Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-330

262 330. országos ülés 1912 január 20-án, szombaton. szempontjából is, hogy ki mellé kerül az a teljesen ártatlan joggyakorló és kitől sajátítja el az ügyvédi tudást és az ügyvédi fogásokat. Ha már most valaki például három esztendeig — a jelenlegi állapotot veszem fel — egy behajtási irodában dolgozik, például egy szerencsés bankügyész irodájában, a ki egészen szerencsés ember a jövedelem szempontjából, mert a jövedelmek legjava az övé, az a jogi tudás és a jngbirodalom különböző részeinek szempontjából semmiféle kiképzést nem fog adni annak a joggyakorlónak. Mert mit tanul v. ebben az irodában '? Megtanulja, hogy hogyan kell a váltót perelni, hogyan kell a sommás váltókereseti blankettákat kiállitani, megtanulja a telekkönyvi bejegyzéseket, megtanulja, hogy hogy kell az egyenes adóst és a kezeseket végrehajtani, a végrehajtást foganatotositani. Ellenben a jog egyéb birodalmában teljesen tájékozatlanul és tapasztalatlanul áll. És ezen példát átvive más terekre, különösen a városokban és a fővárosban, mert a vidéki ügyvédnek, ép ugy mint az orvosnak jjraxisa sokkal jobban összefogó, többoldalú és detailokra, kiterjedő, az az ügyvédjelölt, a ki bekerül egy ilyen egyoldalú irodába, akár büntetőjogi, akár behajtási, vagy kereskedelmi vagy tőzsdei irodába, ott teljesen egyoldalú képzettséget és jogi műveltséget nyer el, sőt még egy ideig tart, a mig meg tud szabadulni tökéletesen főnökének hatásától, a jellemképzés vagy az ellenkezőjének szempontjából. Ezt csak nem nevezhetjük ügyvédképzésnek, ezt a gyakorlatot, a mely merőben esetlegességnek -van kitéve ! Es az ügyvédségnek nívóját nem fogjuk azzal emelni, ha ezt a gyakorlati időt megtoldjuk azzal, hogy az a tudorságtól számit, — a mit különben helyeslek más szempontból, a mint erre majd rá fogok térni — és hogy az ügyvédi vizsga letétele után még két évig fog a kész ügyvéd is mint helyettes ügyvéd gyakorlatot folytatni. En nem tudom, hol mutatkozik az ügyvédképzésben az ügyvédi tudásnak arra való, kiváló ügyvédek által való tradálása, előadása az ügyvédek számára. S nem tudom, hogy hogyan kéjíezhetünk mi jeles ügyvédeket és hogy emelhetjük mi az ügyvédi karnak nívóját szellemileg és etikailag is, hogyha az ügyvédi kar ebben a kérdésben csak akkor jut szóhoz, a mikor egyes ügyvédek, mint ügyvéd-vizsgálóbizottsági tagok intéznek kérdést a t. jelölt urakhoz ? Ha az ügyvédképzésnek reformját akarták volna megcsinálni, rá kellett volna jönni arra, a mire rájöttek más téren, hogy hiába végzi el a preparandiát az a tanító, később még a kara jelesei által tartott tanfolyamokon kell résztvennie, hogy azon közönséges képzés mellett egy magasabb képzést is sajátítson el azoktól, a kik gyakorlatilag oktatnak. Ha az ügyvéd képzés reformja lett volna a czél, nagyon közelfekvő lett volna, hogy az ügyvédjelöltek számára az ügyvédi kar jeleseinek, kiválóinak, gyakorlati jogászainak tanfolyamokat kell tartani, ezeket kötelezőleg kell hallgatni, ha nem is kell utána vizsgázniuk, mert itt sajátíthatták volna el gyakorlatilag azt a jogi tudást, a melyet különben az életben csak később fognak elsajátítani, vagy a mit, ha szerencsés körülmények közé nem jutnak, soha elsajátítani nem fognak. Ez a javaslat tehát az ügyvédképzés szempontjából teljesen irreleváns. Az az intézkedése, hogy a doktorátustól számítja a joggyakorlatot, jogos és helyes azért, mert az elméleti tanulásnak az ideje az ügyvédi irodákban való foglalatoskodás idejétől szétválasztatik ; ezt csak helyeselni lehet, és az, a ki ügyvéd helyett lép fel a bíróságoknál tárgyalni, kell, hogy bizonyos tudással és bizonyos tekintélylyel léphessen fel. A mi azonban ezentúl következik, hogy t. i. a ki már az ügyvédi vizsgát letette, még két évig legyen gyakorlaton, ez semmiféle kapcsolatban a képzés kérdésével nincsen és ez tulaj donképen nem is tartozik abba az eszmekörbe ; ez a numerus clasus eszmekörébe tartozik és szemérmetes módon, kerülő utakon akarja azt a czélt elérni, a mit azon t. képviselőtársaim óhajtanak, a kik itt a numerus clasus mellett emeltek szót. Ez a kétesztendei idő nemcsak merőben igazságtalan, hanem teljesen czélt tévesztett is, és pedig azért, mert ebből az állapotból nem fog semmi egyéb kifejlődni, mint mindenkor az élelmeseknek és a kevésbbé etnikai alapon állóknak az érvényesülése és azoknak a sérelme, a kik nem élelmesek és a kik ethikai alapon állanak. Az a fiatal ügyvéd, a ki már ügyvédi diplomáját megnyerte, ha élelmes ember, sokkal különben fog érvényesülni, daczára annak, hogy még nincsen bejegyezve a kamarába, mint legidősebb kartársa. Hiszen legyünk tisztában azzal, hogy az ügyvédség terén és talán az élet egész terén is nem mindig a tudás dönt, hanem nagyon sokszor dönt a szerencse, az öklök és a könyökök ereje, az összeköttetések ereje, és a kik panaszkodnak ügyvédi nyomorról és proletariátusról beszélnek, elfelejtik, hogy az ügyvédség egyáltalában nem szakitható ki az egész társadalomból és a kapitalizáltságnak és a proletárságnak hátrányai és bajai az ügyvédségen épen ugy mutatkoznak, mint a társadalomnak egyéb terein. Mi fog itt történni % Az a fiatalember, a kinek összeköttetései vannak vagy a kinek kellő élelmessége van, egyszerűen össze fog állani, ő, a látszólagos proletár, mert még nem jegyezhető be a kamarába, egy öreg, valóságos proletárral, a ki már be van jegyezve a kamarába, (Derültség.) a kinek számára már megvan a lehetőség, hogy óriási vagyonokat szerezzen, csak, fáj dalom, kliense és összeköttetése nincs. S ők szépen össze fognak állani, nemcsak ezek, azok a félbemaradt ügyvédek is, a kiket itt mesterségesen akar tenyészteni ez a javaslat és ezek a félbemaradt ügyvédjelöltek egyszerűen mint zugirászok fognak társas irodákat folytatni a maguk ügyeinek átutalásával azon proletár ügyvédek szignálása mellett, a kiknek van diplomájuk, de nincs semmi egyebük. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.)