitette, különösen kiemelte Deák Ferencznek azt a tulajdonságát, hogy ő, a ki anyagi javakban nem volt gazdag, de erkölcsi erejével, hatalmával tudott érvényt szerezni a nemzet akaratának és tudta diadalmassá tenni a magyar nemzeti demokrácziát. Azt mondja, az volt Deák Ferencz törekvése, hogy (olvassa): »megvalósulj on mindnyájunk közös ideálj szabadságon, a fölvilágosodáson, az egyéni erők szabad kifejlődésén és érvényesülésén és az egyénKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XIV. KÖTET. ben rejlő szellemi és erkölcsi érték megbecsülésén felépülő magyar nemzeti demokráczia«. Ha ezt Tisza István gróf csakugyan komolyan értette és komolyan meg akarja valósítani, akkor egy utón haladhatunk. De mi azt látjuk, hogy attól az iránytól, attól az úttól, Deák Ferencz örökségétől nagyon is eltántorodott a t. túloldal, mert olyan munkája nincsen, a melyben a nemzet örömét lelhetné, azok a munkák, a melyeket eddig végzett, egyáltalán nem alkalmasak ennek a szellemnek istápolására. Azon az utón, a Deák Ferencz által emiitett utón egy darabig legalább haladhatnánk együtt, de módot és alkalmat nyújtani arra, hogy azon a lecsúszott talajon, a melyen a t. túloldal most halad, továbbvigye a nemzetet a romlásba és a pusztulásba, nem akarunk és ezért a felhatalmazási törvényjavaslatot nem fogadjuk el. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elílök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Einök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Ki következik szólásra ? Hammersberg László jegyző: Beck Lajos! (Halljuk !) Beck Lajos: T. képviselőház ! (Halljuk .') Az approjwiácziós vita keretében az ország politikai helyzetének vizsgálatánál és bírálatánál talán nem lesz felesleges megnézni egész röviden azokat az erőket és titkos rugókat, a melyek a mai politikai helyzet kialakulására közrehatottak; vizsgálni azokat az erőket és rugókat, a melyek a mai politikai helyzetet megteremtették és a melyek tusázásából és egymással való küzdelméből állott elő az a helyzet, a melyet ma látunk. (Halljuk !) És itt mindjárt konstatálni kívánom azt, hogy csodálatos sorsunk van nekünk, magyar politikai nemzetnek. Mig más nagyobb kultúrájú nemzetek átestek a teokratikus, a rendi, a hűbéri uralmakon és eljutottak a modern államig, a mely modern államba azután bele tudták vinni a nagy gazdasági, szocziális és erkölcsi jjroblémák egymásközti küzdelmét és ebből a küzdelemből mindig csak az ország és a köz tudott nyerni és tudott gyarapodni: addig mi szerencsétlen viszonyainknál és szerencsétlen helyzetünknél fogva 1848-ban egy nagy lökést kaptunk és ha egy nyugati ember szemével nézzük a helyzetet, mintha azt kellene mondanunk, hogy még ma is e nagy lökés ijedelmének kiheverése közben vagyunk ; mintha még ma is fékeznénk; mintha még ma is attól tartanánk, hogy ez az 1848-ban történt lökés olyan nagy volt, hogy annak ellensúlyozása még ma is szükséges. Valóban, mig a nyugati nemzetek a nemzeti erőkifejtések számára a gazdasági, a szocziális, az erkölcsi küzdőtéren és szabad tornákon intézték el azokat a vitapontokat, a melyeknek eredményeit I

azután mi is élvezhettük, addig a mi államisá.gunk hajója épen a legveszedelmesebb ponton állapodott meg, azon a ponton, a melyről Homéros azt 42