Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-331
331. országos ülés 1912 január 22-én, hétfőn. 285 Sürgős és szükséges, mert tudjuk, először, hogy Magyarországnak és Ausztriának is kötelessége emberséges szempontból azoknak a nagy szocziális reformoknak keresztülvitele, melyeket a művelt nemzetek már belevittek hadseregükbe azzal, hogy a szolgálati időt leszállították. Nekünk is meg kell óvnunk polgárainkat attól, hogy a hosszú szolgálati idő révén gazdasági érdekeikben, családi életükben szenvedjenek súlyos károsodást. Szívesen hozzájárulunk tehát ahhoz, hogy ezeken a hiányokon a maga helyes formájában létszámemeléssel segítsünk. Hozzájárulunk azért is, mert tudjuk, hogy az a helytelen eljárás követtetett, hogy a meglévő keretekből vonták el uj alakulatok létesítésénél a szükséges anyagot ós most arra kell magukat rászánniuk, hogy a hadi egységek számát kevesbbitve, azokat teljes erővel és tartalommal töltsék meg, vagy pedig tényleg ki kell egészíteni ezeket, hogy a régi számban, régi keretekben megmaradhassanak és a kellő tartalmat elérhessék. Ezek miatt sürgős a létszámemelés, de hogy haderőnk mai állapota mellett is ne volna elsőrangú hozzánk és anyagi viszonyainkhoz mérten, ezt tagadjuk, és a létszámemelés ellen való küzdelmünket nem fogják elhallgattatni ezzel a rémitéssel, ezzel a mi ellenünk intézett támadással és váddal, mert ebben mi igazságot és jogosultságot nem találunk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Még egy dolgot akarok kiemelni előzetes szempontból. A másik vád és támadás ellenünk az, hogy mi a saját hadseregünktől, a saját nemzeti erőnktől és létünktől tagadjuk meg a fejlesztést. Tartsunk csak gazdasági szempontból egy kis szemlét e kérdés felett. Az előtte való napokban tanúi voltunk egy harcznak, a mikor életpályájuk kezdetén álló fiatal emberekre valóban a kegyetlenség és embertelenség zuhanyát akarták zúdítani. Két- és hároméves akadályt akarnak még elébük állítani, a míg a kenyérkereseti pályához jutnak, mert olyan nagy az özönlés erre a térre, és olyan kicsi a megélhetés lehetősége, hogy Magyarország ,művelt ifjúsága elé ilyen gátakat kell állítani. És ezzel szemben itt van egy nagy tér az érvényesülésre; a melyről mindannyian tudunk, de nem hatolunk bele annyira a kérdés gyökerébe. Itt van a hadsereg, a, melynek szolgálatában 17.463 tiszt áll. Ebből magyarul beszélő magyar honos 2770, tehát az összes közöshadseregbeli tisztek 16°/o-a. Nem is keresem, hogy születésük szerint magyar családok gyermekei, csak azt nézem, hogy a magyarultudó intelligencziából soroztatnak-e, habár Horvátországban, vagy talán az ország más vidékén is születtek. Ezt nem engedhetné meg magának egy szegény nemzet, a melyiknek igazán törekednie kellene minden irányban gazdasági életének az erősítésére, hogy az idegen társadalmak művelt ifjai ennyi és ennyi ezrének a számára nyújtson exisztencziát, a mikor a saját társadalmának, a saját családjainak gyermekeit nem tudja eltartani. És milyen büszkeséggel hirdették az urak, hogy ők nem olyan utópiák után küzdenek, a minőket mi hajszolunk, hogy azok elérhetetlenek, hanem ők a kérdéseket reálisan ragadják meg; és azt mondották, alapítottunk mi nagy alapítványokat, a melyekben most biztosítjuk, hogy a magyar családok gyermekei fognak hozzájutni a katonai neveléshez, s ha nem is egyszerre, de évről-évre fogjuk a hiányt pótolni. Tehát a jövő, ez az a gondolat, a mely itt megnyilvánul. És nézzük meg ennek a jövőnek a képét már a jelenből. Ezt megmutatják ugyebár azok a katonai iskolák, a melyekben ott vannak a magyar alapítványi helyek is. Nézzék meg azokat a mi pénzünkön létesített alapítványi helyeket, kiknek a gyermekeivel töltik be azokat ? 1908/909ben, a legutolsó időben 954 magyar anyanyelvű növendék volt és 753 nem magyar anyanyelvű a magyar honosok közül. (Mozgás.) A kincstári helyeken 1908/909-ben 79°/ 0-ban katonatisztek és katonai alkalmazottak gyermekei voltak, ez azonban nem volt elég, mert fokozni kellett és a következő évben, 1909-ben ezt a °/o-ot már felvitték 83'6%-ra, ugy hogy magyar anyanyelvű ifjú ezekben az intézetekben 1908-ban volt még 25'6°/o, holott 1910-ben és 11-ben már csak 23'l 0 / 0 . (Mozgás a baloldalon.) így nevelik tehát a jövő nemzedéket, nevelik ugy, hogy azokba a tiszti iskolákba ma sem abban az arányban veszik be az ifjakat, amelyekben szükséges volna abból a czélból, hogy a magyar tisztek létszáma jelentékenyen növekedjék . . . Jakabffy Elemér: Nem jelentkeznek! Holló Lajos: . . . hanem ma is a régi rendszer uralkodik, és a mi általunk fentartott nagy alapítványokat odaadják azoknak a nem mondom érdemteleneknek, hanem mégis azoknak az eddigi tiszti családoknak, a kiknek csak egyetlenegy hibájuk van, az, hogy mindenütt lehetnének tisztek, lehetnének az ő hazájukban is, de mégis Magyarországon teszik a tisztikar zömét és foglalják el a magyar ifjak helyét. Ez nem jogosult dolog. És a ki abba helyezi reményeit, hogy a jövendő nekünk fog igazat adni, mert tettünk alapítványokat, mert alapítottunk iskolákat, a melyben a magyar ifjúságot nevelhetjük, az ám nézze meg ezeket a számokat. Az előadó urnak a legutolsó delegáczió alkalmával felhozott adataiból veszem a magam adatait, mind igaz, és mind azt mutatja, hogy semmi előrehaladást ezen a téren nem teszünk. Nekik kell egy kasztszerű tisztikar, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a melynek bizonyos százalékban szabad magyarnak lennie; ezeknek egyik fele olyan magyar, a ki 'magyarul nem tud, tehát ennek csak egy részét emelem ki; abban a korban, a mikor a tiszti iskolába belép, tizennégyéves korában, vagy magasabb
