Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-331

278 331, országos ülés 1912 január 22-én, hétfőn. lyozása az ujonczkontingens megállapításának más szempont alá esik — de megtörtént az, hogy volt egy országgyűlés, a melynél kétségtelen volt, hogy az ujonczokat annak a kormánynak, a melylyel szemben állott, meg fogná tagadni, s akkor a kormány folytonos elnapolások által lehetetlenné tette az országgyűlésnek állásfoglalását, tehát, hogy ugy mondjam, a kontumácziának álláspontjára helyezkedett az országgyűlés jogával szemben, s ráhúzta e helyzetre az 1888. évi XVIII. tczikknek azt a kitételét, hogy rendkívüli szükség esetem. Már most álljunk itt meg. En részt vettem az 1888-iki törvény megalkotásánál, igaz, mint ellenzéki képviselő. De hogy mennyire nem voltam azzal szemben frakcziózus ellenzék, ezt bizonyítja az, hogy hajlandó voltam én és hajlandó volt az a párt, a melynek élén akkor állottam, azt a törvényt megszavazni, ha az az ideiglenesség jellegével ruháztatik fel. Akkor ugy a kormánynyilatkozatokban, a melyek tétettek annak benyújtásakor és a vita alatt, mint a kormány indokolásában és a bizottság indokolásában . . . P^-fHock János:-A jelentésben! i«l^Gr. Apponyi Albert:... világosan ki volt zárva, egy betűvel sem volt érintve annak lehetősége, hogy ezek alatt a rendkívüli helyzetek alatt mást lehessen érteni, mint egy különleges politikai — már t. i. külpolitikait értem — és katonai helyzetet. Az ellenzék részéről még csak mint aggodalom sem merült fel az a gondolat, hogy ennek a törvénynek intézkedéseit valaha fel lehessen használni az ország évi ujonczmegszavazási jogának kijátszására. (Igaz! ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Az ellenzék többrendbeli közjogi aggodalmat érvényesített, a melyek abban csúcsosodtak ki, hogy a szolgálati időnek meghatározása, mely szintén a törvényhozásnak egyik joga, ezzel gyakorlatilag átmegy a végrehajtó hatalom kezébe, de arra az aggodalomra, a mely j^edig ha valakinek lelkében élt volna az a legelkeseredettebb harczra kellett volna, hogy alkalmat adjon, arra az aggodalomra, hogy egy alkotmányjogi helyzetet, hogy a nemzet egy alkotmányos jogának gyakorlása által előállott helyzetet lehessen ily rendkívüli körülménynek tekinteni, a mely ö felségét feljogosítja arra, hogy meg nem szavazott, megtagadott ujonczokat pótoljon póttartalékosokkal, erre nem is gondolt senki. (Igaz ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Pedig megtörtént. Pedig felhasználták. Ha nem történt volna meg, akkor semmi szükség nem volna az 1889 : XVIII. t.-cz. dolgát bolygatni. De mivel megtörtént, mivel ez preczedensül szolgál, mert minden alkotmányos nemzet közjogi fejlődése azt mutatja, hogy a mikor valamely nemzeti jog, valamely nemzeti szabadság a tapasztalás folytán, a túlkapás folytán nem bizonyult elég világosan formulázottnak, akkor megcsinálták a formulázást; miután így fejlődött, így jött létre nálunk az aranybulla, a mely nem uj jogok foglalata, de régi jogszokások megerősítése ; így jött létre az 1790-iki X. törvény, a mely szintén nem uj nemzeti jogáüapot megalkotása, de a réginek megerősítése volt; így jött létre Angliában a petition of right, a declaration of rights a Stuartok túlkapásaival szemben — ezért az alkotmányjogi felfogás azt kívánja, hogy ha a nemzetnek valamely becses joga kétségessé tétetett, helytelen törvénymagyarázat által, a törvény szövegezésében való hiányok által, akkor annak világos megállapítását követelte minden nemzet. (Igaz ! ügy van ! Tapsok a bal- és a szélsőbaloldalon.) tMiről van szó ? Méltóztassék visszamenni az 1867-iki időre; méltóztassék tanulmányozni a 67-iki kiegyezés előkészítésének történetét. Akkor látni fogják, hogy azok a férfiak, a kik az előkészítést tárgyalták, természetesen Deák Ferenczczel egyetértésben gróf Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, báró Eötvös József az évi ujonczmegszavazás kérdésében nagy nehézségekre akadtak Bécsben, és akkor az volt az elhatározás, hogy inkább ne legyen semmi a kiegyezésből, a melyre pedig az országnak nagy szüksége volt, sem hogy ezt a jogot megtagadtatni engedik, (ügy van ! ügy van ! balról.) Már most, arra önök nem kaptak a nemzettől mandátumot, hogy az 1867 : XII. t.-czikkben, a kiegyezésben foglalt sarkalatos jogok megcsonkítását akár eszközöljék, akár passzivitással tűrjék és továbbfejlődni engedjék, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) önök azt mondják, hogy 67-es alapon kaptak megbízást. Itt van a 67-es kiegyezési mű egyik kardinális tétele, a mely megrongáltatott, ugy hogy azok a szavak a mai véderő ja vaslatban nem jelentik azt, a mit az 1889-iki véderőtörvényben jelentettek. Követelhetjük a nemzetnevében és annak az elvnek a nevében, a melyet önök képviselnek, hogy gondoskodás történjék a sérelem orvoslásáról, é veszély elhárításáról, az 1867-iki alkotmány ez erősségének a maga eredeti erejében és ellenálló képességében való viszahelyezéséről. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es'Jmár most a véderő javaslatot magát elhagyom és oda megyek, a hol a kormány jelenlegi katonai akcziójának legnagyobb vívmánya van, oda megyek a katonai büntető eljárásról szóló javaslathoz. Megengedem, hogy bizonyos materiális előhaladás van abban a magyar nyelv érvényesülése tekintetében. De milyen áron ? Xem beszélek most arról, hogy a legfőbb feljebbviteli törvényszéknél Magyarországnak külön individualitása — pedig ez birói szervezet, ha katonai is — semmikép nem érvényesül. Beszélek tisztán a nyelv kérdéséről. A tárgyalási nyelv a magyar állam területén — mert a területi elvet fogadták el — a javaslat szerint a magyar. Ha a vádlott vagy valamely tanú az állam nyelvét nem érti, anyanyelvén adhatja elő a dolgot és tolmács lefordítja magyarra. Egy Idvétel van téve : a hadsereg szolgálati nyelvének javára.