Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-331
331. országos ülés 1912 január 22-én, hétfőn. 277 okvetlenül ilyen következtetést kellene belőle levonni; de mikor előbb más formulázás volt benne ; (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) mikor az a formulázás, a mely a két államot kiemeli, feleseréltetik egy ilyennel, a melyben az Ö felsége uralkodása alatt álló összes országoknak zagyva tömege jelöltetik meg : (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor ez jelent valamit, mert a törvényben mindennek kell valamit jelentenie. (Igaz ! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy ez Bosznia miatt vált szükségessé. (Mozgás balról.) Hock János: A trializmus miatt ! Gr. Apponyi Albert: Ezt én épenséggel nem irom alá. Mert Bosznia és Herczegovina közjogi hovatartozandósága ma még tényleg sehol sincs megállapítva, de világos, bogy a két állam egyikéhez kell tartoznia. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A ldk tehát a két államról beszélünk, ebbe ma határozottan Bosznia és Herezegovinát is bele keü értenünk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel kajDCSolatosan legyen szabad egy szóval kitérnem arra, a mit most olvastam a lapokban : hogy a magyar nemzet katonai követelményei teljesitésének, a mely különben egészen simán menne, csak egy akadálya van : Bosznia közjogi helyzetének rendezése. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel igen röviden akarok végezni. Sokkal jobb feltevéssel vagyok a mi kormányunk intelligencziája felől és sokkal jobb feltevéssel vagyok arról a mérlegelésről, a melylyel a kormány a képviselőház intelligencziáját apprecziálja, semhogy föltételezhetném, hogy ezzel a piramidális ostobasággal vitáinkban bármikor találkozni fogunk. (Élénk derültség és helyeslés a bal- és a, szélsőbaloldalon.) Ezzel igy végeztem, t. ház, és most menjünk tovább. A 3. §-on kivül a jelenlegi közjogi praxissal szemben sérelmes a honvédelmi ministerre rátukmált az a jelentéstételi kötelezettség a hadügyministerrel szemben. A véderőbizottság ugyan mitigálta ezt a dolgot, a mennyiben barátságos közléssé módositotta ezt, de a dolog lényege ugyanaz maradt. (Ugy van ! a baloldalon.) Mert ez a honvédelmi ministert a hadügyministerrel szemben alárendelt közeg színében tünteti fel. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Erre vonatkozólag ugy mondták nekem, — bocsánatot kérek, hogy hivatkozom reá — hogy a honvédelmi minister ur ugy nyilatkozott, hogy a régi törvényben ez benne van, de én hiába kerestem ; én ehhez hasonlót nem találtam benne. Hazai Samu honvédelmi minister: Pedig benne van ! Gr. Apponyi Albert: De ha benne van, ott is sérelmes és olyan dolog, a melyet vagy eliminálni, vagy kölcsönössé keli tenni. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Azután ott van — minthogy már Boszniáról beszéltem — a boszniai és berezegovinai illetékesség követelményének és következményeinek olynernű beállítása, a mely vagy trialisztikus, vagy Reichsland-féle theoriákra ad alkalmat, a melyekre nézve bővebben nyilatkozni nem kívánok, mert Polónyi Géza tisztelt képviselőtársam a véderőről mondott beszédében ezt a pontot már bővebben kifejtette. Ott van továbbá annak megszűnése, a mi az eddigi védrendszerben benne volt: hogy a közös hadsereg minden tagja tartalékos szolgálatának egy részét a honvédségnél volt kénytelen eltölteni. (Mozgás jobbfelöl.) Bocsánatot kérek — mondhatják önök erre, hogy csekély dolog. Hát nem nagy dolog, megengedem, de vájjon olyan gazdag-e katonai kérdésekben a mi közj ogi birtokállományunk, hogy ebből még kicsi dolgokat is ugy elengedni és elejteni lehetne ? (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Végre is az a közös hadseregbeli katona beillesztetett a honvédség tartalékába, letette a honvédesküt, legalább egy hadgyakorlatnál hallotta a magyar vezényszót, látta a magyar zászlót. Ezt a, megengedem, ahhoz képest, a mit akarnának, nem nagy, hanem mégis a mi nagyon csekély birtokállományunknak egy részecskéjét képező követ az eddigi védrendszerbő] kitöretni nem engedhetjük és nincs is reá semmi szükség. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azután helytelenitendőnek tartom ebből a szempontból a sorozó-bizottságok alakítását. A régi véderőtörvény a sorozó - bizottságok alakulását egyáltalában nem állapította meg ; ez megtörtént rendeleti utón, még pedig szerintem igen helytelen módon, a mennyiben a sorozó-bizottság rendelkezési joggal biró tagjai között ott volt a közös hadseregnek is nem egy, hanem több kiküldöttje, holott az 1867: XII. t.-czikk világosan mondja, hogy a hadsereg időnkénti kiegészítését ugy a törvényhozás, mint a kormányzás terén az ország önmagának — a mivel azt fejezte ki, hogy minden közös közeg beleszólása nélkül — tartja fenn. Most térek át a két legfontosabb tételre. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Ezeknek egyike az 1888: XVIII. t.-czikk végrehajtása. Igaz, hogy ez a véderőtörvény e tekintetben semmi nóvumot nem tartalmaz . . . Hock János : Csakis sérelmet! Gr. Apponyi Albert: . . . ugyanazt mondja, a mit a régi véderőtörvén}'' mondott : hogy a kontingenseknek tényleges kiállítása csak az évi jutalék megszavazása után történik. Igen ám, de ez az egészen hasonló szövegezés ma, az 1888 óta közbejött események után már nem jelenti többé ugyanazt, mint a mit az 1889-iki véderőtörvényben jelentett. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert nagyon jól tudjuk, hogy mik történtek azóta. Történt az, hogy az ujonczok nem szavaztattak meg az országgyűlésen, még pedig nem csak obstrukczió folytán, — mert megengedem, hogy egy ilyen módon való megakadá-