Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-331

286 331. országos ülés 1912 január 22-én, hétfőn. korban lép be, tehát nem ment olyan iskolán keresztül, a hol az állam nyelvét megtanulhatta volna, s ha Magyarországon élt is, semmi közösséget nem vállalt sem ő maga, sem az ő családja a magyar társadalommal és a magyar közélettel, a magyar nemzetet még arra sem tartotta méltónak, hogy annak a nyelvét elsajátítsa. S ha a magyar állam nyelvét nem tudja és ugy lép he abba az iskolába, akkor elképzelhető, milyen érzelmekkel, milyen felfogással viseltetik a magyar állameszme és a magyar közjog iránt. Ez az egyik része a dolognak az, hogy a saját hadseregünktől tagadjuk meg a támogatásunkat; a másik része az, s ez inkább már a közjogi térre játszik át, hogy nemzeti létünket és állami biztonságunkat veszélyeztetjük a véderőtörvény késleltetése által. Nemzeti lét! .Rendkívül nagy szó. Nemzeti lét, a mely ebben a hadseregben kifejezésre jut és megtestesülve van! A nemzet, az állam biztonsága tehát ennek a hadseregnek a czéljaihoz hozzá van fűzve. Ezt hirdetik. De Liszen történelem is van a világon, a történelem lapjait is kell lapoznia annak, a ki ilyen állításokat koezkáztat meg és meg kell néznie annak a hadseregnek azon értékét, azon hivatását, azon munkáját, a melyet a történelem folyamatán keresztül dokumentált. Mi volt ennek a hadseregnek a hivatása, mondjuk csak a legutóbbi században? A dinasztia szuverén jogainak kiterjesztése minél idegenebb területekre, nem az államok nemzeti életét erősíteni, biztonságát szolgálni, hanem minél távolabb elkalandozni Nyugatra, vagy talán Délre, a hol van egy terület, a melyen a szuverén jogoknak időlegesen való állományát felállítani lehet, elmenni Spanyolországba, Schlezwig-Holsteinba, Lombardiába és mindenfelé, a hol volna egy alkalom, hogy a hadsereget a harcztérre lehet vinni, és arra a területre a háznak szuverén jogait kiterjeszteni. E szuverén jogok megtartásáért és sokszor elvesztéséért is azonban azon népek millióinak vért kellett áldozni, (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) a nélkül, hogy azon nemzeteknek, különösen pedig Magyarországnak csak egy lépéssel való előrehaladása is e nagy imperalisztikus czélok által szolgálva lett volna. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azt hiszik, hogy olyan jámbor dolog volt ez Magyarországra, hogy mi olyan szűzen és aclósságmentesen mentünk keresztül a legutolsó évszázadok epocháin. Hiszen csak egy századdal azelőtt, a mikor a nagy harczok vívattak, az akkori államkölcsönöket nem vették fel idegen államokban, a népektől vették fel mindenféle államjegyek kibocsátása által és a mikor a háborúnak vége volt, megsemmisítették az értékeket. Több mint másfél milliárd az, a melyet Magyarország ezen a téren egy évszázad előtt viselt. És most, a mikor egy fél század előtt a német hegemóniának volt a nagy mérkőzése, vájjon milyen eredménynyel végződött a biláncz Magyarországra nézve? Hiszen a legutóbbi törvényben elfogadtuk, hogy körülbelül 1,300.000 vagy 1,400.000 K az, a mit a függő adósságokkal kiegészítve Magyarországnak át kellett venni. Ezek voltak azok a váltságdijak, a melyekkel meg kellett fizetni e hadseregeknek küzdelmeit és vereségeit. Tisztában vagyunk azzal, hogy mit szolgál ez a hadsereg, és önök is tisztában vannak azzal, hogy nem a nemzeti államot szolgálja, mert ha ezt szolgálná, nem zárná ki kebeléből mindazt, a mi e nemzeti törekvések kifejezése. (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Szolgálja ma is annak az egységes nagy germán szellemnek és hatalomnak az erejét ebben az országban, a mely szellemnek bélyegét rá akarják nyomni erre az országra is, és azonkívül szolgálja a terjeszkedő császári hatalom imperialisztikus érdekeit, a melyek a népek érdekeivel nem törődve, mindig csak előbbre vinni akarták a hatalom kiterjesztésének és a birtokállomány gyarapításának kérdését. Az lenne Magyarországra áldás és ennek be kell következnie, hogy akadjon, a ki a dinasztiát rávezeti a nemzeti alapra és megmondja, hogy Európában nincs már elfoglalni való terület, térjen tehát a nemzeti nagyság és állam kiépítésére, ebben keresse jólétének gyarapodását, fűzze össze egész lényét és egyéniségét azon nemzetek lényével és egyéniségével; mert ebben volna a dinasztiának hivatása. Ez esetben is a hadseregnek egész jellege, konczepcziója, összeállítása változást szenvedne, mert nem akarna szembeszállani a nemzeti törekvésekkel, hanem a nemzeti törekvések legfőbb megvalósításául és csúcspontjául állitanók be a haderőt és a hadsereget. (Éljenzés és taps a haloldalon.) így vagyunk tehát azzal, a mit gróf Apponyi ' Albert t. képviselőtársam a véderőj avaslatoknak talán csak egy részére vonatkozólag a lényeges hiányok Irimutatásánál elmondott és a melyek nem fedik e téren sem azt a küzdelmet, a melyre a nemzeti élet rá akar térni, hogy, a mint ő mondta, a katonai szervezet ne legyen idegen test és idegen szervezet az államban. Négy irányban merülnek fel e kívánságok minduntalan és ha keresztül is mennének a véderőj avaslatok, ezek a kívánságok meg nem halnak, mert a míg meg nem valósittatnak, a nemzetnek lelkéből és törekvéseiből kiirthatok nem lesznek. (Igaz I Ugy van! a szélsobaloldalon.) Egyik törekvésünk mindenesetre anyagi téren áll, hogy tudniillik ezek a terhek Magyarország anyagi teherviselési képességének arányában szabassanak meg. Es itt azzal a sajnos és szomorú jelenséggel találkozunk, hogy bár áldozatokat kérnek és kívánnak tőlünk, Magyarországtól, és Ausztriától is, ezek az áldozatok mégis nem kizárólag csak arra fordíttatnak, hogy a mi harczképességünk