Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-331

£§Ó $3i. országos ülés 1912 január 22-én, hétfon. nyolcban, a mi szláv tartományaink segítségével építsék fel az ellenhatalmat, a melylyel esetleg Magyarország függetlenségi és önállósági törekvéseivel szemben egyensúlyt kell megállapítani. Itt van azután a trialisztikus törekvéseknek a veszedelme, melyek nem szűntek meg, nem is ott keletkeztek, hanem a szálai mennek feljebb és az elmúlt kormánynak egyik törekvése volt, melyet érvényesíteni is kívánt, hogy elengedhetetlen feltétele a további békés kormányzatnak az, hogy ezek a szálak elvágassanak, táplálást felülről ne nyerjenek, mert ha felülről táplálva nincsenek, akkor olyan erőre nem tehetnek szert, hogy Magyarország integritását és belbékéjét veszélyeztetni képesek legyenek. Nekünk mindig küzdenünk kell közjogi helyzetünk nehézségeivel és egyúttal látnunk kell azt az ádáz munkát, a gyűlölködésnek és izgatásnak terjesztését, melyet Magyarországhoz tartozó területeken a magyar nemzet Megésziszitő részét képező népek hangulatában és lelkében végeznek. Ez a szomorú következménye ezen imperialisztikus politikának, mely Magyarország exisztencziájával és érdekeivel semmi összefüggésben nincs. Ezek azok, melyek bennünket arra vezetnek, hogy továbbmenő követeléseket állítsunk fel, ne csak azt, hogy a véderőtörvényben nemzetünk kívánságait respektálják, melyekhez mindig ragaszkodunk. Abban az irányban is kell a nemzet kívánságait teljesíteni, hogy a nemzeti és állami jogok elismeréséül a közjogi botlások és hiányok kiküszöböltessenek, de e mellett szükséges, hogy alkotmányos életünk is megerősítést nyerjen. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy mi erőszakosan kötjük össze a két kérdést, hogy a véderőnek és a választói jognak semminemű közössége nincs, és hogy uj dolog a mi álláspontunk. Lehet, hogy uj dolog annyiban, hogy most megint hangoztatjuk; de hogy Irányi Dánieltől kezdve a függetlenségi politikának állandó követelése, állandó programmja olt a választójog megalkotása, ehhez kétség nem férhet. Hogy nem uj dolog volt ezeknek aktuális kérdésekké való tétele, erre nézve hivatkozhatom arra, hogy Széll Kálmán kormányzata idejében nagy akczió indult meg a néppárttal és a függetlenségi párttal karöltve, hogy Széll Kálmánt egy ilyen irányú akczió keresztülvitelére megnyerjék. Ez az akczió folyt tovább gróf Tisza István ministerelnöksége és kormányzása alatt, mikor egy nagy parlamenti harcz dúlt itt, melynek megszűnésének ára volt ez. Tóth János t. képviselőtársamra hivatkozom, ki e közvetítéseknek akkor egyik részese volt, hogy a parlamenti harcz megszűnésének egyedüli ára volt, hogy ezen parlamenti reform még azon az országgyűlésen keresztülvitessék. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek mellett ott van, a mire t. képviselőtársam is hivatkozott, a koronának és az akkori kormánynak megegyezése arra nézve, hogy először is megalkottatik az általános választói jog, azután vitetnek keresztül a véderőreform kívánságai. Erről a megegyezésről lehetne azt mondani, hogy csak egy kormánynak az uralkodóval való megegyezése volt, mely a további kormányokat ebben az irányban nem kötelezi. De annak megítélésénél, vájjon ez a nemzet véleményének igazi kifejezése volt-e, van egy támpontunk, mert ez a programm a nemzet ítélete és bírálata alá lett bocsátva, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) vájjon előbb az általános választójog megalkotását követeli-e, és azután a véderőreform megalkotását. Egy nagy választás, szabad választás igazolta ezt. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Tiszta választás volt. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Holló Lajos : Az általános választói jognak ekként kormányzati programmá tétele szentesítést nyert a nemzetnek csaknem egyhangú ítélete által. De hol voltak akkor azok, kik ma azt mondják, hogy ez felforgató törekvés, hol voltak, hogy azon a szabad választáson ki nem álltak a nemzet elé és nem akarták meggyőződésük számára a nemzet többségét megnyerni ? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hol voltak, miért vonultak félre hitükkel ? Azt mondják, hogy ez nemzetfelforgató, veszélyt okozó programm. Hiszen kormányzati programm volt, ennek következtében tehát fel kellett volna a nemzetet világosítani arról, hogy romlására vezet. (Ugy van! baljélől.) Az nem politikus, az nem államférfiú, — bocsánatot kérek, még a hazafiságnak határait is érinti — a kinek belső meggyőződésében él az, hogy egy kormányzati programm keresztülvitele felfordulást és romlást jelent a nemzetre nézve, és nem áll ki a fórumra, még ha egyedül van is, és nem mondja azt, hogy : Álljatok meg ezen az utón, mert az általános választói jog megalkotása romlásba viszi az országot. (Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Nem láttunk semmi ellenvetést az ellenkező felfogáson levőktől. Winkler Bertalan : Dehogy nem ! (Ellenmondások és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Elbújtak !) Sümegi Vilmos : Ha titkos szavazás lesz és nem lesz pénz, mit csinálnak? Hányan jönnek be? (Zaj.) Kubinyi Géza: Miért nem csinálták meg a koaliczió alatt? (Ugy van ! a jobboldalon.) Bujanovics Gyula : Akkor nem tették ! Elnök (csenget) : Csendet kérek. Holló Lajos: Most azután előállanak a veszélyességi teóriával és azt mondják, hogy veszélyes az országra az általános választói jog megalkotásának követelése. Hogy pedig ezt a teóriát kissé hirdetni is lehessen, közben be kellett valamit csempészni, azt t. i., hogy itt a függetlenségi párt minden korlát és feltétel nélkül való választói jogot akar megteremteni, ránk kellett ezt disputálni az illetőknek, — és a sajtónak különösen — a kiknek semmi eszköz sem rossz, ha azokat a törekvéseket, a melyeket az ellenzék és különösen pártunk az általános választói jog terén táplál, a dehonesztálásnak, a gyanúsításnak csúnya fegyverével kell befeketíteni, a kiknek nem volt rossz