Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-332

.314 332. országos ülés 1912 január 23-án, kedden. 1867 : XII. t.-cz. alkotmányos utón leendő félretételével, vagy teljes megváltoztatásával hazám részére az állam teljes önállóságának attribútumai, önálló hadügy, külügy, pénzügy megszereztessék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. földmivelésügyi minister urnak a költségvetés alkalmával itt elhangzott beszédében hallottam, hogy ez nagyon nehezen megy, mert hogy az alkotmányjogi alaptörvények megváltoztathatók legyenek, ahhoz öt faktor hozzájárulása is szükséges. Hiszen, ha alaki szempontból vizsgáljuk a dolgot, igazságot kell adnom a t. minister urnak, sőt talán rá is hezitálhatunk, mert, ha jól keresünk, hatodik faktort is lehet találni. (Felkiáltások balíelől: Ki az ?) Sümegi Vilmos : A rossz magyarok élhetetlensége ! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Veszprémy István : A dolog azonban tényleg ugy áll, hogy mikor tudjuk, hogy ez a kiegyezési törvény a magyar nemzetnek nem kell, mert hiszen ezt az 1896-iki választások igazolták és midőn tudjuk, hogy ez a kiegyezési törvény a német szomszédoknak sem olyan nagyon kedves, mert látjuk ezt a reichsráthi kirohanásokból és a bécsi utczai harczból, akkor a korona tanácsosainak bizony nem kerülne valami nagy, sziszifuszi munkába ezt a kiegyezési törvényt megváltoztatni. T. képviselőház! Évtizedek alatt szerzett hosszú tapasztalás igazolja, hogy az 1867-ik évi csonka alkotmány a magyar és az osztrák között állandó súrlódásnak, félreértésnek, ezivakodásnak melegágyát képezte. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha azt akarjuk, hogy ennek a súrlódásnak mielőbb vége vettessék, nincs más mód és eszköz, mint a törvényjavaslat megváltoztatása. Miután pedig ez a kormány 67-es alapon áll, és czéljául tűzte ki a 67-es akotmány alapján fennálló közös intézményeknek nagyobb áldozatokkal való fejlesztését és ekként a közösség áldatlan kapcsolatának szorosabbra fűzését, tiszta és világos dolog, hogy nekem, mint a közjogi ellenzék egyik tagjának e törvényjavaslatnak megszavazása és ezáltal a kormány részére a bizalomnak nyilvánítása közjogi elveimbe ütközik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De bizalmatlansággal viseltetem a jelenlegi kormány iránt azért is, mert ezt az 1867 : XII. t.-czikket nem helyesen, nem jó szellemben magyarázza és retrográd irányban fejleszti. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha visszatekintünk a régmúlt időkre, és visszagondolunk arra, hogy mikép értelmezték hajdan ezt az 1867-iki törvényczikket és mikép értelmezik ma, valósággal azt mondhatom, hogy ámulni és bámulni kell az embernek és szinte megdöbbennie, hogy milyen messze távolodtak el az emberek attól az iránytól és felfogástól, mely azokat az államférfiakat vezette, kik azt a törvényt annak idején megalkották. (Igaz ! Ugy van, ! balfelól.) Ennek a törvénynek értelmezésére talán senki semj ogosultabb, mint épen maga Deák Ferencz. Deák Ferencz azt mondta, hogy az 1867-iki törvény, az akkor készített alkotmány nem más, csak alapja és pillérje lesz a magyar alkotmánynak, arra lesznek és lehetnek majd felépíthetők az erős bástyák. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Es az a Deák Ferencz, ki azt a kiegyezést akkor maga is kevésnek tartotta, saját lelkiismeretét és az őt kérdőre vonó nagy Kossuth Lajost mivel némitotta el ? Azzal a kijelentéssel, hogy akkor nem volt több elérhető. Miként értelmezik manapság az 1867-iki törvényeket ? Azt mondják a mai államférfiak és politikusok, hogy a 67-iki törvényben minden benne van, ebbe belemagyarázható minden, a minek alapján az állami önállóság, a nemzeti függetlenség érvényesíthető, ezt a 67-iki törvényt olyan nenyuljhozzám virágnak tekintik és nem látják azt a tényt, hogy ennek a nenyulj hozzám virágnak sárga-fekete szirmai az idővel nem hogy homályosodnának, hanem mindinkább rikitóbbá válnak. (Ugy van l a bal- és a szélsőbaloldalon.) Állítottam, tehát bizonyítanom kell. Bizonyítok és bizonyítékaimat azzal az aktuális ügygyei hozom összefüggésbe, a mely ma az országot legjobban érdekli: összefüggésbe hozom a véderőtörvényjavaslattal. (Halljak! balfelöl.) Az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-ára hivatkozom. Ez a szakasz azt mondja, hogy van egy magyar hadsereg . . . Gr. Batthyány Pál: Hol? Veszprémy István: . . . kellene lennie egy magyar hadseregnek, a mely az egész hadseregnek kiegészítő része. A törvénynek hivatkozott paragrafusa a közös hadseregről nem is tesz említést, hanem azt mondja, hogy az összes hadsereg mint ilyen, vezérlet és vezénylet tekintetében helyeztetik az alkotmányos fejedelem fennhatósága alá. Én nem akarom feszegetni az érzelmi okokat, nem akarom részletesebben fejtegetni azt, hogy mennyire van joga Magyarországnak az 1867-iki törvény alapján az önálló magyar hadsereg felállításához, de mégis egyet ki kell emelnem és hangsúlyoznom kell. Kiemelem és hangsúlyozom azt, hogy a mikor a törvény magyar hadseregről beszél, a mikor a törvény közös hadseregről mint ilyenről említést sem tesz, és a mikor a törvény 13. §-ában a védelmi rendszernek mint ilyennek megállapítását kizáróan a magyar országgyűlés hatáskörébe utalja, akkor nekünk a magyar hadseregről még az 1867: XII. t.-czikk érvénye és uralma alatt sem szabad lemondanunk. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Es nem is mondunk le, a mikor azonban azt látjuk, hogy nincsen, magyar hadsereg és reklamáljuk magunknak a magyar hadsereget, még azt is szomorúan kell tapasztalnunk, hogy épen magyar politikusok, a t. többség tagjai azok, a kik azt mondják, hogy magyar hadsereg nem is kell, mert hiszen a hadseregnek kettéválasztása a harczképességet és a nagy-