Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-331

288 331. országos ülés 1912 január 22-én, hétfőn. is érvényesüljön ; ezek a legelemibb kívánságok volnának, a melyeket egy hadsereggel szemben táplálnunk kell és a melyek terén hogy ha nem is bírunk egyszerre teljes erővel előnyomulni, a lépésről-lépésre való küzdelmet egyáltalában feladni mégsem lehetséges. Végre az utolsó követelmény ebben a kérdésben, hogy csak az összefoglaló szempontokra mutassak rá, azoknak a stratégiai előnyöknek a megkövetelése, a melyeket a hadseregnél áldozatok nélkül is el lehet érni. Hiszen nemcsak azért van a hadsereg, hogy azt nem tudom milyen felülről jövő szeszély vagy felülről körvonalazott elvek és eszmék szerint dirigálják és szervezzék ; (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) a hadsereg azért van, hogy a küzdelem idejében a legnagyobb stratégiai értéke legyen meg; hogy azzal a befektetéssel, a melyet reá áldozunk, a győzelem legtöbb esélyét nyújtsa és ez teljesen ki van zárva olyan hadseregnél, a melyben a küzdők érzelmi egysége, (TJgy van ! ügy van ! a szélsöbaloldahn.) származásbeli egysége, nyelvi egysége hiányzik és a hol ezeknek hiánya a zavaroknak egész nagy chaosát fogja előidézni. Ez ki van zárva ott, a hol nem azon hadsereg nemzeti sovinizmusának legmagasabb fokra való csigázásával megyünk bele a küzdelembe. Ennek következtében ezektől is, a melyek áldozatot nem kivannak, önként fosztjuk meg azt a hadsereget, a melyben a magyar nemzeti állam az ő biztonságát találhatná. (Igaz ! TJgy van ! a szélsöbaloldahn.) Es az utolsó dolog e kérdés tekintetében, a melyet itt ellenünk felhoztak és a melyre gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam is ékesszólóan rámutatott, hogy tehát ezeket a köve teleseket, a melyeket mi felállítunk a véderővel szemben, a melyeket felállítottunk tíz évvel ezelőtt is és 10 éven keresztül is, hogy ezek egy elmaradott állásjjontot képviselnek ; hogy ezek régebbi, elmúlt századoknak középkori felfogását tüntetik fel. En felütöm azt a törvénykönyvet és abban Deák Ferencz által és más államférfiak által megalkotva (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) ott találom azt, hogy a hadsereg ujonczmegaj áldásának feltételeit maga a törvényhozás állapítja meg. (Élénk helyeslés a széhöbaloldalon.) Ezen eszmének mostani letéteményesei bennünket vádolnak meg, hogy mi egy kiskorú, elmaradott álláspontot képviselünk; szatócspolitikát, követünk, azok a bölcsek pedig, a kik e törvényt megalkották, ott lefektették, s törvénybeiktatták ezeket az elveket, a melyeket most ezek ki akarnak tépni onnan, mint egy elmaradt kornak hagyományait és itt. mint egy alkotmányellenes törekvést akarják azt feltüntetni, holott az egész világ művelt, alkotmányos nemzetei ezen a téren haladtak előre; az uralkodó szertelen és túltengő jogait épen ezeknek a feltételeknek a, megállapitásával szorították mindig szűkebb és szűkebb térre, míg végre az egy ilyen nagy alkotmányos biztosítékban nyert kijegeczesedést, a minő az 1867 : XII. t.-czikk ezen mtézkedése, a melyet most igy fitymálva, lenézve, semmire sem becsülve kell a t. túloldal padjairól látnunk. (Ugy van ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Igenis ezek visznek bennünket arra a meggyőződésre, hogy itt a kizárólag katonai téren való megoldást el nem lehet érni. Hogyha mi itt a legnemesebb törekvésekkel megyünk is előre, hogy egy nagy jogot legalább részben mindig előbbre és előbbre gördítsünk, elébünk áll az a rettenetes nagy akadály, a melyet velünk szembehelyeznek, a királynak akarata, a királynak ellenmondása és az a segítség és támogatás, a melyet politikusok nyújtanak nekik olyan eszközök felhasználásával, melyek az alkotmány letörését jelentik. Ott tartunk, hogy nem vagyunk képesek előrehaladást csinálni alkotmányos életünk gyengesége és törékenysége miatt. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbáloldalon.) Mondjunk egy példát reá. 1905-ben és 1906-ban ime bírtunk mégis egy előrehaladást csinálni. Gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur azt mondotta a múltkor, hogy azért, mert az akkori kormányelnök ügyetlen volt talán az eszközökben. Én elfogadom, hogy kis ügyetlenség van abban, hogy ha pénzt használnak, nem elég pénzt használnak, ha erőszakot használnak, nem elég erőszakot használnak. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Talán itt az ügyetlenségnek ez a folyománya bekövetkezett. De én nem hiszem, hogy ez volna az oka annak, hogy az 1905-iki nagy változás bekövetkezett; inkább azt hiszem, hogy az, hogy akkor, a már éveken keresztül folyó általános nagy harcz volt ebben a parlamentben, ez a parlamentben és a parlamenten kivül az indulatokat, a szenvedélyeket felkorbácsolta, és ebben a sajtónak közérzése is segítségünkre sietett és azután egy szerencsétlen erőszakos lépés folytán a szenvedélyeknek túlcsigázása olyan fokra emelkedett, hogy az már az egész nemzetben a felháborodásnak és a lelkiindulatoknak lenagyobb mértékét idézte elő. Ez hozta létre szerintem az 1905-iki változást. De lehet-e nekünk arra támaszkodnunk, hogy mindig ilyen eszközök segítségével, nemzeti életünk feldulásával, törvényhozási működésünknek általános megakasztásával ós • meghiúsításával, ezen az utón iparkodjunk felkorbácsolni a nemzeti szenvedélyeket és ezen az utón iparkodjunk a hatalom erejét megdönteni ? Ez nem rendes alkotmányos élet, senki sem vonja azt kétségbe, hogy ez nem. egészséges állapot; azért kívánjuk, hogy az egészséges alapokra legyen helyezve, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy ne a véletlen szenvedélyeknek játéka, hanem az állandó alkotmányos alap legyen olyan, a mely tiszteletreméltó, a mely a nemzeti akaratnak hamisítatlan megnyilatkozását lehetővé teszi. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék azt hinni, a mint Apponyi Albert gróf t. képviselő ur is mondotta, hogy ez erőszakolása a mi részünkről, saját programmunknak a többségre való ráerőszakolása. Nem, uraim, ez nem a mi programmunk erőszakolása, ez nem ennek a pártnak, vagy más pártnak, vagy egyes politikusoknak érdeke, hanem azok az előnyök,