Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-331

Í2 január 22-én, hétfőn. 280 331. országos ülés 19's azt hiszem, vestigia terrent. A házszabályokban nem találnak módot a bajnak leküzdésére, akármit csinálnak. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én nagyon kérem is a t. elnök urat az elnöki szék presztízse érdekében, hogy ezt ne is próbálja meg. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen akkor, a mikor meg akarták törni az obstrukcziót, mikor november 18-át csinálták, ezt nem azért tették, mint hogy ha Ízlésükre lett volna, hanem azért, mert más mód nincs. Vagy az országgyűlés feloszlatását akarják beledobni mindazokkal az áramlatokkal szemben, a melyek csak a radikalizmus felé kergetik még azokat is, a kik eddig mérséklőén akartak fellépni ? (Ugy van! a baloldalon.) Nem megalázás a többségre nézve, nem megalázás a kormányra nézve, ha akkor, a mikor ilyen históriai erőtényezők állnak egymással szemben, nem a pillanatnak erőviszonyait, hanem ezeknek a históriai tényezőknek erőviszonyait mérlegeli és keresi a megegyezést. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) En nem adtam fel a reményt, hogy ez be fog következni, mert ennek be kell következnie és a ki ezzel ellenkező irányban akarja vinni a dolgokat, azt el fogja seperni a nemzet jó géniuszának ereje. (Ugy van ! bal felől.) De mivel erre eddig törekvést nem láttam, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kormánynak a költségvetési törvényt megszavazzam. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbalold.alon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Zlinszky István jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! Mindnyájan azon nagyarányú és szépségekben gazdag beszéd hatása alatt állunk, a melyet előttem gróf Apponyi Albert t. képviselő ur elmondott, s a melyben olyan ékesszólással fejtegette azokat a közjogi hátrányokat és más el nem fogadható pontokat, a melyek a véderőj avaslatban lefektetve vannak, hogy ezek a fejtegetések teljes mértékben megnyerték annak a, pártnak is a hozzájárulását, a melyhez tartozni szerencsés vagyok. Én is konstatálhatom, a mit t. képviselőtársam konstatált, hogy azok a felszólalások, a melyek az ő padjaikról elhangzottak és elhangzanak, és azok a felszólalások is, a melyek majd a mi padjainkról fognak elhangzani, nem fogják közöttünk, a két függetlenségi párt között, az ellentéteket kiélezni, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) sőt ellenkezőleg, ezek a felszólalások és fejtegetések épen azokat a reménységeket hűtik majd le, a melyeket a túloldalról jogtalanul tápláltak, hogy tudniillik e vita alkalmával meg fog nyilatkozni a két függetlenségi pártnak egymással ellentétes álláspontja, s hogy majd a két párt egymással szembe helyezkedik. íme, konstatálni lehet, hogy ez nem következett be, hogy ellentétek közöttünk egyáltalában nincsenek, sőt azok a közjogi felfogások és fejtegetések, a melyek megnyilatkoztak gróf Apponyi Albert t. képviselő ur előadásában, élnek a mi felfogásunkban, élnek a mi követelményeink között is, mert ezz 1 a véderőreformmal szemben nekünk is egyik elsőrangú kívánságunk a nemzeti irányú vívmányoknak és követelményeknek a katonai téren való teljesítése is. (Igaz ! ügy van I a szélsőbaloldalon.) Mi azonban — engedjen meg igen t. képviselőtársam gróf Apponyi Albert, de ő is azt mondotta — a mai helyzetből kifolyólag továbbmenő követelményeket is állítunk fel, messzebbmenő kívánságokat is fűzünk a kibontakozáshoz. Ez az álláspontunk nem uj, ezt nem most körvonalazzuk, ez a véderővita kezdetétől fogva a mi szilárd álláspontunk volt, s ezért mi nem is fogunk arra vállalkozni, hogy e vita keretében programmszerűen vázoljuk álláspontunkat egyrészről azért, mert az különben is tiszta és világos a mi tanúsított magatartásunknál fogva, másrészt pedig azért sem, mert az ilyen fejtegetések ideje csak akkor érkezhetnék el, ha felülről való felhatalmazások alapján, legitim megbízásokkal jönnének a küzdő pártokhoz, hogy azokkal egy helyes és törvényes alapon, törvényes formák között megegyezést létesítsenek. (Ugy van ! balfelől. Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Holló Lajos: Az a harcz, a melyre igen t. képviselőtársam, gróf Apponyi Albert ur reámutatott, (Zaj. Elnök csenget.) hosszú időn át folyik már a nemzet és a vele szemben álló hatalom részéről. Kiindulási pontja mindig az volt, hogy a teljes negáczió állíttatott szemben a nemzeti követelésekkel. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Teljes megtagadása ez mindannak, a mi előrenyomulás lett volna a hadügyi téren, s most is csak az a változás észlelhető, hogy az eddigi évek küzdelmeinek nehézségeivel szemben még sulyosbittatott a helyzet az által, hogy a hatalom részéről felállított követelmények keresztülvitelét a nemzeti jogoknak és a nemzet akaratának megkerülésével ujabban olyan eszközök segítségével kísérelték meg, a nemzet akaratának letörésére olyan eszközöket választottak és olyan fegyvereket használtak, a melyek már többé nemcsak a véderő terén való sérelmeket foglalnak magukban, hanem a melyek egyenesen alkotmányunk elleni támadásnak voltak minősíthetők. (Ugy van ! Ugy van 1 a szélsőbaloldalon.) Ennek következtében megérlelték bennünk azt a meggyőződést, hogy ha mi bármely téren, akár gazdasági, akár közjogi, akár katonai téren (Mozgás jóbbfélől. Halljuk ! Halljuk !) előhaladást akarunk elérni, akkor ehhez az egyetlen ut az, hogy alkotmányunknak minden ilyen betörés elleni biztosítását keresztülvigyük ; alkotmányunkat megerősítsük és szilárd alapokra helyezzük, hogy ezen