Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-333

333. országos ülés 1912 január M-én, szerdán. m gondolat is, hogy ennélfogva később, ha elérhető lesz, a magyar hadsereg csakugyan magyar legyen nyelvében is. (ügy van ! halfelől.) Hogy ezt igy fogták fel, hogy erről igy gondolkoztak, erre mutat Deák Ferencz nyilatkozata. Azt mondta Deák Ferencz egy klasszikus beszédében, melyet épen az 1868-iki katonai vita alkalmával mondott: »Ha a magyar hadsereg eszméjét ugy értelmezzük, mint az állandó katonaság behozatala óta értelmezték törvényeink és a folytonos gyakorlat, akkor ezen eszme a jelen törvényjavaslatban nincsen feladva, sőt mivel annak egyik szakaszában hivatkozás történik az 1867 : XII. t.-czikk azon szakaszára, mely szerint a magyar hadsereg 0 felsége többi hadseregének .kiegészítő része, az eszme nemcsak mellőzve nincs, de világosan fentartatik.« T. ház! Magyar hadsereg alatt más hadsereget nem lehet érteni, csak olyat, a melynek vezérleti és szolgálati nyelve, szóval hivatalos nyelve más nem lehet, mint magyar. Perczel Mór, a hadügyi bizottság akkori elnöke, a kivel pedig mi nem voltunk és nem vagyunk sok kérdésben egy véleményen, mert hiszen ő teljesen Deákhoz és a 67-es politikához csatlakozott, maga Perczel Mór a következőket mondotta: »Egyik baja a törvényjavaslatnak az, hogy ebben a törvényjavaslatban nem említtetik meg a magyar hadsereg, mint az összes hadsereg kiegészítő része, hogy a magyar ezredek ugy, mint eddig, és ugy, mint 48 előtt is, 0 felsége és az általa kinevezett főparancsnok által csakis mint ezredek és kisebb csapatok alkalmaztatnak, nem pedig mint magasabb rangú hadtestek, nem is dandárokban és hadosztályokban, de ugy, mint kis csapatok és ezredek« stb. Szóval, nyilvánvaló, hogy ugy Deák Ferencz, mint Perczel Mór, mint Kerkapoly Károly, a véderőhizottságnak akkori előadója mindig ugy értelmezték a dolgot, hogy igenis a magyar hadsereg megmarad nemcsak mint eszme, nemcsak mint idea, nemcsak mint fogalom, nem mint valami pium desiderium, hanem mint positivum, a mely kiegészíti az egész hadsereget, de a mely abba nem olvad bele, hanem annak kiegészítő részévé válik, 0 felségének legfelsőbb intézkedéséből pedig, a melyet a magyar tisztekre vonatkozólag tett, nyilvánvaló és kimagyarázható az a czélzat, az a gondolat, hogy őt igenis foglalkoztatta már akkor az az elhatározás, hogy igenis a magyar ezredekbe magyar tisztek lesznek beosztva, a mikor megoldható lesz a hadsereg nyelvi kérdése is, ugy, mint azt a magyar hadsereg alajDeszméje, Magyarország állami különállása, Magyarország közjogi függetlensége és paritása hozza magával. Mert lehet-e egyáltalában paritásról beszélni, t. ház, ott, a hol mindent az egyik fél kap meg, a másik pedig nem kap semmit? A hol az egyik állam nyelvét rátukmálják a másik országra, a mely j>edig független, a mely államnak megvan a maga saját zengzetes nyelve, a KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XIV. KÖTET. melyet minden hivatalos intézményeiben és berendezkedéseinek minden terén érvényesít? Hiszen nem is nemzet mely a maga nyelvét nem használhatja. Micsoda sulylyal vagy tekintélylyel léphet fel az a nemzeti állam, a mely legfontosabb szervében, a hadseregben, a saját állami nyelvét nem érvényesítheti? Lehet-e, hogy valaha Magyarország olyan öngyilkos gondolatokkal foglalkozott, hogy lemond a saját nemzeti nyelvéről ? Az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában foglaltatik 0 felségének külön felségjoga a hadsereg beiszervezetére, vezérletérc és vezényletére vonatkozólag. De nem foglaltatik jog arra vonatkozólag, hogy az egyik államot a saját állami nyelvétől megfoszthassa, és ennek az államnak a népét arra kényszerithesse, hogy a másik állani hivatalos nyelvét fogadja el a saját legfontosabb szervében. A mikor a t. kormány és a t. többségi párt arra a lejtőre lépett, hogy az 1867-es törvénynek nemzetünk önállóságára, függetlenségre és egyéb nemzeti javainkra vonatkozólag föntartott jogait ily könnyedén engedi kisiklani kezeinkből, a mikor az 1867-iki törvényt Ausztria, illetőleg 0 felsége és a dinasztia javára magyarázza, a kikről fel kell tételeznünk, sőt tudjuk róluk, hogy nem lehet érdekük a magyarság eltiprása, hiszen ez is egyik országuk; de bizonyos, hogy mi a másikhoz, az édes gyermekhez képest mostoha gyermek vagyunk, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) — mondom, a mikor a törvényeket igy magyarázzák, akkor meg lehet állapitani, hogy a t. túloldal Deák Ferencz hagyományaitól már reges régen eltért. Már Deák Ferencz életében is fordultak elő olyan jelenségek, a mikor a régi Deák-párt, a mely vezéréül Deák Ferenczet vallotta, oly engedményeket tett, épen a kiegyezés kérdésében Ausztria javára, a melyért Deák Ferencz haragját vonta magára. És ezért mondják, — szájhagyomány őrzi — hogy a mikor egy ilyen régi Deák-párti egy alkalommal Deák Ferenczet vezérének szólította, azt mondotta volna Deák Ferencz, hogy »az ördög a vezéretek, nem én«. T. képviselőház! Bizalmatlanságunk ezen kormánynyal és a többségi párttal szemben indokolt még abban az esetben is, ha nem a 48-iki alapról tekintjük, nem 48-as szemüvegen keresztül nézzük az állapotokat, hanem legalább is becsületes magyar törlővel megtörölt 67-es szemüvegen keresztül szemléljük az eseményeket és a t. többségi párt magatartását. Hiszen ha azon az alapon maradt volna mog a t. többségi párt, a mint azt Deák Ferencz a maga nagy konczepcziójával megalkotta és képzelte, abban az esetben bizonyos, hogy ellenzéseinknek nagyon sok része tárgytalan lenne, bizonyos, hogy közjogi alapon nem alakult volna ki ellenzéki párt, bizonyos, hogy sok olyan óhajtást, a mely ma még csak kegyes óhajtás, azóta talán már valósággá lett volna, 41