Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-330

330. országos ülés 1912 január 20-án, szombaton. 259 hogy az, a kihez bizalma van, miféle felelősséget tud viselni. Vagyis az igazságú gyminister ur nem emeli a pálya szinvonalat, sem a pályára tódulok számát nem apasztja, hanem egy ziir-zavart teremt az által, hogy ezen a pályán működők kategóriáit megkétszerezi. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : Segítene a t. minister ur e zavaron egy részletben, ha a 2. §-t oda módositja, hogy az ügyvédi gyakorlat ép ugy kezdődhet az első szigorlattól, mint a hogy a joggyakorlat a biróságnál kezdődhet. (Zaj.) Nem értem, hogy miért lehet ügyvédi gyakorlatra mennie és irodában foglalatoskodnia annak, kinek van doktorátusa, és miért nem lehet annak, kinek még nincs. Bocsánatot kérek, a ki ma az egyetemre kerül, az ugy is jórészben elzüllik és begyepesedik az esze az alatt a négy év alatt, a mely alatt mint egyetemi hallgató névleg szerepel. Most tessék azt a néhány évi időt még hozzávenni, mig tanul a vizsgára. Ez alatt sem neveli senki. Más hasznos foglalkozást sem űzhet, s igy hét esztendő után kell annak a legjobb esetben 25 éves embernek megkezdenie a kérvények formájának megtanulását, másolásokat és az összes technikai és jogi munkák megtanulását, holott máskor ezekkel ebben a korban már régen ügyvéd volt az illető. Konstatálnom kell, hogy ez a rendszer a züllésnek olyan időszakát teremtheti meg, olyan minden nevelésen, oktatáson és kenyérkereseten kivül áUó nemzedéket teremt, a mely veszedelem lesz a szülőkre, az ifjakra és a jogszolgáltatásra nézve egyaránt. Nem értem azt, hogy ha egyenlővé méltóztatik tenni az ügyvédi és a birói képesitést, a mi tökéletesen helyes, miért nem méltóztatik a gyakorlat megkezdésére nézve is egyöntetűen kezeim a kérdést. Székely Ferencz igazságügyminister: Egyenlővé van téve ! Lengyel Zoltán: Ha tévedtem volna, erre vonatkozó észrevételem elesik. A czél az, hogy kiváló, megbizható és nem túl sok ügyvéd álljon rendelkezésre. És abban igaza van az előttem szólt Horváth Gyula t. képviselőtársamnak, hogy ehhez nem elég csak a képesítés, ehhez szükséges a nevelés, a jellem fejlesztése is, és szükséges az egész kérdés rendezése. En engedelmet kérek ama t. képviselőtársaimtól, a kik a közszabadság érdekében igen helyesen az ügyvédség szabad gyakorlata mellett foglalnak állást, mert bár ez elméletben tökéletesen helyes, mégis azt tartom, hogy Magyarországon ez ma nem mindenben vált be, mert ebben az országban, a hol nagyon sokféle ember, nagyon sokféle faj és nemzetiség van, e mellett középoktatásunk is nagyon rendezetlen ; üyen országban, a hol a nem magyar tanintézetek egész légiója képezi ki a fiatalságot a felső oktatás számára, a hol az egyetemi oktatás sem nem nevel, sem nem képes megválogatni az embereket, nem lehet azon csodálkozni, ha az utolsó évtized tapasztalatai után mind többen és többen foglalnak állást egy olyan numerus clausus mellett, a mely a szerzett jogok sérelme nélkül volna keresztülvihető és a melyet egyedüli orvosszerül hirdetnek. Pető Sándor: Rosszabb, százszor rosszabb ! Lengyel Zoltán: Oda fogunk ez utón jutni, hogy a mint a közjegyzői pályát is közfunkcziónak tekintik, az ügyvédi foglalkozást is olyan közfunkcziónak fogják nézni , . . Hantos Elemér : Nem szükséges ! Elég a közfunkczió ebben az országban ! Lengyel Zoltán: ... a melyre a képesítést megszerezheti mindenki, de a melynek felelősségét nem viselheti más, a melynél a gyakorlatot nem folytathatja más, mint a ki erre külön megbízást kapott, a mely azonban vissza nem vonható. Pető Sándor : Ez lesz a magyar királyi kinevezett ügyvéd ! (Zaj. Elnök csenget.) Lengye! Zoltán : A mikor én ennek itt a házban először kifejezést adtam, majdnem egyedül voltam felfogásommal. Azóta azonban már nagyon sokan vannak velem és mennél tovább tart ez a mai állapot, annál többen lesznek, mert lehetséges vitatkozni a numerus clausus formájára nézve, de minden körülmények között valamikép ezt a dolgot rendezni kell, mert ez a javaslat sem az egyik, sem a másik czélt el nem éri. Sokat láttam a vidéken és a fővárosban, hogy néhány ügyvéd, kinek tágabb a lelkiismerete, vagy rossz viszonyok közt van, mekkora bajokat és károkat tud okozni. Vázsonyi Vilmos : A numerus clausus mellett ez nem igy lesz ? Lengyel Zoltán : Tudom, hogy ezen a dolgon ideje volna segíteni, de mégse csatlakozhatom a t. minister urnak és a mai kodifikaczionális eljárásnak ahhoz a nizusához, mely az ügyvédi kérdést bizonyos ellenszenvvel kezeli, s nem csatlakozhatom azokhoz a felfogásokhoz, a melyek megnyilatkoznak majdnem minden törvényjavaslatban és mindig csak azokat a sérelmeket látják, a melyek itt vagy amott egyénileg felmerülnek, mert a mai ügyvédi kar a maga egész testületében — hiba van itt vagy amott, de én eltekintek ezektől az egyéni dolgoktól — a társadalomnak leghasznosabb, legszükségesebb, legerősebb tényezője és a, közszabadságoknak leghatalmasabb biztositéka Nem foglalkozom a javaslat többi részeivel, talán a részleteknél lesz alkalmam felszólalni, hanem nagyon kérem a t. igazságügyminister urat, a ki most azt hiszi, hogy ezzel a kérdést orvosolta,. . Székely Ferencz igazságügyminister: Dehogy hiszem ! Lengyel Zoltán : . . . méltóztassék elhinni nekünk, kik a magunk bajait jobban tudjuk, hogy ez a javaslat egyáltalában nem segit egyetlen egy bajon sem, sőt ellenkezőleg, azt is megrontja, a mi ma van, megrontja a különféle kategóriák felállításával s megrontja az ügwédeknek az átmeneti idő alatt felszaporodott óriási tömegével. Méltóztassék elhinni, igen t. igazságügyminister ur, hogyha a nagyon sok oldalról követelt át33*