Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-331

33Í, országos ütés 19l2 január 22-én, hétfőn: m a melyek ebből fakadnak, az egész nemzetnek javára származnak. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nincs egy párt, a mely, ha a nemzettel magát összeköttetésben akarja tartani, s a nemzet érdekeit és jogait akarja ebben a házban képviselni, a mely ebből erőt és támogatást ne meríthetne. Igen, azok nem találhatnak támogatást, a kik nem ezen utón akarják a hatalom czéljait szolgálni. a kiknek ez nem kell, a kiknek ezen egyenesen megnyilatkozott nemzeti akarat nem szükséges, mert ők ezen az utón nem is remélnek czélhoz jutni, hanem kell nekik a mesterséges felépítéseknek sokasága, a melyek eddig is uzuálisak voltak, a melyeknek erejével mindent produkálhattunk itt uraim, de a nemzeti élet megnyilatkozását és a nemzeti uralom erősségét produkálni egyáltalában nem tudtuk. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Ez az, a miért mi azt mondjuk, hogy a választási reform megvalósítása szükséges. Engedjenek meg, de én azt hiszem, hogy a monarchikus eszméknek sem válik nagyon javára a mostani állapot, a melyben mi vagyunk. Mert azoknak a czéloknak elérésében, a melyeket így maguk elé tűztek kormányok és többségek, az eszközökben nem nagyon válogatós'k, és nem nézik, hogy hol érintik a koronának tekintélyét és nimbuszát. Ha kell, áruba bocsátják a királyi kinevezéstől függő kinevezéseket, rangadományozásokat, a melyeknek segélyével ha a hatalmat gyarapíthatják, nem válogatósak abban, hogy ezen királyi czimeket és rangokat kinek adják. Justh Gyula : A többség kasszáját kell gyarapítani ! (Zaj. Elnök csenget.) Holló Lajos : Ha egyszer kívánatos, hogy a király által kinevezett (Zaj. Elnök csenget.) és állásuk méltóságában megerősített királyi tisztviselőket, a kik gyakorolják a végrehajtás jogait, apró csekély kortesérdekekből érdekeikben megsértsék, családi exisztencziájukban tönkretegyék, az ország egyik végéről a másikra helyezzék át, akkor nem válogatósak abban, hogy az ilyet keresztülvigyék, hogy nagy társadalmi rétegeket korrumpáljanak, azokban az eskünek, a szónak és mindeneknek szentségét és tisztaságát lerontsák. (Igaz ! TJgy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldaton.) Ilyen irányban sem tesznek szolgálatot a monarchikus eszmének. És ha azt kell odaállítani, hogy igenis, ezek az ellentétek onnan keletkeznek, mert az uralkodónak akarata ellentétben van a nemzeti akarattal, ezt a felfogást és ennek az eszmének hirdetését sem mellőzik, ezeket is harczba viszik, és ha épen az adja meg a jogosultságát egy pártnak, hogy nem akar harczot, nem akar küzdelmet az uralkodóval, és oly esetekre, a mikor a nemzeti jogok törvényben vannak biztosítva, kimutatják, hogy az uralkodó akarata és törekvése a nemzet akaratával és törekvésével ellentétben, áll: ez sem az az ut, a melyen a monarchikus eszmét gyarapítani és erősíteni lehet. Csak az a helyes ut, a mikor az uralkodó és a nemzet a maga törvényes terrénumára rávezettetik, hogy akkor, a mikor KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XIY. KÖTET. egy uralkodó előtt az, a választás van, ne ä felforgatás eszméjét juttassa uralomra, hanem a nemzeti élet természetes megnyilatkozása elé akadályokat ne gördítsen, hogy, a mikor a nemzet a maga gazdasági életének előhaladására a kellő intézmény felállítását követeli, a mely intézmény minden államban az állam egyik szükséges appertinencziáját képezi, az állam gazdasági gyarapodásának fejlesztésére, akkor az uralkodó ne gátolja msg vétójával a nemzet gazdasági gyarapodását, ipari fejlődésének ex'sztencziáját. Es a mikor jönnek közjogi téren a követelések, egyformán kiforrott és megállapított követelések, a melyekben a pártok mérséklettel, bölcsen felállítják a követeléseiket, akkor az uralkodó ne alkalmazza ezekkel szemben a vétóját, hanem az ilyen jogos kívánalmakhoz, talán némi tárgyalás, némi közbevetett intézkedések mellett adja meg hozzájárulását. Itt az ut a monarchikus eszmék megerősítésére, itt az útja annak a békének, a melynek megteremtésére a nemzetnek szüksége van, a mely tudja, hogy a dinasztia bizalmában, a dinasztia rokonszenvében és hozzávaló őszinte, igaz érzelmeiben neki nagy ereje és támogatása van. Ez az ország és a nemzet tudja, hogy neki é földön más irányban kereskedni valója, összeköttetéseket haiszolni valója nincsen, neki a dinasztiában, az Ausztriával való állami szövetségében saját jólétét, gazdasági gyarapodását előmozdítani elsőrendű kötelessége. De akkor kell áthatva lennie a dinasztiának is attól, hogy a régi nagy imperialisítikus politikájával, nagy előnyomulási politikájával, szakítania kell és e nemzet erőgyarapodását, kultúráját szolgálni neki ép ugy hivatása, mint a nemzet bármely gyermekének, fiának. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es most még emlékeztetem a t. képviselőházat, hogy ennek az imperialisztikus politikának csak a legutolsó időben milyen súlyos jelenségei mutatkoztak. A mint megszűnt nyugat felé a vágy és lehetőség, hogy a szuverén jogok kiterjesztése keresztülvihető legyen, ez keleti irányban jelentkezett. Nem terjeszkedem ki arra, hogy a hódítás, mely keleten és délen történt,, mennyire szolgálja a magyar politikai életet, a magyar gazdasági életet. Hisz tudjuk, hogy hivatalnokokkal van megrakva, gazdasági intézményekkel van- megrakva az a terület, a melyek, azt hiszem, legkevésbbé vindikálhatják, hogy magyar eredetűek, származásúak. Hiszen egy gazdasági intézetünk, pénzintézetünk előnyomulása is mily nagy ellenszenvvel találkozott a túloldalon, annak is jogait és befolyását visszavonni és meghiúsítani kellett. Erre nem is akarok kiterjeszkedni. De láthatják a következményeket, a melyek közjogilag is e helyzetből, reánk nézve származtak. (Ugy van! a bal- és a, szélsőbaloldalon.) Láthatják, hogyan szövődnek az állami területeken keresztül a szálak, a melyek Bécsbe visznek, hogy ezekben a hódított szláv tartomá37