Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-322

322. országos ütés Í9Í2 január il-én, csütörtökön. 25 perenkivüli ügy vän, melyeket közjegyzőkkel és ügyvédekkel lehetne elvégezni, holott ezeket ma az állam. végzi a bíróságok utján. Ilyenek pl. a hagyatéki ügyek, csődügyek, az előleges birói szemle, a mely semmi egyéb, mint tényleges állapotnak és helyzetnek a felvétele. Természetes, hogy ilyen nagy intézmény megreformálása egyik napról a másikra nem megy, de vannak olyan kérdések, a melyeken segíteni lehetne a közjegyzői kérdéssel kapcsolatban is, és ez a mindnyájunk által ismert közjegyzőhelyettesi kérdés. Valaki ráadja magát erre a pályára, becsülettel küzködik, munkálkodik kevés fizetésért, természetesen mindig abban a hitben és reményben, hogy a kinevezések alkalmával elsősorban a szakmában képzettek és arra hivatottak fognak kinevezésben részesülni. (Felkiáltások a szélsőbálóldalon: Politikai jutalmazásra szolgál! Felkiáltások jobbfélöl: Olay !) Bizony politikai jutalmazás nem egyszer játszik szerepet. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Tartozom azzal a beismeréssel, hogy hibát ezen a téren követhettek el régen is, most is. Ugron Zoltán : A félmúltban is! Ráth Endre: Nem akarok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni, de kétségtelen, hogy a közjegyzőhelyetteseknek mai kétségbeejtő helyzetén valamikép segiteni kell. Ez a mód pedig csak az lehet, hogy a kinevezések alkalmával elsősorban ők jöjjenek figyelembe. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbálóldalon.) A közjegyzői kérdéssel ugy vagyunk, hogy csak az egyes kinevezések alkalmával foglalkoznak vele. A t. igazságügyminister ur legutóbbi beszéde alkalmával, mikor valamelyik képviselőtársam ezzel a kérdéssel foglalkozott, válaszában maga is elismerte, hogy a közjegyzői díjszabás elavult, úgyszólván szégyenletes borravaló-rendszer divik ezen a téren, mert 30—40—60 filléres dijat kapnak intelligens emberek. A minister urnak e nyilatkozatai után egészen biztosra vettem azt, hogy az egyszerűsítési javaslatban benne találjuk azt a két sort, hogy az 1880. évi LI. t.-czikk rendelkezései eltörültetnek és utasittatik az igazságügyminister ur, hogy a közjegyzői díjszabást rendelettel szabályozza. Ezzel legalább még segiteni lehet a bajon, de nincs benne az egyszerűsítési javaslatban, jóllehet az volna a legjobb mód, ha a minister ur felhatalmazást kérne a díjszabás kérdésének sürgős megoldására. Ma a közjegyzők általában ugy szerepelnek a köztudatban, mint a kik minden vagyonban és minden jövedelemben dúskálnak. Ha azonban méltóztatnak a statisztikát, a valóságot nézni, méltóztatnak látni, hogy vannak bizony közjegyzők, a kik igen jó helyzetben vannak, van továbbá vagy 25%, a mely jól meg tud élni, de az ezen felüli perczéntnek nem ritkán gondjai is vannak. KÉPVH. HAPlA 1910—-1915. XIV. KÖTET. Egy közjegyzői kamarának jelentésében olvastam, hogy van közjegyző, a kinek az elmúlt évi statisztikája szerint 394 eset volt a tevékenysége száma, 70—80—160 filléres jövedelem mellett, vagyis összes hagyatéki ügye, okirata, birói megbízása, letétje, óvási teljesítése stb. stb. ennyi ügyszámot tett ki. Székely Ferencz igazságügyminister: Menynyit kérem ? Ráth Endre: 394-et! Ezek előre bocsátása után ki ezeket a kérdéseket ismeri, tisztában lehet azzal, hogy az ilyen közjegyző a legjobb esetben megkeresett 2000—2500 K-át. (Felkiáltások a jobboldalon: Nincs olyan közjegyző!) Beck Lajos: A körmendi közjegyző is csak ötezer koronát keres! Ráth Endre: Az egyik dunántúli, vagyonos vidéken levő kamarának — az igazságügyminister urat talán érdekli, a szombathelyi kamarának — jelentése statisztikai adatokkal igazolja — és kérem, hogy a czáfolatokat épen erre a kamarára való tekintettel méltóztassék meggondolni — hogy 24 tagja közül csak kilencznek van annyi jövedelme, hogy megélhet. Darvai Fülöp: Az a kérdés, mi az életigénye? (Ugy van! jobbfelöl.) Ráth Endre: Szeretném a t. közbeszóló képviselő urakat névszerint a napló számára megörökíteni, hogy vájjon saját közjegyzőjükkel szemben is méltóztatnak-e ezen az állásponton lenni? (Derültség a baloldalon.) Egyszóval, a ki a közjegyzői kérdéssel foglalkozik, tudja, hogy a közjegyzőknek 4—5 %-a nagy jövedelemmel rendelkezik, 25 %-a tisztességesen megél, de a többi 70 %-nak nem ritkán gondja van. Az egyszerűsítési javaslatba fel kellett volna a minister urat hatalmazni arra is, hogy ne csak a bírósági és az ügyészi iratok, hanem a közjegyzői iratok selejtezését is rendelettel szabályozza. Méltóztassék elképzelni, annyit sem tettek a legutóbbi időkben a közjegyzői kérdésben, hogy legalább a közjegyzői okiratok selejtezése, szabályozása megtörtént volna. Ha megürül egy közjegyzői állás, kiszáll egy törvényszéki biró, a ki nem ritkán heteken keresztül drága pénzen kényszerítve van leltározni az idejét múlt választási névjegyzéket, az idejét múlt óvási könyveket, csupa olyan dolgokat, a melyek érvényüket már elvesztették. Méltóztassék elképzelni, milyen nagy akadályai ezek egyegy üresedés esetén a közjegyzői hivatal átadásának, illetőleg átvételének. Kötelességem elismerni, a mit már előzetesen is tettem, hogy mindazokért a kiáltó bajokért, a melyeket igazságügyünk egész szervezetében és egész vonalán találunk, nem tehetjük és nem is teszszük — ez a párt sem — egyedül az igazságügyminister urat felelőssé, Ellenben ismétlem azt, a mit beszédem bevezető részében mondtam, hogy arra kérjük az 4