Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-333

330 333. országos ülés 1912 január M-én, szerdán. mondja, hogy ott a hajósoknak mindig gyorsan kell keresztülsiklaniok, mert különben a Skylla és Charybdis közé jutnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mi államiságunk hajója nagy ellenálló képességénél fogva a nehéz közjogi küzdelmek folytán a Skyllák és a Charybdisek által elpusztíttatni nem engedte ugyan magát, de csúf játékszerként ide-oda dobáltatik közöttük és mig más nemzetek nyugodtabb és eredményesebb vizekre tudtak evezni, mi még most is ott vergődünk, mi még most is ott tengődünk és igy belső kifejlődésünk útjait nem tudjuk egyengetni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) t És ha már közjogi és alkotmányos küzdelmeket kell vivnunk, akkor legalább e közjogi és alkotmányos küzdelmek előbbre vinnének bennünket lépésről-lépésre azon törvények életreváltásában, a melyek papiron biztosítják ugyan jogainkat, de a melyek életrekelését a tényleges erők megakadályozzák !• De, sajnos, mit kell tapasztalnunk? Azt, a mire gróf Apponyi Albert tisztelt képviselőtársunk is reámutatott, hogy mi ezen nehéz alkotmányos küzdelmek folyamán már-már nem a támadók, már-már nem a jogokat kivivők közé sorakozunk, hanem azok közé, a kiknek minden talpalattnyi földet meg kell védelmezniük a maguk számára ; azok közé, a kik lassan-lassan kénytelenek vagyunk törvényeink fellegvárába visszavonulni és legalább legfontosabb alajJtörvényeinket onnan védelmezni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) És ebben a kérdésben a többi nyugati állammal szemben egy fordított folyamatot konstatálhatunk, mert míg azt látjuk, hogy monarchikus és alkotmányos országokban a Nyugaton a korona praerogativája mindinkább összeszorul és pl. Angliában is a korona vétó-jogának és egyáltalában hatalmának megóvására kénytelen mintegy a pártok felett lebegve passzivitásában keresni nimbuszának megőrzését; mig azt látjuk, hogy Angliában már-már nem is a parlament gyakorolja az ország kormányzásának jogát, hanem a parlament többségének s igy a nemzet többségének akaratából kialakult kabinet, addig mi — a mint mondottam — azt kell, hogy tapasztaljuk, hogy nálunk a korona vétójoga mind hatalmasabbá válik és hogy nálunk a korona nem csupán törvénykezdeményező jogával él, hanem a törvényhozásnak irányt szab, utat szab, határt és korlátokat szab, szóval: olyan hatalmas faktorrá változott, a mely felbillentette alkotmányos életünk egyensúlyát. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) S kérdezzük ezek után, hogy alkotmányos egyensúlyunk eme felbillenésével szemben miben keressük és miben keresse maga a nemzet azt a pontot, a mely köré jegeczesiteni tudja a maga akaratát, azt a helyet, a melyen szilárdan megállva, ha kell és szükséges, a maga vétójogát is szembeszegezhesse % Keressük-e a parlamentben, illetőleg a képviselőházban, a mely képviselőház már Bécsnek szava szerint is — igaz akkor, a mikor nem az ő szájaize szerinti javaslatokat akarunk megvalósítani — már nem fejezi ki a nemzet akaratát ? Keressük-e abban a képviselőházban, a melyről sajtó, közvélemény, sőt tovább megyek, maguk a parlamentben ülő pártok nem egyike is azt mondja, hogy nem hű kifejezője, nem tükre többé a nemzet karakterének ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hol keresse hát a nemzet ezen egyensúlyozó erőnek fogantyúját, a melyet megragadva és kezében tartva, vissza tudja állítani megint az alkotmányos egyensúlyt, a melyen állva egyedül vagyunk képesek a fejlődés utjain tovább haladni ? (Igaz! Ugy van ! balfelől.) A függetlenségi pártnak e régi és ősi programmjához híven csak egy válasza lehet: a választói reform megalkotásában, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a választói reformnak olyan radikális megalkotásában, a mely a nemzeti államnak sérelmével nem jár. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hangsúlyozom és akarattal használom a kifejezést : »nemzeti állam«. Nem értem azt abban a szűk keretben, a melyben a ma fennálló rend keretében azt érteni szokták, de abban az értelemben, a mely magában foglalja minden dolgozó magyar állampolgár személyét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem használom a »nép« fogalmát, mert hiszen ámbár nagyon gyakran szeretnek hivatkozni a magyar népre, mégis igen sokan a nép fogalma alatt ma már csak a vörös lobogó alatt összegyűlő embereket szeretik érteni. Nem használom a »polgárok« vagy »polgártársak« kifejezést sem, mert ámbár erre igen sok képviselőtársunk bizonyos időkben nagyon gyakran hivatkozott, mégis ez alatt is valami más fogalmat szeretnek érteni : bizonyos embertömegeknek olyan csoportosítását, a mely az ő véleményük szerint a nemzeti állam fogalmát nem fedi. De t. képviselőház, ha mi ráhelyezkedünk a nemzeti állam alapjára, (Zaja jobboldalon. Halljuk! Halljuk I a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) ha azt mondom, hogy az, a mit ez alatt a mai időkben politikailag értünk, az ujabb időben gyengének bizonyult olyan hatalmi túlkaj^ások ellen, a melyek az alkotmány egyensúlyát felbillenteni készek, — s itt újra Apponyi Albert grófnak szavaira hivatkozom — ha gyengének bizonyult törvényhozásunk egyfelől arra, hogy eredményes belső munkálkodás alapján gazdasági és szocziális téren előrehaladjunk ; ha gyengének bizonyult — és ezt szívesen konczedálom — arra, hogy e háznak állandó munkaképességét biztosítsa ; ha gyengének bizonyult arra, hogy erélyes szoeziá] politikával a nagy tömegek szimpátiáját a maga számára megnyerje : akkor valóban csak arra az eredményre juthatok, hogy ennek a képviselőháznak regenerálására van szükség és arra, hogy itt azok a néprétegek is helyet foglalhassanak és szavukat hallathassák, a kik erre való jogukat már megszerez ték

; de eddig ki voltak innen zárva. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hogy a mai magyar