Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-322

26 322. országos ülés 1912 január ll-én, csütörtökön. igazságiigyminister urat, méltóztassék komolyan meggyőződve lenni arról, hogy mindazok, a miket elmondtam — talán hivatkozhatom arra, hogy a gyakorlat embere vagyok — nem túlzások, hanem valóságok. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ha ugy a bírósági személyzet, mint pedig az ügyvédi kar és a közjegyzői kar bajain mielőbb gyorsan és gyökeresen nem segítenek, és az igazságiigyminister ur nem áll ezeknek a reformmunkálatoknak élére azzal a nagy határozottsággal, a mely most már a pénzügyminister úrral szemben többé nem a kérésnek, hanem a követelésnek álláspontját tartja jogosnak, akkor ezeken a kérdéseken javítva nem lesz, pedig javítani sürgős kötelessége lenne. Ez eddig nem történt meg. Nem fogadom el a tárcza költségvetését. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Beszkid Antal jegyző: Juriga Nándor! Juriga Nándor: T. képviselőház! Az előttem szóló igen t. képviselő ur nagy buzgalommal látott hozzá ahhoz, hogy az igazságszolgáltatást emelje az által, hogy mindazoknak a közegeknek, a kik az igazság keresésében és kiszolgáltatásában résztvesznek, a lehető legjobban emeltessék a fizetése, kezdve mindig felülről, a kúriai bírótól lefelé, a közjegyző uraktól a bírósági jegyzőkig. Legfeltűnőbb az, hogy azon állás fizetésének emelését és díjszabásának rendezését kérte, a mely közmeggyőződés szerint egyike a legjobb állásoknak az országban, t. i. a királyi közjegyzői állásét, a mely állások közül, ha egy megüresedik, még képviselő urak is tülekednek utána tizszámra, és még nem akadt királyi közjegyző, a ki le akart volna mondani azért, mert kevés a jövedelme és meg nem élhet. Sümegi Vilmos: De volt. Juriga Nándor: Meg vagyok róla győződve, hogy az az egy is, a kit kivételképen felhozott, szintén igen jó bőrben és húsban van, (Derültség.) és nem jutott még egyszer sem eszébe, hogy az a közjegyzői hivatás talán még sem jól -jövedelmez; és ha megüresedik — igen szeretném tudni melyik az a közjegyzői állás, — nagyon kíváncsiak lehetnénk valamennyien arra, nem akad-e újra talán országgyűlési képviselő is, a ki e közjegyzői állás után járna az igazságügyministeriumban. Egy hang (jobbfelöl): Nem szabad a törvény szerint. Juriga Nándor: Hát megpróbálná! Én ellenkezőleg, tekintettel a nép nehéz helyzetére és tekintettel arra, hogy milyen sokszor használják a közjegyzőket, főleg a legkényesebb ügyekben, az örökösödési ügyekben és hogy ezen örökösödési ügyek milyen bonyolultak, milyen hosszan húzzák el ezeket az ügyvedek, hogy még fiaikat is szándékoznak némely örökösödési ügyből éltetni és abból nekik kenyérkeresetet biztosítani, (Derültség.) épen azért a különböző közjegyzői irományok elkészítése és azoknak díjazása magára a népre a legsúlyosabban nehezedik és pl. éjjen az örökösödési pörökben kopasztják meg az örökséget képező tárgyakat és értékeket ugy, hogy az örökösöknek a közjegyzői dijak és az ügyvédi dijaknak a kifizetése után alig marad meg a fejszének a nyele, mindezért le kellene azokat szállítani. A bíróságnál is mindaddig, a mig vannak olyan exisztencziák az országban, a kiknek még a kenyerük sincsen meg — ilyenek pl. a fegyházi szolgák és általában a fegyházi tisztviselők, — mondom, mindaddig a bíróságoknál sem lehet emelni a fizetéseket, mert minek adni egy .más embernek szalonnára vagy kalácsra addig, a míg az egyiknek még kenyere sincsen. Elsősorban is a kis exisztencziák helyzetét kell megjavítani és a fizetésrendezésnél nem a curiai birákon kell kezdeni, nem a ministereken, generálisokon és ezredeseken, hanem alul a kis exisztencziáknál, és hogyha az országban mindenkinek lesz kenyere, hogyha a minimális exisztencziák jobb fizetése meg lesz állapítva, akkor lehet azután méltóbb és elismerőbb díjazásban részesíteni azokat, a kiknek a kenyerük mindenesetre, megvan. Épen azért ezzel az ügygyei kapcsolatosan egészen ellentétes álláspontot foglalok el, mint előttem felszólalt t. képviselőtársam, és szerényen azt vagyok bátor kérni az igen t. igazságügyminister úrtól, hogy ne ezekre irányítsa tekintetét, a kikről az előttem szóló t. képviselőtársam azt mondja, hogy megbotránkozással veszi tudomásul, hogy 3000 forint fizetésük van. Mit lehet ezen megbotránkozni ? Mit lehet ezen keveselleni ? Hány százezer és millió ember van az országban, a kinek 3000 forintos fizetés a legnagyobb örömet, a legnagyobb boldogságot jelentene! És ezzel szemben még elégedetlenséget látunk és kevésnek mondják azt, hogy ha valakinek 3000 forint a fizetése. Tessék addig nyújtózkodni, a meddig a takaró ér. Tessék az igényeket leszállítani. Igenis, legyen az igények tekintetében bizonyos nivellálás. Alulról igenis emelni kell az igényeket, hogy annak a kisembernek a minimális létexisztencziája biztosítva legyen és jövedelme növekedjék, de a kiknek megvan a maguk fizetése, azok az igényeiket szállítsák le és húzzák össze lábaikat addig, r a mig a takaró ér, és ne dugják ki azon. Éljenek észszerűen és szokjanak a közönséges polgári nívóhoz, és csak azután, ha nem lesz éhes ember ebben az országban, hogy ha minden embernek legalább vasárnap, IV. Henrik mondása szerint, egy -tyúk fői a fazekában, akkor tessék a generálisoknak, a kúriai bíráknak és a kir. közjegyzőknek a fizetését és a díjazását emelni! Hasonlóképen ellenkező álláspontra helyezkedem az igen t. képviselő úrral szemben a tekintetben, a mit az ügyvédekre vonatkozólag mondott. Valóságos apológiát zengett el az ügyvédek mellett és a községi körjegyzőket a zug-