Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-322

24 322. országos ülés 19Í2 január 11-én, csütörtökön. ügyeket az ő resszortjukba utalni, és pedig arra a mintára, a mely az orvosoknál bevált, hogy t. i. bizonyos fixumot biztosítanak neki. Ha erre a mintára a jogi szakértőnek is bizonyos, bármily csekély fixumot biztositanának egy-egy nagy községben, sokkal hamarább elérhetnők azt, hogy az ügyvédeknek nemcsak az úgynevezett boldogtalanabb része, de a komoly jogi munkával foglalkozó emberek is felkeresnék azokat a községeket, a melyek nem birósági székhelyek. T. képviselőház! Azt hiszem, a t. igazságügyminister ur szives lesz e kérdéssel bővebben foglalkozni; de mielőtt az ügyvédi kérdéstől végleg bucsut vennék, kérem a t. igazságügyminister urat, ugy is, mint az országos ügyvédi szövetség igazgató tagja tiszteletreméltó megbízásomból kifolyólag, hogy azt a nyilatkozatot, a melyet a közjegyzők előtt az ügyvédi karra tett, méltóztassék kellő sulylyal revokálni, illetőleg annak oly értelmet tulajdonítani, hogy annak azt a sérelmes jellegét, a melyet mi abból kiolvastunk, eliminálja. Székely Ferencz igazságügyminister : Meglesz ! (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre : Előre is köszönettel fogadom. T. képviselőház! Beszédem befejezéséhez közeledem. (Halljuk! Halljuk! a szeísöbaloldalon.) Kárpótoljuk a jegyzőket a hogy lehet, de ezen az ügyön segíteni kell. Hogy ne tűnjem fel ugy, mint a ki csak egy osztály érdekét képviselem, különösen, a mikor pártom megtisztelő megbízásából vettem igénybe hosszabb ideig a t. ház szives türelmét, foglalkozni kívánok a közjegyzői kérdéssel is. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Tudvalevő dolog, hogy a közjegyzői intézményt létesitő törvény életbeléptetésekor az 1874: XXXV. t.-cz. intencziója az akkori magyarázatok szerint az volt, hogy a bíróságot lehetőleg minden felesleges perenkivüli teendőtől mentesítse. Kitűnik ez az akkori igazságügyminister előadásából is, a ki oly erősen bízott az intézmény beválásában, hogy a pénzügyi bizottságnak az igazságügyről szóló budgetjelentésébe direkt felvétette azt. hogy a közjegyzőkről szóló törvény meghozatala alkalmából alapos remény van, hogy a bíróságok létszámát leszállíthatja. Az eredetileg helyes terv azonban talán épen a nagy jóakarat és igyekezet révén eredeti karakterét elvesztette, és eredménye lett a mai rossz, czélhoz és eredményhez nem vezető törvény. (Zaj. Halljuk! a szélsőbalóldalon. Elnök csenget.) Gr Batthány Tivadar: Dolgozzunk! Egy hang (jobbfelöl) : Szót sem szóltunk. Gr. Batthány Tivadar : Szavazhatunk megint, az jobb lesz. (Mozgás.) Ráth Endre: Talán nem koczkázatos az a kijelentésem, hogy jelen alakjában, nevében talán megvan, de hatáskörében nincs meg az a közjegyzőség, a melyet a törvény intencziója alapítani és megvalósítani szándékozott. Ma az, amit a közjegyző végez, legnagyobbrészt minden, csak nem közjegyzői intézkedés. Köztudomású dolog, hogy különösen vidéken a közjegyzői tevékenység legjelentékenyebb részét a hagyatéki ügyek tárgyalása foglalja el. A közjegyzői működés mintegy 80°/o-a ebből kerül ki. Azt azonban minden jogászember tudja, és maguk a közjegyzők is tudják, hogy a hagyatéki ügyekben az a rész, a melyet ők végeznek, nem közjegyzői tevékenység, hanem birói tevékenység, a mely azonban a bírói munkán nem segít, sőt mai formájában legtöbb esetben egyenesen késlelteti és hosszadalmassá teszi a birói hagyatéki munka befejezését. Azokban a ténykedésekben pedig, melyek a közjegyzők legjelentékenyebb jövedelmét képezhetnék, az okiratszerkesztés munkája, a permegelőzési funkeziók kérdésében a közjegyzők j)anaszai teljesen azonosak az ügyvédek panaszával, hogy a vidéki községi jegyzőkkel és a zugirászokkal ők sem képesek felvenni a versenyt. Ténytanúsítási hasáskörük, miként az igazságügyminister ur bölcsen méltóztatik tudni, úgyszólván semmi, és csaknem kizárólag a névaláírások hitelesítésében merül ki. (Felkiáltások jobbfelöl: Óvások!) A váltó-óvás — köszönöm, hogy mindjárt a textust méltóztatott megadni — mai formájában fenn nem tartható, már régen el kellett volna törölni, és hogy el lesz törölve, az ugyebár a legközelebbi jövendő kérdése, mert idejét multa alakiság. Szóval a közjegyzői intézmény mai alakjában lehetetlen intézmény, mert bármennyire bevált a közjegyzők tisztességét és korrektségét tekintve, de maga az intézmény mint ilyen tovább fenn nem tartható. Senkinek kétsége nem lehet az iránt, hogy hites helyekre minden országban, igy Magyarországon is szükség van, de felesleges állítani, hogy sehol annyi per nincs, mint náhink, a sok pernek oka j>edig, mint előbb is rámutattam, a zugirászkodás, valamint az, hogy bíróságaink nem képesek elvégezni a rájuk háruló munkát, még pedig jórészt azért, mert a bíróság ezen a rengeteg birói munkán kivül még olyan munkával is van terhelve, mely tulajdonkép nem birói munka. így például sok törvényszéket ismerek, és azt hiszem a t. képviselőház tagjai is ismernek, hol a törvényszék egy-egy birája nem csinál mást, mint a hitbizományi ügyeket kezeli. Nem tudom, hogy miféle birói munka ez, és melyik közérdek az, mely egy közpénztárból fizetett birót kíván lefoglalni arra, hogy h hitbizomány tulajdonosa, valamelyik herczeg, gróf vagy báró, vagy bárki, a ki azon kellemes helyzetben van, hogy hitbizomány élvezője lehet, egy korcsmát vagy a hitbizomány földjéből egy parczellát akar eladni, akkor ezekkel a kérdésekkel egy külön törvényszéki bírónak kell foglalkoznia. Ezeket az ügyeket el tudná végezni a közjegyző is, ha hatáskörébe utalnák. Ezer és ezer