Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-330

330. országos ülés 1912 január 20-án, szombaton. 261 a melyet közlök a következőkben »P. W. Rovnyanek et Comp«. Hantos Elemér: Megbukott! Polónyi Géza: De akkor még fennállott. Tudjuk, hogy ennek a czégnek milyen összeköttetései voltak Amerikában és Magyarországon. | A csekk tehát igy szól: »Newyork, April 10, 1907. Zahlen Sie gegen diesen Cheque aus unserem Guthaben an Ferdinánd Juriga, nach Ordre, Duplicate unbezahlt, 1075 Kronen.« Ez eléggé világosan igazolja, hogy a t. képviselő urnak voltak amerikai összeköttesései. Molnár Viktor: A testvére van Amerikában. Polónyi Géza : Még csak azt akarom konstatálni, hogy a képviselő ur azt is letagadja, hogy az ő czikkében a késre való hivatkozás bcnnefoglaltatnék. Itt megint mentális rezerváczióval élt: két czikk miatt lett elitélve és csak egyikről beszélt. Az iratokhoz mellékelt »Még egyszer Dorohecz« czimü czikkében szószerint a következők foglaltatnak : »És ha akarjátok, továbbmegyünk, késhegyre, életre-halálxa a mi tót nyelvünkért. Tót ! Készülj kegyetlenharczra a jogért, a szabadságért, a mely a tót nemzetet megilleti !« Evvel tehát ténybelileg igazoltam, hogy a képviselő ur megint letagadta a saját czikkében foglalt állításait. Hogy pedig miért helyeztetett vád alá, arra nézve befejezésül röviden csak a következőket : itt a képviselőház előtt egy birósági aktára hivatkozom, a királyi tábla vád alá helyező határozatára, a mely jogerőre emelkedett és a mely ezt mondja (olvassa) : »A közlemény a magyar nemzet orgánumait, kormányát —megjegj^zem, ez a koaliczió előtti időből való — politikusait, ujságiróit, törvényt alkalmazóit, tisztviselőit, papjait, tanitóit, nyilvános funkczionáriusait mint a tót nemzetiség elnyomóit, zsarnokait, hóhérait mutatja be tótajku olvasóinak, a magyarságot, a magyar nemzetet pedig ezekben a közleményekben megnevezettek képezik és igy az izgatás vétsége fenforog.« Már most, t. képviselőház, ezeket aktaszerüleg megállapítván, még csak egy megjegyzést befejezésül. A t. képviselő ur azzal vádolt meg, hogy a fogházakat én tömtem meg nemzetiségi izgatókkal. Egyetlen ilyen esetet a képviselő ur fel nem hozott, nem is hozhatott fel, a mely az én közvetlen intézkedésemből ilyen tendencziáju lett volna. De hiszen őt nem is az bántotta, hogy az államfogházak telve voltak, hanem az, hogy az ő számára még maradt ott hely, (Derültség.) s ennek okából engem, a ki neki csak jót tettem, jogtalanul, ok nélkül megvádolt és megrágalmazott a t. képviselőház előtt. Egyébként a ki közhatóság előtt közokiratban adott becsületszavát az ország szine előtt letagadni merészelte, azzal szemben nekem több szavam nincsen és azt hiszem, nem is szolgált reá a képviselő ur arra, hogy bárki az ő szavára itt valami sulvt fektessen. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök : Szólásra ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Vázsonyi Vilmos ! Vázsonyi Vilmos : T. képviselőház ! Egészen rövidre akarom fogni mondanivalóimat, azonban mulasztásnak tartanám, hogyha ezen javaslattal szemben, a melynek különösen az ügyvédképzésre vonatkozó szakaszai érdekelnek, álláspontomat röviden nem jelezném. T. ház ! Ez a javaslat azzal az allűrrel lép fel, mintha az ügyvédi kar szinvonalat akarná emelni. A javaslat ezen czélzatában a legkevésbbé sem hiszek. Már a t. előttem szólók rámutattak arra, hogy az ügyvédi kar képzésének szempontjából azok az intézkedések, a melyeket ez a javaslat tartalmaz, teljesen közömbösek. Én nem vagyok képes megérteni, hogy mivel lesz különb ember az az ügyvéd, a kinek a gyakorlata a jogtudorságától számittatik, azt sem tudom megérteni, mivel fog többet tudni az az ügyvéd, a ki, a mikor már ügyvédi vizsgát is tett, még két évig mint ügyvédhelyettes fog működni. Ha az ügyvédképzés reformja lett volna a czél, akkor rá kellett volna jönnie a javaslat kezdeményezőinek arra, hogy tulaj donképen az, a mit ügyvédképzésnek neveznek, ma nincs is meg Magyarországon. Mert hogy képezik ki nálunk az ügyvédeket ? Az egyetemen négy esztendeig jogot hallgatnak — vagy nem hallgatnak — és ezen idő alatt, ha meg is tanulják azokat a tankönyveket, a melyek alapján leteszik szigorlataikat, vagy ha hallgatják is professzoraikat, mindenről hallanak, csak arról nem, a minek jövendő pályájukon, az ügyvédségen hasznát fogják venni. Sőt nern sértem az igen t. egyetemi tanár urakat, ha azt mondom, hogy ők a lehető legrosszabb ügyvédek volnának elméleti tudásuk alapján; tehát csak bizonyos elméleti tudás alapjait rakják le az egyetemen, a minek csak az elmeképzés, az elme élesitésének és néha tompításának szempontjából (Derültség.) lehet az ember jövendőjére nézve jelentősége. Az egyetemen számos olyan stúdiumot tanítanak, tekintettel a jogi nevelés egységességére, melyek az ügyvédekre nézve merőben feleslegesek, vagy mondom, ezen mellékes szempontokból jönnek figyelembe. Nem szólok pl. a jogbölcsészetről, a jogtörténetről és hasonló stúdiumokról, a melyeknek semmiféle hasznát az ügyvéd gyakorlati téren nem veszi és a melyek csak az általános jogászi műveltség szempontjából jöhetnek figyelembe. Sághy Gyula : Hát az nem kell az ügyvédnek ? Vázsonyi Vilmos : Kell az ügyvédnek, de ha én a perrendtartást csak ugy tudnám, mint a hogy az egyetemen tanítják elméleti alapon, akkor össáe's pereimet elveszíteném ; ha a bűnvádi perrendtartást azon elméleti alapon tudnám csak. a mint az egyetemen tudják, akkor egyetlenegy bünperben sem állanám meg a helyem. Már most a ki az egyetemen ezen elméleti képzés után kikerül az életbe, mint ügyvédjelölt joggyakorlatra jön. Ez az ügyvédképzés, ez a joggyakorlat merőben annak az esetlegességnek van kitéve, hogy az ügyvédjelölt ki mellé kerül. Nagyon elhatározó, néha még a jellem és az ügyvédi etika