Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-331
331: országos ülés Í912 január 22-én, hétfőn. 281 szilárd alapokon azután a nemzeti jogainkért való küzdelmet sikerrel fel vetessük. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nekünk a nemzeti uralmat kell megerősítenünk ebben az országban, (Helyeslés a szélsőbaloldalon,.) nem a lázadás szelleménél fogva, mert egy alkotmányos nemzet nem lázong akkor, midőn fejedelmi ura jogainak tiszteletbentartása mellett saját alkotmányos jogainak tiszteletbentartását is kívánja, azoknak kiépítését akarja és azoknak az erőszakos eszközöknek használatát sikertelenné kivánja tenni, a melyek ebben a véderő vitában most, ime, utolsó pontként a jelen kormányzat idejében e czélok elérése érdekében igénybevétetnek. Itt van annak az alapja, t. ház, hogy mi messzebbmenő követeléseket táplálunk ; messzebbmenő kívánságokat hangoztatunk, a melyeknek megvalósításához kötjük azoknak a fegyvereknek további igénybevételét vagy elhagyását, melyeket a véderővitában eddig használtunk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mielőtt ezekre a kérdésekre talán egy kissé bővebben rátérnék, részint az igen tisztelt előadó ur fejtegetései kapcsán, részint pedig a szőnyegen lévő törvényjavaslatnak tárgyalásaként eg}^-két megjegyzésre kell szorítkoznom, a melyek nem e politikai természetű tárgyakra vonatkoznak. (Halljuk ! Halljuk !) Az igen tisztelt előadó ur ezt a költségvetést mint nemzeti fejlődésünknek nem tudom milyen hatalmas bizonyítékát tünteti fel, (Derültség a szélsőbaloldalon.) a melyből nagy, messzemenő közjogi és más következményeket lehet levonni. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) En e költségvetés egy pontjában mindjárt megtalálom azt, a miből bizonyos következtetéseket le lehet vonni, a mely következtetések azonban sajnálatraméltó következtetések és a melyek nem a mi gazdasági életünk előnyeire mutatnak. (Halljuk !) Régebben, boldog időkben, naiv korszakok alatt, méltóztatnak rá emlékezni, midőn még olyan pénzügyministereink voltak, a minő Kerkapoly is volt, őszintén feltárták az ország előtt, hogy költségvetésünkben egy 10—20—30 milliónyi hiány mutatkozik. Akkor ennek következtében nagy j^ártválságok állottak be és az egész fúzió az akkori balközép és a Deák-párt között épen azon okból következett be, mert az ország gazdasági, pénzügyi helyzetében nehézségeket találtak, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A modern pénzügyi tudomány ezekkel az elvekkel szakit, íme, egy költségvetéssel állunk szemben, a mely 52.000 K pluszszal végződik, (Derültség a szélsőbaloldalon.) a melyben ekként semmiféle hiány feltüntetve nincs, de csak néhány paragrafussal továbbmenve eljutunk a 16. §-hoz, a melyben az foglaltatik, hogy e költségvetés egyenlegének helyreállítása czéljából 156 millió K kölesönre van szükség. (Mozgás.) Azt mondja az igen tisztelt minister ur, hogy ez a 156 millió K kölcsön beruházásokból keletKÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XIV. KÖTET. kezik, ennek következtében tehát azokhoz a rendszeres állami költségvetésnek köze nincs. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk I Halljuk !) Ha azonban egy kissé mélyebbre hatolunk e költségek megállapításában és megvizsgálásában, bátran állíthatjuk azt, hogy ezek, ha talán némileg vagy részben beruházások jellegét viselik is, alig térnek el a rendes költségvetési tételek jellegétől, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Benne foglaltatik 33 millió K-nyi költség, a melyet rendkívüli, a rendes budgetek keretén kivül álló hadügyi terheink viselésére forditunk. Hát vájjon nem vagyunk-e mindannyian tisztában azzal, hogy ha egyszer ez a nagy véderőreform, a melyet itt terveznek, valósággal át lesz vive az életbe, hogy akkor ez az évenkénti, most rendkívülinek beállított 33 millió hadügyi teher nem fogja-e Magyarország budgetjét állandóan terhelni ? (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) S ha nekünk ezt kölcsön utján kell fedeznünk és kölcsön által kell kiegyenlítenünk, vájjon nem fog-e a következő évek budgetjében is ennek szüksége felmerülni ? Ott van a pénzügyi tárczánál beruházások czimén 9 millió korona, ott van a földmivelésügyi tárczánál beruházásokra 3 millió. Vájjon ezen kormányzati ágak nem kivánnak-e hasonló összegű beruházásokat később is ? S ott van a kereskedelemügyi tárczánál a nagy 110 millió koronás beruházás elhasznált vasúti kocsiknak, elhasznált síneknek kicserélésére, megrongált anyagoknak megjavítására, vasúti pályaházaknak kiépítésére. Hiszen ezen összegnek egy része elválasztható mint beruházás, de a rendes üzem kiadásainak fedezése, elhasznált üzemi tárgyaknak ujakkal való pótlása csak ugy lehetséges, a mint ez minden reális költségvetésnél van, hogy az üzemnek bevételeit bizonyos mértékben lekötik a helyreállítás költségeire, lekötik befektetési tőkének az üzemi tőke egy részét, s nem teszik azt, hogy a mi az üzemből bejön, az bevétel és azt az államháztartás szükségleteinek fedezésére adják oda, a mi pedig évről-évre előálló szükséglet, azt kölcsönök utján fedezik. (Igaz ! ügy van ! a hal- és a szélsébaloldalon.) Az igen t. minister ur a kereskedelmi tárczánál jelentkező azt a nagyarányú 100 milliós vasúti kölcsönt az 1904: XIV. beruházási törvényből deriválja, erre hivatkozik és ennek alapján állítja be ezt az összeget. De kérdem a pénzügyminister urat, vájjon az a beruházási törvény, a mely 1904-ben meghozatott, és a mely felhatalmazást ad a kormánynak kölcsön felvételére, keresztülvitetett-e vagy sem ? Ha egyszer az a kölcsön, a mely azon törvényben megszavaztatott, felvétetett és felhasználtatott, arra a törvényre többé hivatkozni nem lehet. Mert meg lehet nekünk szavaznunk uj beruházásokat, de hogy hivatkozzunk arra, hogy van már beruházási törvényünk, a melynek alapján ez a kölcsön folyósittatik, ez nem lehetséges. Mert ha egyszer folyósítva lett az a kölcsön, az egyszerűen konzumálva van, ha pedig még nincs, akkor nem lehet két törvényben 63
