Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-333
322 333. országos ülés 1912 ha a túloldal a 67-es kiegyezést Deák szellemében fogva fel, fontos kérdésekben sarkára állott volna Ausztriával szemben, vagy a koronával szemben, a mikor olyan dolgokat követeltek tőlünk, a melyek még a 67-es kiegyezés szellemével is ellentétben állanak. Nagyon szép volt az a beszéd, a melyet pár nappal ezelőtt a Deák Ferencz emlékének szentelt ünnepélyen gróf Tisza István képviselő nr mondott. Egy hang (a jobboldalon): Bizony szép! Benedek János: Egyike volt a legszebb szónoki müveinek és sok igazság is van benne. Csak konklúzióiban téved a képviselő ur, a mikor azt mondja, hogy Deák Ferencznek a nagy alkotásai veszélyben forogtak, a nemzet már majd elfordult tőlük, és ilyen veszedelemben forgott Deák Ferencz tradicziója 1903-ban, akkor t. i., a mikor a véderőreformról szóló törvényjavaslat először volt a ház asztalán és az ellenzék összefogva ezt a javaslatot visszaverte és ebbe a 67-es kormányzat majdnem belebukott. Azt mondja a képviselő ur, hogy akkor ő veszélyektől féltette a nemzetet, a mely hűtlenné vált Deák tradiczióihoz. Pedig épen azért állott ellent az ellenzék akkor ezen kísérletnek, mert igenis a t. túloldal vált hűtlenné Deák tradiczióihoz, mert Deák sohasem gondolta, hogy törvényben elismerve biztosittassanak mindazok az abuzusok, azok a visszaélések, a melyek ez idő szerint még a hadsereg tekintetében dominálnak. Az ellenzék összeállt, hogy visszaverje ezt a törvényjavaslatot és abban nem vezérelte egyéb, csak az a szempont, hogy a törvényes alapról ne bagyja lesiklani még a többségi pártot sem, hanem kötelezte, hogy programmjához, a 67-es kiegyezéshez hü legyen. Nem függetlenségi törekvés volt ez akkor az ellenzék részéről, mert a 67-es alajjon álló ellenzék tagjai is csatlakoztak az ellenzék egyöntetű küzdelméhez, és csak akkor csatlakoztak, a mikor belátták, hogy a 67-es politika ma már odafajult, hogy azon megállani nem lehet és hogy igaza volt a régi Tisza Kálmánnak, a ki ellenzéki vezér korában azt mondotta,, hogy a ki azt állítja, hogy Magyarország a maga állami követeléseit és nemzeti jogait a 67-es alapon érvényesíteni tudja, az vagy ámitó. vagy önámító. A mikor belátták a közjogi alapon álló ellenzéki férfiak, hogy a 67-es törvények ilyetén magyarázata mellett Magyarország a maga állami és nemzeti jogainak, vagy legalább is jogai birtokának teljességébe nem juthat, akkor ők is csatlakoztak a függetlenségi és 48-as pártlioz és ez idézte elő azt a nagyszerű mozgalmat, a. melynek epoehalis emléke még frissen él emlékezetünkben, és akkor nem erről az oldalról fenyegette veszély Deák Ferencz tradiczióit, hanem amarról, mert ők váltak hűtlenné Deák Ferencz tradiczióihoz. (Elénk helyeslés a baloldalon.) január 24-én, szerdán. Azt mondja Tisza István gróf, hogy akkor belátta- a nemzet, mert hisz az ellenzék jutott akkor többségre, hogy 48-as alapon nem is lehet kormányozni, hogy másképen nem is lehet kormán3 r ozni, csak 67-es alapon, e nyolcz év — azt mondja — meggyőzte a nemzetet arról, hogy valóban diadalmaskodott Deák Ferencz politikája, valóban és teljesen diadalmaskodott, mert, fájdalom, bizonyos kegyelet és talán bizonyos álszemérem felszínen tartja még belső tartalmát és jogosultságát azoknak az elveszett régi jelszavaknak, t. i. a függetlenségi törekvéseknek, a melyeket csak kegyelettel, ma már több vagy kevesebb nyíltsággal hirdetnek, de Deák Ferencz politikai alapján áll minden hazafias magyar jDolitikai párt és minden magyar politikus ez országban. T. képviselőház! Mi nem állunk Deák Ferencz politikai alapján, de én örömmel üdvözölném a t. többségi pártot, ha a Deák Ferencz politikai álláspontján maradt volna meg. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt sem láttuk be, hogy Magyarországon ne lehetne másképen kormányozni, mint csakis a Deák Ferencz által megteremtett alapon. Ezt nem láttuk be egyáltalában és a közelmúlt sem tehetett erről tanulságot, mert hiszen jDaktum jött létre a kormány és a nemzet között, és az annak idején a törvényes rend helyreállítása és a függő kérdések megoldása végett alakult kormányzatot nem lehet olyan kormányzatnak tekinteni, a mely rendes, normális parlamenti viszonyok között szokta politikai czéljait előmozdítani. A nemzet többségét nem lehet eltántorítani a függetlenség után való vágyódás útjáról, a nemzetnek lelkéből ezt kiirtani nem lehet, (TJyy van! a szélsőbaloldalon.) és jaj volna annak a nemzetnek, ha valaha is elhagyná a saját függetlenségébe vetett hitét, ha nem volnának, a kik e tradicziókat fentartanák. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ismét Tisza Kálmánhoz kell fordulnom, és pedig most már nem a balközépi Tisza Kálmánhoz, hanem a ministerelnök Tisza Kálmánhoz, a szabadelvüj>árt egykori vezéréhez és megalkotójához, a ki azt mondotta, hogy ha függetlenségi párt nem volna Magyarországon, akkor erővel kellene csinálni, hogy legyen. O maga tehát belátta, milyen fontos missziót tölt be a nemzet életében az, ha van egy jjarlamcnti csoport, a mely a nemzetnek kebeléből soha ki nem irtható tradiczióihoz és vágyaihoz ragaszkodik. (TJyy van! balfelöl.) Sümegi Vilmos: Szégyen, hogy magyar ember ilyet mond, a milyent Tisza István mondott ! Czinizmus ! (Zaj!) Benedek János: Jaj volna a nemzetnek, ha ez eszményekhez való ragaszkodása kihalna lelkéből. Az pedig nem felel meg a valóságnak, hogy Magyarországot nem lehet a jövőben sem másképen kormányozni, csak a Deák Ferencz által megteremtett politikai alapon. Igaz, hogy
