Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-331

282 331. országos ülés 1912 január 22-én, hétfőn. ugyanazon összegre különböző fejezetet beállítani. Ha fel lett véve a kölcsön, ott van a fedezet, ba pedig nem lett felvéve, csak uj beruházási törvénynyel, uj kölcsön folyósításával lehetséges ujabb befektetéseket eszközölni. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Talán vitatkozhatnánk a felett, hogy ennek a hiánynak mennyi része mégis az, a mely a rendes költségvetés keretébe beilleszthető; de bármennyi legyen is, az, hogy egy költségvetési törvényt felhasználjunk az eddigi szokások és közjogi gyakorlat ellenére arra, hogy ezeket a nagyobbarányu beruházásokat megtegyük, hogy iiyen összegű nagy állami kölcsön megszavazását, ennek a 156 millió K kölcsönnek megszavazását csak mellékes, egyszerű néhány sorból álló szakaszban kívánjuk a törvényhozástól: ez nem gondolom, hogy helyes eljárás volna. S ha lapozunk az előző törvényekben, — én kerestem az előző törvényeket — de ennek preczedensét a lefolyt tiz év alatt egyáltalában nem találjuk. Hegedüs Lóránt: Tavaly is igy volt! Holló Lajos: Itt vannak az előző törvények. Az 1909 : L. t. czikk csak arra adott felhatalmazást, hogy az a 345 millió koronás beruházási kölcsön, a melyet az 1904. és 1908. évi törvények megszavaztak, átmeneti hitel utján fedeztessék, tehát a már megszavazott kölcsönnek átmeneti hitellel való fedezését engedte meg. Az 1907 : IX. t.-czikk a vasgyárak berendezéseinek rendkívüli hitelét 14 millióra felemeli. Az 1906 : XI., az 1904 : VII. és az 1909 : XIII. t.-czikkekben abszolúte semminemű kölcsönfolyósítás nem foglaltatik. Az 1907. évi törvényben foglaltatik a párisi kiállítás költségeire engedélyezett 3 millió hitelből 1,350.000 korona folyósítása. Ez az, a mit a költségvetési törvények a legutóbbi tiz év alatt tartalmaznak. Ha talán elkerülte volna figyelmemet, s egyikmásik évben mégis megtörtént volna, ez még nem volna helyes preczedens. Követni kell az előző törvényhozások gyakorlatát, a midőn tudniillik ily nagyobbarányu beruházások külön törvényben és felhatalmazás alapján vétettek igénybe. De itt van a másik kérdés ezzel kapcsolatban : A inai súlyos gazdasági viszonyok közt ily kölcsönök plaszirozásának kérdése. A nagyarányú sikerek, a melyeket más téren fel lehet hozni külügyi tekintetben szemben állnak azzal, hogy gazdasági tekintetben szomorú eredmények mutatkoznak. Ugy a magángazdasági, mint az állami hitel meg van szorítva, és ily nagyösszegű kölcsönöknek a mai hitelviszonyok közt való elhelyezése az államra nézve rendkivüli nehézségeket támaszt. Helyes-e akkor épen a nagy beruházások keresztülvitelét költségvetési törvényben eszközölni ? Xem volna-e jobb felhívni a pénzpiacz figyelmét, hogy ilyen kölcsönök külön beruházási törvény alapján folyósittatnak, nem pedig esak amúgy mellékesen, a költségvetési törvény egy szakasza által ? Még egy-két kérdésre vagyok bátor rámutatni. E költségvetési törvény bizonyára aggodalmakat kelt, mert az összeállított költségek, láthatjuk, teljes fedezetet a rendes bevételekből nem nyernek és van még egy hiány, a melyet fedezni kell. Ezt követelni jogot adott nemcsak a kormány ígérete, hanem a törvényhozásnak és a képviselőháznak is ígérete és állásfoglalása. Ez t. i. azon igények kielégítése, a melyeket Magyarországon a fizetések kiegészítéséhez fűznek a tisztviselők, a kiknek számára a t. kormány törvényjavaslatok beterjesztését ígérte ; Ígérte, hogy a tisztviselők drágasági pótlékben, fizetésrendezésben, státusrendezés megállapításában és keresztülvitelében fognak részesülni. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ezek, sajnos, el nem odázható követelések. Helytelen is az az elnevezés, hogy fizetéskiegészités, mert hiszen ez nem fizetéskiegészités. A tisztviselőnek, a mikor megállapítják a fizetését, nem a pénzhez van joga, de életének ellátására van joga, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy részint mint kultúrember, részint mint családfentartó ember életszükségleteinek kielégítésére legyen képes. Midőn a pénznek vásárlási ereje megszűnik, mikor egy korban ugyanazon pénzzel ugyanazt a szükségletet kielégíteni nem lehet, akkor becsületbeli kötelessége a kormányzatnak is és a törvényhozásnak is a kiegyenlítést létrehozni, a mely a pénz vásárlási ereje közt a múltban és a jelenben fennáll. Ez nem fizetés, nem adunk ezzel többet, mint eddig volt, ez csak kiegyenlítés, ez jogos követelése a tisztviselőknek és hogyha volt valamikor nélkülözhetetlen és elodázhatatlan kívánság, kérem, méltóztassék ezt ezek közé tenni. Ezekhez nem fér halasztás, ez az államnak, a kormányzatnak és a törvényhozásnak egyik elengedhetetlen és elsőrendű kötelessége. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Végül a t. előadó ur rámutatott, hogy itt az adótörvénynek változása folytán bizonyos változások fognak beállani és hogy az még a választási törvénynek is ez irányban való módosítását tette szükségessé. A t. pénzügyminister ur is rámutatott arra, hogy itt a nagyarányú adókevesbedések folytán sokan el fogják veszíteni választójogukat és ebben az irányban a törvény módosítása kívántatik. Vájjon ez azt jelentené, hogy talán a miatt, mert a létminimum behozatala folytán sokan nem fogják megütni a czenzust, most már a létminimumon változtassunk, csak azért, hogy az adóczenzus megmaradjon ? Azt hiszem, nem azt akarjuk, hanem akarjuk, hogy a törvény életbeléptetésével talán a választási törvényen változtassunk. (Mozgás.) Gr. Batthyány Tivadar: Persze, czenzussal dolgozzunk a huszadik században. Holló Lajos: Ezek az adótörvények, melyek a létmininiumot be fogják hozni, 1913-ban lépnek életbe, az összeírások alapján a választói jogosultak listái 1914-ben fognak elkészülni, és ha választásra kerül majd a sor, 1915-ben kel-