Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-332

308 332. országos ülés W12 megcsinálni, akkor oszlassa fel a képviselőházat. (Helyeslés a szélsőbaiodakm.) De akkor ugy, a mint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam mondotta, engedjen szabad folyást a választásnál a históriai erőknek, bizza a nemzet Ítéletére ez ügyek elbírálását, de ne hozza az ördög eszközeit, a pénzt, hogy megvegye a nép meggyőződését. Engedjen szabad folyást Magyarország históriai erői mérkőzésének, mint gróf Apponyi Albert mondta. Szívesen állunk elébe, szívesen veszszük fel a küzdelmet, sőt ez lenne a leghelyesebb megoldás. Minthogy azonban azt látom, hogy sem ezeket biztosítani katonai téren, választói téren, közigazgatási, igazságügyi téren, nem tudja, sőt az előzmények után azt sem birom elhinni, hogy az uj választásnál a kormány ne használná a meg nem engedett eszközöket ugy, mint a múlt választásnál, nem birom feltenni, hogy a magyar históriai erőknek mérkőzését tisztán és igazságosan megengedné : mindezeknél fogva én bizalommal a kormány iránt nem viseltetem, és a 'javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) ' Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Zlinszky István jegyző': Valentsik Ferencz ! Valentsik Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk I Halljuk /) A mi politikai és parlamenti viszonyaink között az ellenzéknek mindig a leghatalmasabb fegyvere volt a költségvetés megtagadása, illetőleg a költségvetési törvényjavaslat törvényerőre jutásának minden mesterséges eszközzel való megakadályozása. Báró Bánffy Dezső, a mi viszonyaink alapos ismerője, mondotta nemrég e parlamentben, hogy eddig még minden kormány megbukott, a mely ex-lexbe jutott. Teljes tudatában voltunk tehát annak, hogy a leghatalmasabb fegyvert adjuk ki kezünkből, a mikor a költségvetési törvényjavaslatnak törvényerőre jutása elé akadályokat nem gördítünk. És mégis annyira élt az óhajtás a törvényes rend iránt minden ellenzéki pártban, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) hogy épen az ellenzék volt az, a mely a költségvetési törvénynek előterjesztését kierőszakolta és az ellenzék magatartása tette lehetővé, hogy az a költségvetési törvényjavaslat kellő időben törvényerőre is emelkedjék. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez a tény élénk czáf olata annak a minduntalan felhangzó gyanúsításnak és vádaskodásnak, hogy az ellenzéki pártok a véderőj avaslatok ellen (Folytonos zaj. Elnök csenget.) az ő harezukat a hatalomraj utasba vetett reménységben indították volna meg, és egyúttal élénk czáfolata annak, hogy pusztán csak kalandhaj hászásból fordul az obstrukczió szélső fegyvereihez. Mi, t. képviselőház, politikai kalandokat nem hajhászunk és az ország rendjét merő önfejüségből január 23-án, kedden. koczkára nem teszszük. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az obstrukczió fegyvereihez csak a végső szükség esetében fordultunk és az obstrukczió a végszükség esetén, mint a kisebbségnek egyedüli harczi fegyvere, mindenesetre jogosult és indokolt. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy közöttünk sokan olyanok, a kik az obstrukczió fegyvereivel élünk, semmitől sem irtózunk jobban, mint az anarchiától, a melyet teljes szivünkből gyűlölünk. .Ugy érezzük, hogy a rend megteremtéséhez következetesen, teljes erőnkkel hozzá kell járulnunk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És a mikor, t. képviselőház, lelkiismeretünk egyedül kötelező parancsszavát követjük, és a mikor hazafias érzésünk azt diktálja, hogy az obstrukczió fegyveréhez kell fordulnunk, ez valósággal a mi tragédiánk, és csak azt mondhatjuk, a mit Luther mondott, hogy: itt állunk, igy cselekszünk, mert másként nem cselekedhetünk. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) T. képviselőház! Az igen t. kormány, a mikor megkötötte a fegyverszünetet, hosszabb időt nyert arra, hogy a fegyverszünet alatt a végleges békét előkészítse és az áldásos és békés munkálkodás korszakát megteremtse. Vizsgáljuk meg, mit tett a kormány az áldásos munka korszakának megteremtésére ? Az egész fegyverszünet alatt egyetlenegy lépést sem. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ugy tesz, mint hogyha a rendcsinálás munkája rá egyáltalában nem tartoznék, mintha halvány sejtelmével sem bírna annak, hogy mindazért, a mi a parlamentben történik, kizárólag csak ő felelős. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Máról-holnapra űzi a lehetőségek politikáját, de a holnaputánnal egyáltalában nem törődik, hanem, a mint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam igen helyesen mondotta, valóságos strucezpolitikával, homokba dugott fejjel várja, míg a vihar felette elmúlik, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ily körülmények közt a békét megteremteni természetesen nem lehet. Én az igen t. kormány eljárásának egyetlen esetben találnám meg a logikai indokolását: abban az esetben, ha az ellenzéki pártok joggal volnának vádolhatók azzal, hogy államellenes czóloknak és tendencziáknak hódolnak, hogy az, a mit ők követelnek, a kormány érdekeire veszélyes. De azt hiszem, hogy ezt a vádat hazafias ellenzéki pártok ellen senki sem támaszthatja, mert hiszen mi azt akarjuk, hogy ebben az országban valóságos parlamenti élet legyen. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt akarjuk, hogy a többség akarata érvényesüljön, legyen meg a parlamenti akaratnak az a mindent kikényszerítő hatalma, hogy szabadon, felsőbb hatalomba, mint elháríthatatlan akadályba nem ütközve, vihesse keresztül mindazt, a mit a fenforgó körülmények közt az